Péter Beáta: Búcsújárás (részlet)

A darab első felvonása 2017 pünkösdjén, a második 2019-ben, a pápalátogatás idején, a harmadik a 2020-as pünkösdi időszakban játszódik
II. felvonás, 4. jelenet
(a pápalátogatás előtt) Lajos érkezik.
LAJOS (közbirtokossági elnök) Jó estét mindenkinek! Milyen jó látni így együtt a társaságot! Anti bácsi, hát megérkezett!
ANTI BÁCSI (moldvai, lujzikalagori zarándok) Amíg bírják a lábaim, jövögetek.
LAJOS Magdikám, készíts elő még pokrócokat, zsákvásznat, a csűrben is fognak aludni zarándokok. Az a direktíva, hogy ahová csak lehet, be kell fogadni a szálláskeresőket. A környéken nincs már egy szabad ágy sem. Attila majd segít.
ATTILA (Lajos fia) Szuper.
LAJOS Apropó, az autót a bejárat elől vidd arrébb. Mintha már szóltam volna.
Megszólal Lajos telefonja. „Hol vagytok, székelyek, e földet bíztam rátok, Elvették tőletek, másé lett hazátok” – szól a csengőhang.
LAJOS (a vendégeknek) Bocsánat, ezt fel kell vegyem.
MAGDOLNA (Lajos felesége) Ha Teri az, a harangozóné, mondjad, hogy az éjjel már kivasaltam a papi ruhákat, Venci kivitte a segrestyébe.
LAJOS (a telefonba) Mondjad, Venci! Igen. Igen… Az úriskoláját, még nincsenek ott a kenyerek? Akkor erigygyetek gyorsan, hozzátok el! Jó. Jó. Szerusz, szerusz.
ZOLTÁN (magyarországi zarándok) Gyere, Lajos bátyám, kóstold meg ezt a pálinkát. Ezt külön neked hoztam.
ASZTRIK ATYA (ferences szerzetes) Lajos, sürgősen beszélnünk kéne.
LAJOS Azonnal, atyám, csak előbb egyet koccintsunk. Isten hozta mindannyiukat erre az örömteli eseményre, örülünk, hogy ismét a házunkban fogadhatjuk magikat, azaz titeket, a múltkor már megittuk a pertut. Történelmi pillanat előtt állunk! Köszönöm a Jóistennek, a csíksomlyói Szűzmáriának, hogy megélhetem ezt, hogy itt fogadhatjuk, láthatjuk a pápát Csíksomlyón. Egészségünkre, mert az a legfontosabb!
ASZTRIK ATYA És a hitünk, Lajos, a hitünk. LAJOS Ma elég nagy hitem kellett legyen, atyám, ahhoz, hogy ne küldjek el mindenkit a p… pokolba.
(Ismét szól a telefon, Hol vagytok, székelyek…)
LAJOS Mi az? Ne, ne oda. Tegyétek a kürtőskalácsok mellé, a többit intézik. (leteszi a telefont) Szóval, átmentem a hegyen Hallámfalvára, onnan visszajöttem a dubával. Kicaplattam a nyeregbe, megcsinálunk egy dolgot, egy fél órára rá kiderül, hogy nem kell. Vagy másképp kell. Vagy át kell alakítani. Hogy ne ide tegyük a kordont, hanem oda, azt miért visszük odébb, nem oda kéne stb. Ráadásul úgy beszéltek velünk, mint egy utolsó kapcaronggyal. Hajszál híján múlt, hogy meg nem ütöttem valamelyiket. Úgy parancsolgattak, mintha itt minden az övék lenne. Így ment ez egész nap. Ahol tudnak, csak keresztbe tesznek ezek a… ezek. Az egy dolog, hogy letakartatták a magyar feliratot a pápa ruháján, de ez nem elég, ma be se engedtek a Jakab Antal házba, mert ott fog pihenni a szentatya valamelyik szobában. Átvilágítás van – azt mondták, senki nem mehet be, de ők úgy nyüzsögtek bent, mint a nyüvek, és én, somlyóiként, becsületes székely emberként, a közbirtokosság választott elnökeként, egyik fő szervezőként nem mehettem be!
ZOLTÁN A fővárosból jöttek?
LAJOS Onnan, hogy a ráksúly enné meg őket.
ASZTRIK ATYA Lajos, most már tényleg beszélnünk kéne.
LAJOS Mindjárt, atyám, csak még egyet koccintsunk a kedves barátainkkal, akiket mindig szívesen látunk itt. Egészségünkre!
MINDANNYIAN Egészségünkre!
(Hol vagytok, székelyek…– szól a telefon)
LAJOS Szerusz, polgármester úr. Persze, minden a legnagyobb rendben. A köményest leküldtem a kultúrba. Az újságíró asszonyt elintéztem, igen. A Dunásokat is, hogyne. Kéne még két ágy? Jólvan, jólvan, hallám, mit tudok intézni. (leteszi) Hát a gyergyóiak kitalálták, hogy a látogatás emlékére pápaparkot hoznak létre. Neki is fogtak, elültettek három kocsányos tölgyet. Hármat. Erre én hamar felhívtam a csíki közbirtokos szövetséget, s kiköböztük, hogy az ezévi erdősítési progamunkat a pápa csíksomlyói látogatásának tiszteletére ajánljuk fel, szimbolikus ajándékféleképpen úgymond.
ASZTRIK ATYA Ez nagyon szép gesztus, Lajos, a Szentatya többször hangsúlyozta a természet iránti felelősségünket.
LAJOS Ez konkrétan 122 hektáron 646 ezer facsemetét jelent. 646 ezer! Gyergyóban meg három, höhö. Az is valami.
ATTILA Zsófi is három fát ültetett el itt a kertben.
Csend.
ATTILA Ma ott ültem az egyik alatt.
Csend.
ELVIRA (magyarországi zarándok) Ki az a Zsófi?
ATTILA Zsófia…
LAJOS Róla ebben a házban nem beszélünk!
ATTILA Találkoztam vele Németországban. Csend.
MAGDOLNA Képzeld, Lajos, Attila Németországban rendez.
LAJOS Ühüm. És mit rendeztél legutóbb?
Csend.
ATTILA Az epreket és a spárgákat.
ELVIRA Formabontó cím.
MAGDOLNA Hogy mit?
ATTILA Az epreket rendezgettem a ládákba, édesanyám.
Csend.
MAGDOLNA Végül is az egy szép szakma.
LAJOS Magdikám, kérlek, főzz egy kávét.
MAGDOLNA De Lajos…
LAJOS Kérlek! ELVIRA Segítek a konyhán.
MAGDOLNA De ne bántsd… (el Elvirával)
LAJOS (pénzt vesz elő, csendesen mondja) Menj, fiam, tankold meg az autódat, hogy tudj félreállni a bejárattól.

Attila el, a telefon ismét megszólal. Lajos nem veszi fel.
LAJOS Miről akart beszélni, atyám?
ASZTRIK ATYA Lajos, ma éjjel ki kell vigyük a kegyszobrot a nyeregbe.
ANTI BÁCSI Édesjószűzanyám! (sűrűn veti a kereszteket)
ZOLTÁN Lajos bátyám, miben segíthetek?
A telefon ismét szól.

5. jelenet

ELVIRA Sajnálom, Magdika. Kérsz egy cigit? Jajj, ne sírj. Te egy nagyszerű nő vagy! Te vagy a ház lelke! Csak szükséged lenne egy kis énidőre.
MAGDOLNA Ó, hogy tud fájni egy anyának a szíve. Két gyönyörű gyermekem, s mivé lettek? Hová lettek?
ELVIRA Kettő?
MAGDOLNA Zsófi a lányunk. Ő is nagyon tehetséges. Szépen táncolt, énekelt, hangja mint a csalogányé. Amikor a Mária-énekeket énekelte a kórusban, a templom népe zokogott. Valósággal zokogott. Aztán történt valami. Ejsze szerelmes lett, vagy csak elvágyódott innen. Mindenki beszélt mindent utána. Pedig tisztességre neveltük, templomba járni, mindent megtanítottam neki, ami egy gazdasszonynak kell. Egy januári este aztán… Azt mondta, bemegy a barátnőivel a városba pizzázni. Pedig volt vacsora itthon. És nem jött haza. Az apja azóta nem akar hallani róla. A szeme fénye volt, az ő kicsi lánya. Én egyszer találkoztam utána még vele, vízumért jött haza Kolozsvárra, felutaztam, úgy, hogy Lajos ne tudja. Azt mondja, már nem tudna itt élni, ebben a porfészekben. Hogy sötétség van itt, korlátozottak az emberek – igen, így mondta, beszűkültek. Hogy szabadságra vágyik, és normális életre. Néha telefonon felhív, és szokott küldeni képeket interneten. Ezért jó a Facebook. De Lajos azóta sem… Pedig tudom, hogy nagyon szenved emiatt. Az én szívem minden nap megszakad.
ELVIRA De most itt van legalább Attila!
MAGDOLNA Már ő sem a miénk. Még velem beszélget, úgy-ahogy, de az apjával, ha nagy ritkán hazalátogat, mindig csak civakodnak. Lajos azt szerette volna, ha jogász lesz belőle, hogy itt majd a közbirtokosság ügyeit intézi. Taníttattuk, de abbahagyta az egyetemet. Elment a komédiásokhoz – ahogy Lajos mondja. De elfogadtuk, legyen boldog, csinálja, amihez kedve van. És most kiderült, hogy mindvégig hazudott nekünk. Hát olyan rossz emberek, olyan rossz szülők vagyunk mi?
ELVIRA Drága Magdika, csodálatos emberek vagytok. Csak… csak néha ilyen az élet. És ha el is esünk, egy királynő feláll, megigazítja a koronáját, és továbbmegy. Ezt én is ma olvastam a Facebookon.
MAGDOLNA Milyen igaz! Isten csak annyi terhet ró ránk, amennyit elbírunk. De egy anya szíve örökre szeret és örökké aggódik. A gyermek áldás Istentől.
Csend.
ELVIRA Csak nekünk nem akar adni.

A szerző a mű megírásának idején a Petőfi Irodalmi Múzeum Örkény István-ösztöndíjasa volt.

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. májusi számában)