

Zafírkék színű kavics
Hideg van. Mindig fázom, ha rágondolok. A haját különböző színekre festi. Nem tudom, mi értelme, ő mindig gyönyörű.
Ruháján nincs mit csodálkozni, beragyogja kék fényével. Hideg, jeges. Szívét elzárva tartja a mellkasában, dobog. Az fénylik, az árasztja a fényt. Szeme metszően éjkék. Bársonyfüggönyt húznak elé, mikor kilép a fehér ajtón. Vörös szőnyegen lépked, de nála önzetlenebb embert nem ismerek. Kincsét nem magának tartja, hanem annak, aki megérdemli. Egy szelídebb embernek, mint ő, nem hófútta szépség.
Karthauzilikőr-zöld színű kavics
Lehetetlen, szabad ésszel felfogni nem lehet. Szárnyal, de földhöz van kötve, így elrepülni nem tud teljesen. Haja rövid, vidám arcát mutatja. Télen sétál, nyáron alszik, tavasszal táncol. Kezével szántja végig a füvet. Mezőben bújva figyel, és előjön, ha szeretnéd. Csöndesen lépked, megvárja, míg eljön az ő napja. Cselekszik, és övé a világ. Nem az győz, ki nyerni akar, az arat győzelmet, aki vesztesnek állt. Ha eléggé akarod, sikerül. De vigyázz! Ne akard túlságosan. Zölden világít a gyöngy.
Lazacszínű kavics
Libben a függöny. Mögüle kinéz egy eleven kéz és két barna szem. Nem láthatod, merre néz, meglepetésként ér, mert egyszerre ezernyifelé figyel. Látja a lehulló harmatcseppet ezer másodpercen át. Nézi az eget, és éjjel lát harminc hullócsillagot. Nyomon követ mindent. Szemében izzik a sötét, mely körülötte mozog, de bőrét nem érinti. Szemem csillagokat lát, ha rágondolok.
Vajszínű kavics
Kemény, alakja szilárd. Ahogy áll, kősziklaként a napfényben, és jön, megállíthatatlanul. Nem értette senki. Kezében szétmállott a szeretet, és lehullt, dolgavégezetlenül. Azt hittem, nem tud adni. Úgy gondoltam, szívében kő van. Mekkorát tévedtem! Ő taníthatna jóként élni, mutathatna csodákat. De túl szép, hogy lássam, túl puha ahhoz, hogy érezhessem. Fehér ruhája bátran lóg a levegőben.
Palaszürke színű kavics
Szeme nem áraszt fényt. Szemei vakok, keze durva, bőrkeményedésekkel tarkított. Tüskés koszorút hord, hogy fenyítse önmagát. Lánc, vastag, kíméletlen lánc követi útján, tisztes távolságból. Lába meztelen, lábfeje porban jár. Ha szemébe nézel, elfog a vágy, hogy kövesd. Követed, belépsz az álmokba. Színesek, színeit megszámolni nem tudod. Tükörképet ver szemében a tudatlanság.
Kökörcsinkék színű kavics
Rómában, egy magas, kockaépület tetején áll, rettenthetetlennek néz ki, elmozdíthatatlannak, pedig a szíve és ő maga is törékeny, bármikor, egy meleg szellő hatására is leeshet a magasból.
Mögé lépek, megfogom a karja alatt, lelökhetném, nem is venné észre, de néha nem arra van szükségük az embereknek, hogy meglökjék őket, hogy felébres - szék kábultságukból, hanem hogy kapaszkodhassanak valamibe.
Megfogom a kezét és visszahúzom, hálásan rám mosolyog, az arca gyönyörű, szemei összehúzódnak, lecsukódnak, megbízik bennem, pedig egy szakadék szélén állunk.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. novemberi számában)
Egyetlen mozdulatsorral lökte be lábával az ajtót, dobta földre hátizsákját és támasztotta hátát a falhoz. Nagyot fújt a frufruja alá. Hajszálai néhány másodpercre a levegőbe emelkedtek, felvillantva a homlokán csillogó verejtékcseppek láthatatlan szálra fűzött apró gyöngyszemeit. A lépcsőzéstől még mindig zihálva lélegzett. Mindegy, kit érdekel ez most, amikor végre itt van a hétvége.
Friss tavaszi reggel volt, amikor Titánka belenézett a tükörbe, és azt mondta: eljött az idő a világmegváltásra, a dolgok nem mehetnek így tovább! Most mi jövünk, a jövő bajnokai! Az előttünk járók hibát hibára halmoztak, de most majd minden megváltozik! Új világ jön, meglássátok!
Initium finis. Vagyis tegnap történt, hogy az érintőkről kérdezte. Habár ő maga tangenseknek nevezte őket – lévén hogy mégis bennük van a „gens” szelleme, minden nemzetség összes vérvonala –, végül maradtak az érintőknél. A Szenior igazi úr volt, készségesen válaszolt: a kör számtalan pontját, elméletben, számtalan egyenes érintheti, kialakítva ezzel egy olyan szabályos területet, amely úgy világlik ki környezetéből, mint világítótorony az éjszakából.
Ebben az akciófilmben a főhős megmenti a világot egy olyan katasztrófától, ami normális körülmények között nem jöhetne létre, de mindig vannak olyan rossz emberek, akik a mások szenvedését saját javukra és gazdagságuk növelésére akarják kihasználni. A végén pedig elautózik a naplementébe egy rettentő giccses rockballada hangjaira a rejtélyes, ám rettentő szexis nővel.
Barnach néni két hete mondta, hogy a férjemmel nevet is cserélhetnénk. Nem hiszem, hogy komolyan gondolta, a névváltás nem olyan egyszerű manapság, mint egy autó- vagy egy szívcsere. Amikor Gáborral befeküdtünk a klinikára, Dr. Forinum is mondta: a név az egyetlen állandó dolog az emberen.
A lakóházban gyakran mondogatták, hogy Sándor igazán megtisztelve érezhette magát, mivel Karola kevés ember kedvéért volt hajlandó viselni a fogait, és még kevesebbre mosolygott rá. Olyan pedig, akihez akadt némi kedves szava csupán egy volt, a fia, ám ő ritkán, olyan essünk túl rajta módon látogatta.
Oszt mikor gyünnek azok a tévések? – kérdezi Orsi néni izgatottan a férjétől. Guszti bácsi ugyanis reggel egy hatalmas pontyot fogott ki a vízből, ami rendkívüli dolognak számít. Harcsát már jóval nagyobbat is akasztott, de a csaknem harminckilós ponty kivételes fogásnak számít. Barátja – miután lefényképezte és videózta őt a zsákmánnyal – azonnal felhívta a híradót, azok meg rögtön ráharaptak, ahogy a szerencsétlen ponty is a horogra.
– Anya, kopogtak! – figyelmeztet kamaszodó fiam.
– Ma már a harmadik vendég, kár volt azt a firkászt beengedni – sóhajtok. Kötényembe törlöm a kezem, és ajtót nyitok. Egy negyven év körüli nő topog az ajtóban, Armani kabát, Gucci ridikül, nehéz édeskés illat lengi körül, kezében doboz.