2023. november 06., 08:52
Az építész nem értett sokat az egészből. Csak ült és bambán hörpölte a sörét. Hogyan lett egyszerre adósa az adóhatóságnak, ha másfél hete még azzal a jó hírrel ajándékozta meg a könyvelője, hogy jelenleg nincsen tartozása, tehát se pozitív, se negatív irányba nem billen az a rusnya mérleg. Akkor még, abban a mérsékelten vidám pillanatában Albee darabjának a címe is beugrott neki: Kényes egyensúly. Most meg itt ül, a söre egyre keserűbb. Már nem is igen ízlik. Ahogy semmi se körülötte.
Mi történt itt? – merengett. Miért aljasulnak el a dolgok? Hová párolog az értelem? S hogyan születnek sorra az olyan üres mondatok, mint ez: „tájékoztatjuk továbbá, hogy ez az összeg nem tartalmazza a jelen fizetési tájékoztató keltét megelőző 5 napon belül esedékessé vált tartozásait.” Hogy kinek a mijét? Minek a keltét?
Az elmúlt hónapokban folyton azt érezte, bármit tesz, nem sok értelme van. Ám feltűnt neki, hogy a környezetében élők is mind többen éreznek így. Jóbarátját éppen előző nap tették lapátra. Nem azért, mert nem tette oda magát, éppen ellenkezőleg! Éveken át hitt a cégében, hitt a kollégáiban, hitt magában, a szaktudásában. Szorgalmas volt. Ez lett a veszte. Reggel kilenctől tízig úgy vágták ki, mint a kóbor kutyát. „Egy hónap fizetés + egy hónap felmondási idő, itt írja alá” – mormogta neki egy jellegtelen pofa, akit addig sosem látott, vagy ha látott, hát nem csoda, hogy nem jegyezte meg magának. A semmilyenség korában a legkiválóbb arcmemória is elsatnyul.
Az építész csak ült. Nem jutott eszébe semmi. Elhagyta az ihlet, a szép- és arányérzék. A korszellem nem igényli a szellemi erőfeszítést – böffentette fel tudatalattija a rideg valót. Más kell ide. Könyök. Arc. Izom. Kíméletlenség. Közöny. Az új világ nem az építészeké, hanem a rombolóké. Lám, szívbéli cimborája is, hogy befürdött. Egy mérnöki pálya reccsent meg.
A középkorú építész nem sokat értett az egészből. A világ mintha kiszaladt volna alóla, így érezte. App-ok szorításában, olcsó szlogenek hangorkánjában, macskajancsik és macskajulcsik beltenyészetében, Marvel-filmek fényszennyezésében élni bizony nem egy épületes élmény. Kinézett a tájra, amit kitakart a Campus meg egy akkumulátorgyár. „Még hogy campus – gondolta –, sokkal inkább Kampec.” Látszatsivatag. Látványpokol. Neongyötrelem. Hitelekkel, adókkal, örökös bizonytalansággal „felszerelt” kutyakomédia. Koldusopera vs. Armani-mulatós.
De hát mi történt itt? Hogyan született meg ez a kénköves pokol?
Az építész eddig, s nem tovább sajnálta-sajnáltatta magát, mígnem újabb sört bontott. Fölnézett. Egyszeriben ráeszmélt, hogy van kiút. „Hagyom a fenébe az egészet!” – mormolta. Úgy döntött, megerősíti magát – ott belül. S kihívja az istenek haragját! Mert ettől a naptól fogva tényleg tesz a csekkekre, az adóhatóságra, a biztosításra, a hivatalos levelekre, mindenre, ami eddig röghöz kötötte. Előkaparta régi csővázasát, belehajtogatott néhány ruhaneműt, némi elemózsiát, pár doboz gyufát, Marcus Aurelius Elmélkedéseit, az Ulyssest (amit mindig el szeretett volna olvasni, de eddig soha nem volt rá elég ideje), egy pakli kártyát, a nagyapjától megörökölt kulacsot. Az íróasztalán hagyta a személyijét, a jogsiját, a bankkártyáját, a TAJ-számát, az adókártyát. Az okostelefonjának néhány kalapácsütéssel vetett véget.
És elindult a pusztába. De a puszta már foglalt volt. Egy biztonsági őr és egy harci eb vigyázta a rónaságot. Ő rendíthetetlenül tovább gyalogolt. Ment, mendegélt. Mígnem egy faluvégi kurta kocsmához ért. Belépett. Odabent üres volt minden, csak egy asztalra lett figyelmes, ami mellett két szék árválkodott. Az egyikre leült. Várt, várt, maga se tudta, mire-kire. Azután elbóbiskolt.
Amikor fölébredt, már sok szék és asztal vette körül, és sok-sok ember ücsörgött a kricsmiben. A követői! Egyikük se volt részeg, türelmesen vártak a jelzésre, mikor kezdhetik el végre a munkát. Az építész halkan megjegyezte: „nos, az alapoknál kell kezdeni mindent…”
Azok bólogattak, majd nekiláttak. Együtt. A hatóságok engedélye nélkül.
Azóta boldogok.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. októberi számában)
