Ágoston Szász Katalin: Mennyei betűkön

Nagy Gáspár 1949. május 4-én született a Vas megyei Bérbaltaváron, földművelő szülők gyermekeként. Családjának vallásossága és anyai nagyanyja kalendáriumokból, falusi eseményekből és saját képzeletéből merített meséinek hangulata lengte be óvodáskorát, majd kisiskolásként már ő maga is verseket írt. A bérbaltavári általános iskolai évek befejeztével a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákja lett. Az ott töltött időre egy későbbi interjúban így emlékezett: „Szó szerint és jelképesen is mondom: Varázshegy volt ez a pannóniai löszdomb, amelynek legtetején immár ezer esztendeje keresztény magyar iskola működik Szent Benedek fiainak hitéből és tanítói buzgalmából.”

Érettségi után egy évig segédmunkásként dolgozott, majd a szombathelyi főiskola népművelő-könyvtár szakos hallgatója lett. Ez idő alatt jelentek meg első versei a Jelentkezünk nevű szombathelyi diákperiodikában, illetve a Sor című antológiában is szerepelt. 1971-ben Budapestre költözött, ahol előbb a Zrínyi Katonai Műszaki Főiskolán, a Szabó Ervin Könyvtár fiókkönyvtáraiban, majd a Magyar Írók Szövetsége könyvtárában volt könyvtáros. 1974-ben vette feleségül Szabó Mártát, három gyermekük született.

Kormos István József Attila-díjas költő az Élet és Irodalom 1973. október 20-i számának Új hang rovatában így méltatta a művészi indulást: „Most, napjainkban, amikor a költészet huszadik századi népművészetté lett, szerkesztőségi előszobákban bűntudatos fiatalok ácsorognak: verset hoztak. Ezért a bűntudat! De nincs kikhez forduljanak, majdnem a lottó variációlehetőségeivel kell számolniuk: kihúzzák-e a számukat? Nagy Gáspárét remélhetőleg kihúzták. Huszonnégy éves, nem vesztett nagy időt, […] útkezdése teli jó jellel. Verseiben foltos szalmazsák fölé száll az angyal; a feresztő teknőben keserű a mák; a költőt halszálkaként szúrják át gyönyörű jövendölések, a lehámozottan fönséges kopár Magyarország-medencecsontok; s nem kívánja, hogy páncél védje, mert tudja, hogy csak magamagát védheti.” Nagy Gáspár szerzői karrierje 1975-ben első verseskötetével indult be. A Koronatűz című kötet a Móra Kiadó Kozmosz könyvek sorozatában jelent meg, ahol nemsokára ő maga is munkába állt szerkesztőként, és közel száz könyv nyomdai előkészítésében vett részt. Irodalomszervezői munkássága is fontos része volt a magyar kulturális életnek, gazdag belföldi és külföldi kapcsolatrendszert épített ki. 1985 márciusáig a Magyar Írók Szövetsége, majd két évtizeden keresztül a Bethlen Alapítvány titkáraként tevékenykedett. 1988-tól az első független folyóirat, a Hitel szerkesztője lett, ahol egészen 2004-ig dolgozott, később a Magyar Katolikus Rádió kulturális szerkesztőségét vezette. Sokoldalú munkássága mellett költészete is finomult, mívesedett és kiforrott az évek alatt. Számtalan verseskötete közül csak néhányat említünk: Halántékdob (1978), Múlik a jövőnk –Válogatott és új versek (1989), Tudom, nagy nyári délután lesz (1998), Hullámzó vizeken kereszt – Versciklus König Róbert linómetszeteivel (2000), Húsz év a kétezerből (2000), …nem szabad feledNI…! – 1956 láthatatlan emlékművének talapzatára (2002), Ezredváltó, sűrű évek (2003), 1956 fénylő arcai – Versek Kiss Iván rajzaival (2006), Szabadítót mondani – 110 vers a költő hangján (2006). Nagy Gáspárt 1977-ben Radnóti-díjjal, 1990-ben József Attila-díjjal, 2000-ben Kossuth-díjjal, majd 2006-ban Prima Primissima és Magyar Örökség díjjal tüntették ki. 2007-ben hosszú betegség után hunyt el, sírja szülőfaluja szomszédságában, Nagytilajban található.

Nagy Gáspár | Versek

De azért mind jobban érdekelhogy ebben a nagy versbenakár csak egyetlen betű hurkában isott van-e a te grafit-porod? S ha nincs?

„Az ezüstsodrony ím elszakadt / kerék kútkáva összetört / a roncsolt kancsó ottmaradt / vajh ki kezdi újra ezt a kört / a malom lassún jár mint a hold / az őrlő leányok alszanak / valahol gyöngybagoly rikolt / valakit épp virrasztanak // kit régóta hív a Rendező” – írja Vári Fábián László a Nagy Gáspárnak ajánlott Útravaló című versében.

Nagy Gáspár költészete a magyar és európai líra metaforikus hagyományában gyökerezik, játékosságát posztmodern elemek beemelése adja. E két komponens ritmikája biztosítja a mondanivaló súlyának és a forma könnyűségének egyensúlyát. Lírai személyiségének fundamentumát a keresztény értékek, a morális tartás és erkölcsi tisztaság képezik, alkotásaiban erős hangsúlyt kap a létezés isteni oldala, a szakralitás. Ars poeticáját egy 2004-es interjúban is megfogalmazta: „Én azt mondom, hogy a kezünket – ha valami tehetség van az emberben – kölcsönveszik. A verseim nagy részével kapcsolatban elmondhatom – s ez a legsikerültebb darabokra is érvényes –, hogy én csak elkezdtem, mert kaptam rá valahonnan indíttatást, de hogy miként fejeztem be, a mondandóm mért arra kanyarodott, pontosan, nem tudom. […] A »valaki ír a kezeddel« nem mást jelent, mint azt, hogy valaki vezeti a tolladat. (…) Én úgy fogom föl, ha verset írok, nekem diktálnak. Én fogom a tollat, de valahonnan kapom azt az erőt, azt a sugallatot, ami előre visz. Nem kértem ezt a segítséget, de megadatott. A világ mint Isten teremtménye: költői mű, amelyben én csupán egy grafitporszem vagyok. De a porszemnek is van feladata.”

Politikai szerepvállalása is költészetén keresztül valósult meg: műveiben nyíltan beszélt a kommunista diktatúra bűneiről, morális ítéletének kifejezése vállalt szembenállás volt. Két alkalommal is retorziót szenvedett írásai miatt: az Új forrás 1984-es évfolyamának ötödik számában megjelent Öröknyár: elmúltam 9 éves című verse Nagy Imre monogramjának mantrikus ismétlését tartalmazza („egyszer majd el kell temetNI / és nekünk nem szabad feledNI / a gyilkosokat néven nevezNI!”), aminek eredményeképp le kellett mondania a Magyar Írók Szövetségének titkári állásáról, a lapszámokat pedig bezúzták. A második incidenst a Tiszatáj folyóiratban leközölt A Fiú naplójából című verse okozta, melyben az 1956-os forradalom elárulása ellen emelt szót, s ennek következményeképpen a lap szerkesztőségét feloszlatták. A politikai rendőrség aktát vezetett róla, életét és műveit megfigyelték: „Kiderült, hogy kerek húsz esztendeig, 1970 és 1989 között figyeltek. Szombathelyen kezdődött öthat jelentéssel, aztán Budapesten már minden lépésemet követték, életem minden apró mozzanatára kíváncsiak voltak. Számon tartották irodalmi próbálkozásaimat, baráti kapcsolataimat, szerelmeimet, levelezésemet, erdélyi utazásaimat” – nyilatkozta, miután a róla készült ügynöki jelentéseket a Történeti Hivataltól megkapta és elolvasta.

Ahogy Vári Fábián László is megfogalmazza versének utolsó szakaszában: „A tükröt dérhomály szállta meg / most titkosítják az arcodat / már dekódolták a verseket / és gumibot gáz könnyáldozat / vár Pesten az égi madárra / holott leszálló helye sincs / tollával tömjük párnád puhára / míg szárnyain kattan a bilincs” – Nagy Gáspár életének keserűsége és költészetének zsenialitása nem feledhető el. Hagyatékának gondozását több szervezet is magára vállalta. A Nagy Gáspár Alapítványt özvegye és gyermekei hozták létre 2009-ben, hogy méltón megőrizzék a költő művészi és emberi értékeit, a magyarság és kereszténység hagyományaihoz szorosan kötődő életművét. Az alapítvány 2013-ban emlékházat nyitott Bérbaltaváron, amely irodalmi rendezvényeknek, fiatal tehetségek számára szervezett alkotótáboroknak ad otthont. A Nagy Gáspár Követei elnevezésű társulással (melyet a szerző pannonhalmi diáktársai alapítottak 2018 őszén, az egykori évfolyamtárs, Gergelyi Ferenc szervezésében) közösen a 2018–2019-es tanévet Nagy Gáspár-emlékévnek nyilvánították. A követi emlékév első rendezvényeként a Hullámzó vizeken kereszt című ódai költemény részleteiből és az azokhoz König Róbert által elkészített linóleummetszetekből összeállított tárlatot mutatták be 2018. szeptember 14-én Pannonhalmán; következő helyszíne pedig Budapest volt.

2019. január 3-án Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát emlékmisét celebrált a költő tiszteletére a budapesti egyetemi templomban, illetve ugyancsak januárban a költő egykori lakhelyén, Budakeszin a már hagyományossá vált Versünnepen verses-hangszeres diákelőadást tartottak a Nagy Gáspár-emlékesten. Nagykanizsán, a Hevesi Sándor Művelődési Központban az Emlékezni, megnevezni és sohasem félni című vers- és prózamondó találkozóval, illetve a Nagy Gáspár-emléktábla ünnepélyes megkoszorúzásával emlékeztek meg a költészet napján.

A népszerű Gazsi-kupát, vagyis a 2007 óta minden évben megtartott Nagy Gáspár Kispályás Labdarúgó Emléktornát április 27-én, Pannonhalmán rendezték meg. A költő köztudottan kedvelte a futballt, diákkorában maga is játszott, ennek örömteli és verítékes megünneplésére Bérbaltavár és Nagytilaj települések, de a Hitel, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyar Katolikus Rádió is szokott játékosokat delegálni.

A vasvári Nagy Gáspár Kulturális Központ május 1-jén huszonöt kilométeres emléktúrát szervezett a költő sírjához, ma pedig a Nagy Gáspár Alapítvány idei irodalmi és művészeti díjait adják át a vasvári kultúrházban. Az eseménysorozat A költő hazatér című XII. Nagy Gáspár vers- és prózamondó találkozóval zárul. Május 7-én a Magyar Művészeti Akadémia rendez emlékkonferenciát a Petőfi Irodalmi Múzeumban, május 23-án pedig a Magyar Írószövetségben tisztelegnek irodalmi esttel a költő emléke előtt.

A Nagy Gáspár Alapítvány és a Nagy Gáspár Követei januárban bencés iskolák diákjainak verselemző pályázatot írt ki, amelyre egy Nagy Gáspár-vers megzenésítésével, kisfilmmel való bemutatásával vagy képzőművészeti eszközökkel történő ábrázolásával lehetett nevezni. Az eredményt Pannonhalmán hirdetik ki május végén. A bérbaltavári nyári irodalmi tábor előkészületei is zajlanak már, ahova olyan középiskolás tanulók jelentkezését várják, akik érdeklődnek az irodalom, a líra és Nagy Gáspár költészete iránt.

Nagy Gáspár, ahogy többször is nyilatkozta, s ahogy a Múlik a jövőnk 1989-es verseskötetében megjelent Ott fönn című versében is megírta, csak tette és írta, amit tiszta lelkiismerettel írhatott és tehetett: „Szabad vagyok már / m i n d e n e k t ő l / barátaimtól / ellenségeimtől / akik ha vesztem / is akarják / a beborult égre / nevem írják / s eljövök onnan / esőnek hónak / vígasztalanokat / vígasztalónak / az ég szürke lapján / ott fönn – tűnődöm / mennyei betűkön.”

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. május 4-i számában.)