

Gönczy Bertalan számítástechnikai szakember eredetileg szőlészettel és borászattal kívánt foglalkozni, és a pince kérdésének megoldása közben merült fel a gondolat, hogy a leendő mustnak talán jó helye lehetne a királyhelmeci Csonkavár pincéjében is. Az elgondolást tett követte, és most már negyedik éve megfeszített munkával készíti elő új pincéjét az új várúr.
– Meglehetősen nagyszabású pinceválasztás…
– Királyhelmeci vagyok, és majd, ha befejezem a munkát, annak ellenére, hogy nem vagyok különösebben borivó, a szőlészettel és borászattal szeretnék foglalkozni. A környéken kezdtem földterületeket felvásárolni, és eredetileg Nagygéresben akadtam megfelelő feltételekre. Egy barátom javasolta, ha már helmeci vagyok, miért nem próbálok a saját városomban pincét találni, így esett a választás a Csonkavárra. Tárgyalni kezdtem a régi tulajdonossal, és 2018 januárjától én lettem az új tulajdonos.
– Az 1939-ben hordalékkal feltöltött, ez ideig nem látott termeket lassan kiásod, kiásatod és mindenki számára láthatóvá teszed. A rengeteg munka és utánajárás azzal is jár, hogy új információhoz is hozzájutottál. Történészekkel, régészekkel, levéltárosokkal és műemlékvédőkkel tárgyalsz. Sokan Perényi Péter nevéhez kötik a Csonkavár eredetét, ám valójában a Pálócziaknak köszönhetjük, hogy ez a vár felépült. Mi újat tudhatunk meg a vár eredeti építőiről a Pálócziakról?
– A Pálócziakkal valóban nem sokat foglalkoztak eddig, ám a középkorban egy nagyhatalmú, jó kapcsolatokkal rendelkező családnak számítottak. Kibontakozásuk a XIV. században indult meg és a mohácsi csata idején kerültek hatalmuk csúcspontjára. A nem messze lévő Ung megyei Pálóc községben volt az eredeti székhelyük, majd Királyhelmec és Sárospatak is a tulajdonukba került. A reneszánsz idején éltek, és a hatalmuk kiteljesedését nagyban segítette Mátyás király. Nem rang, hanem teljesítmény alapján jutalmazott. Ennek a kornak és eszményeinek köszönhető, hogy nagyon sok Pálóczi magas beosztásba került, akár világi, akár egyházi területen. Érdekes örökösödési szokásjogot vezettek be: a birtokok utáni jövedelemből minden egyes örökös egyenlő arányban részesült. Tehát a vagyont, az ingatlanokat nem osztották el, hanem a befolyt adón osztozkodtak. Így megtörtént, hogy a királyhelmeci várban a két Pálóczi testvérnek két várkapitánya is volt, mert ily módon ellenőrizték a beszolgáltatott adókat. Ez az örökösödési rend egészen 1526-ig maradt meg, amikor is Pálóczi Antal a mohácsi csatában elesett.


– Az tudható, milyen célból építették a királyhelmeci várat?
– Nem minden várat építettek védelmi célból. Ha egy Pálóczi – vagy adott esetben más főúr – utazott, általában a saját uradalmain keresztül határozta meg az útvonalat, és ilyenkor a saját kastélyában, esetleg kúriájában szállt meg. Rengeteg szálláshely épült. A Rákócziaknak például Borsi ilyen szálláshelyük volt Sárospatakról Munkácsra menet. Nyilvánvaló, hogy ezek a helyek bizonyos védettséget kellett, hogy adjanak.
– A borsi kastély felújításának apropóján különböző cikkek jelennek meg. Az egyik szerint a borsi kastély állandó lakóinak száma 20-30 fő is lehetett. Van utalás arra nézve, hogy a Csonkavár ősét hányan lakták?
– Történelmi iratokban ötször említik, mint várat, hétszer, mint várkastélyt. Ne felejtsük el, hogy egy állandó helyőrség fenntartása ugyancsak költséges lett volna. Valószínű, hogy az állandó személyzet két-három fő lehetett, és ha egy rablóbanda támadta volna meg az épületet, akkor a helyi lakosok segíthettek a védelmében.
– Mint tudjuk, Pálóczi Antal a mohácsi csatában odaveszett, és ezt követően került a vár a Perényiek kezébe.
– Pálóczi Antal ugyan hagyott hátra testamentumot, ám a csata után Perényi Péter azzal rukkolt elő, hogy mielőtt a csatába mentek, megegyeztek Pálóczi Antallal: ha egyikük odaveszne, a másik örökli az elhunyt vagyonát. Bár ez az irat nem került elő, Perényi Péter mégis kisemmizte a Pálóczi-rokonságot. Ebben szerepet játszott az, hogy hatalma, befolyása nagyon megerősödött, hiszen időközben koronaőr lett. A Pálócziak teljesen tehetetlennek voltak ellene.


– Tehát ettől az időtől kezdve beszélhetünk Perényi váráról. Az új tulajdonos hozott változást a vár és vidéke szempontjából?
– Perényi nagy hatással volt nemcsak a vár, hanem az akkori Magyarország történelmére is. A várral kapcsolatosan annyit tudunk, hogy a régi falakhoz hozzáépíttetett, és az építkezés közben már figyelembe vették a haditechnika fejlődését is: az új falak 1,8 méter vastagok voltak, hogy az esetleges ágyúzásnak is ellenálljanak. Ami az ország történelmét illeti, köztudott, hogy Perényi egész életében kétkulacsos politikát folytatott. A mohácsi csatát követően, koronaőrként, ott tartotta a koronát Szapolyai János koronázásakor, és nem sokkal később már Ferdinánd mellett is eljátszotta ugyanezt a szerepet. Úgy vélem, azzal, hogy elvitte a koronát Ferdinándnak, döntő mértékben befolyásolta a magyar történelmet.
– A vár felújítását az új várúr saját pénzből fedezte?
– Fennmaradtak levelei, többek között Bártfa és Kassa vezetőségének címzett levelek, amelyekben Perényi arra hivatkozva, hogy ő koronaőr, mindenfajta segítséget szívesen fogad, tehát nemcsak pénzt kért, építőanyagot és munkásokat is elvárt a segítőkész városoktól. Az ásatások során lassan meg is mutatkoznak az újabb falak és az újabb építkezési technológia nyomai, sőt azt is felfedeztük, hogy időközben a várat valakik meg is rongálták. Egyelőre nem találtunk írásos anyagot azzal kapcsolatban, mi történhetett, de szemmel láthatóan még a császári lebontási rendelet meghirdetése és érvénybeléptetése előtt is történt a várban erőszakos rombolás, amelyet csak tessék-lássék módon hoztak rendbe. Perényi erőszakos birtokszerzései azzal jártak, hogy a mohácsi csatában elesett nemesek kúriáit akár törvénytelen módon is megszerezte. Ám nyilvánvaló, hogy a védelmükre és a megőrzésükre, netán újjáépítésükre nem volt sem pénze, sem ideje, sem energiája. Elképzelhető, hogy ennek okán történtek ezek a rombolások.
– A helyiek fantáziáját nagyon izgatja, hogyan is nézhetett ki ez a vár, akár a Pálóczi, akár a Perényi korszakban. Lassan beletörődtünk abba, hogy a környező és elérhető levéltárakban nem akadtunk ilyen ábrázolás nyomára. Neked vajon sikerült?


– Nem, de engem is nagyon érdekelne. Azonban van egy nyom, amelyen el lehetne indulni, éspedig a Perényi által foglalkoztatott két olasz építész. A sárospataki vár építéséhez ugyanis Olaszországból hozatott építészeket, és ők nemcsak a pataki vár építésében, de feltételezhetően több Perényi tulajdonban lévő építmény felépítésénél, rendbehozatalánál, átépítésénél is munkálkodtak. Elképzelhető, hogy valamely olaszországi levéltárban nyomára akadhatunk azoknak a terveknek, amelyek alapján az építészek dolgoztak.
A Csonkavár körüli munkálatok még évekig eltartanak, ám az, hogy „valami megmozdult”, máris elégedettséggel és érdeklődéssel tölti el nemcsak a helyieket, hanem az idelátogatókat is. Pár év múlva hangulatos borozó, lapidárium, idegenforgalmi iroda és gyönyörű kilátást biztosító terasz várja a Csonkavár és a történelem elkötelezettjeit.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. augusztusi számában)
Hogyan ismerszik meg egy alternatív rockegyüttes? Hogyan változott meg az underground szcéna a 80-as, 90-es évek óta? Milyen lehetőségei voltak egy alternatív rockbandának annak idején? Milyen minőségű dalszövegek kerülnek ki a mai fiatal zenekarok kezei közül? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tettünk fel a már több mint negyven éve működő Pál Utcai Fiúk együttes frontemberének, Leskovics Gábornak.
„Továbbra is megyek az intuitív partizánság útján, most is új lemezen dolgozom, és a nosztalgiavonattal óvatosan bánok, nehogy a kerekei alá kerüljek” – meséli Szűcs Krisztián, az egykori Heaven Street Seven frontembere. Mi történik ma Magyarországon a kultúrában, és milyen volt a 90-es években zenélni? Az énekessel a dalszövegírásról, a jelenben való létezésről és a zenei műfajok kérdéseiről is beszélgettünk.
Az irodalomelméleti vonatkozásokat nem tisztem megítélni, nem is értek hozzá, szóval azt a kérdést, hogyan lehet a posztmodern után hagyományos regényt írni, meghagyom másoknak. Inkább a késő modernitás társadalmi változásai érdekelnek, a civil mesterségem is ehhez köt: szociológiát végeztem. A kötetet megelőző munka leginkább annak végiggondolását jelentette, hogy ha a társadalmi valóság legfontosabb elemeit – mint a közös idő- és térérzet – elkezdjük kiütni, mint a cölöpöket a falu lakói alól, hogyan fognak reagálni.
„Úgy hiszem, hogy az alkotónak igazából az tesz jót, ha az intuícióira hallgat. Semmi másunk nincs. Ennek a mentén tudunk építkezni” – meséli Likó Marcell, a Vad Fruttik frontembere. Az énekes folyamatos létértelmezésben él, ezt pedig a dalszövegei is rendre visszaigazolják. Likó Marcellel az önazonosságról, az útkeresésről és a célokról is beszélgettünk.
„A semmiről nem lehet írni” – mondja Szekeres András, a Junkies zenekar frontembere. Az énekes fiatalkorában ismerkedett meg a zene világával, kisgyerekként hegedülni tanult, kamaszként pedig az országosan turnézó Onix együttes tagjaként figyelte a történéseket. Mára viszont a hosszú utat bejárt énekes legfontosabb célja, hogy boldog legyen. Szekeres Andrással a pályaindulásról, a lázadásról és a jövőbeli tervekről is beszélgettünk.
Szerintem a veszteség univerzális, egyben az egyik legmeghatározóbb emberi tapasztalat. Az életnek természetes része a kisebb-nagyobb dolgok elmúlása: a tárgyak összetörnek, elkopnak, elvesznek, az élőlények meghalnak, a szokások megváltoznak, elfelejtik őket, és így tovább a végtelenségig. Aki képes szeretni vagy értékelni valamit, az nem kerülheti el, hogy veszteséget és gyászt éljen át. A mitológiai eseménysor talán szélsőségesnek tűnik, de az érzelem olyasmi, melyben valamilyen mértékben mindnyájan osztozunk.
A Sarló citerazenekar tavaly ünnepelte 50 éves jubileumát egy nagyszabású kultúrműsorral egybekötve. Repertoárjában a népzene mellett komolyzenei művek is megtalálhatók, nem hagyományos játéktechnikai megoldásokkal, mint például a Klapka- és a Radetzky-induló, vagy a magyar Himnusz. A zenekarnak jelenleg nyolc tagja van. Számos kitüntetésben részesültek, több alkalommal voltak a Tavaszi szél, illetve a Bíborpiros szép rózsa fődíjasai.
„Nincs túl nagy igény a versre…” – állítja Z. Németh István, a márciusban Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett felvidéki költő. S talán az idézett sornak köszönhető mindaz, ami a beszélgetésünk egyik alappillérévé vált: a versalkotás mint létélmény, illetve a fiatal pályakezdő írók, költők mentorálása is fontos szerepet játszik a szerzői életpálya kialakulásában. Z. Németh István már harmadikos korában megmutatta verseit tanítónőjének, ekkor pedig el is döntötte, költő lesz belőle. Azóta persze írt már prózaszövegeket, meséket, és a rejtvényszerkesztés sem áll távol tőle.
„Szerintem a mai körülmények között nehezen elkerülhető, hogy az ember ne magas szellemi felkészültséggel fogjon hozzá a versíráshoz” – mondja Gál János, amikor a versírás mögött megbúvó szakmai képzettségről kérdezem. Ő maga is csupán 18 éves kora után, verstant tanulva és különféle műhelyeket látogatva kezdte el érezni, hogy végre megérkezett a felkészülési folyamat startvonalára.