2021. május 20., 06:18
Mindig öröm olyan fiatal muzsikusok munkáját hallgatni, akik nem valamilyen simára polírozott zeneipari zsánerben utaznak, hanem már pályájuk kezdetén teljesen önfeledt kompromisszummentességgel vágják a maguk útját a sűrűben. Örömünk attól sem lesz kisebb, ha küzdenünk kell az anyaggal, a Sauropoda Pangea című lemeze ugyanis alaposan próbára teszi mindazok hallójáratát és ritmusérzékét, akik egy daltól az intro-verze-refrén-szóló-verze-refrén-outro struktúrát várják. Az albumról Krizbai Domokos gitárossal beszélgettünk.
– Szándékosan mennek szembe a zeneipari slágeríró árral vagy csupán zavartalanul akarnak fiatalok maradni azzal, hogy tökéletesen rádióidegen dalokat írnak? Miközben, mondjuk, a Quality Controlban vagy az albumnyitó Prométheuszban is hemzsegnek az olyan remek gitártémák, riffek, amilyenekért sokan még fizetnének is…
– Kétségtelen, hogy számaink nem rádiókompatibilisek, de mondjuk a Tiloson szívesen játszanak akár hosszabb kompozíciókat is. A szerzeményeink hosszú, mitikus történeteket szeretnének elmesélni. Ez egyben egy állítás is: zenét figyelmesen kell hallgatni és időt kell hagyni rá, hogy átformálja a hallgatóját.
– Koncepció vagy csak egy váratlan ötlet a név és albumcím sugallta ősvilági miliő, ami például a Giant Lizard organikus intrójában rá is játszik a fülledt, krétakori dzsungelatmoszférára?
– Gyerekorom óta szeretem a dinókat, és ez valószínűleg beleszólt a névválasztásba. Az első lemezen több ilyen utalás van, akár a madárcsicsergés vagy a koncepcióhoz igazodó zenei megoldások. A Pangea cím utalhat az ősállatok hajnalának tekintett földtörténeti korszakra, az egységre. A dinós analógiákról ezzel le is válik a zenénk. „Nehéz átfogó koncepcióról beszélni, hisz ezek a szerzemények a zenekarként való egymásra találás kicsit szertelen, de őszinte örömében születtek. Első két évünkben több lehetséges zenei út jelent meg előttünk. Azonos kozmoszból jönnek a dalok, de egészen különböző, néha nagyon személyes történeteket látunk bennük. Ez a sokféleség koncepciónak is tekinthető, a zenekar első nagyobb korszakának lenyomata” – idézem magam egy korábbi interjúból.
– Koncerteken lehetett látni és hallani, ahogy hegedűvonóval csal ki szokatlan hangokat az elektromos gitárból. A lemezen is hallunk hasonlót – ez ugyanaz a technika? Illetve milyen eszközöket használ a lemezen hallható különleges effektekhez?
– Koncerten, improvizatív helyzetben szoktam használni inadekvátnak tűnő eszközöket, mint a vonó, minirádió vagy különböző hangszerpreparálási módszerek, de a lemezen ezek nem jelennek meg. Továbbra sem zárkózom el a zajzenei megoldásoktól, azonban ezek a kompozíciók más hozzáállást követeltek meg a zenekartól. Ami az anyagon hallható gitárt illeti, nincsenek ennyire extravagáns megoldások, csak az effektekből kiszakadó hangorkán.
– Amikor zenész barátaimnak mutattam lemezük, többen emlegették a Barbarót zenetörténeti előzményként. Mennyiben érzik ezt érvényesnek, illetve milyen más hatásoktól kapott ihletet a Sauropoda?
– Szeretem a Barbarót vagy a Naprát, de nem tekinteném közvetlen előzményünknek őket. Az orientális zenék, a népdalok és a különböző, talán soha nem létezett kultúrák zenéi évtizedek óta szövődnek át és fuzionálnak a rockkal, az avantgárd zenékkel és a jazzszel. Ez a zenei trend szinte mindenhol megfigyelhető. Ha hatásokról beszélünk, nem hagynám ki a nagyszerű amerikai zeneszerző és szaxfonos, John Zorn munkásságát, és az ő kiadójához tartozó Les Rhinocéros zenekar munkáit. Hazai viszonylatban pedig úgy tűnik, hogy az elmúlt években kialakult egy zenei közeg, szinte iskola, amely elképesztő művészeket foglal magába, akikkel hasonló világokat fedezünk fel és kölcsönösen inspiráljuk egymást. Közvetlen és baráti viszonyunkat a Deus ex Quartettel, Gentry Sultannal, Bujdosó Trióval vagy a viszonylag új Decolonize Your Mind Society zenekarral inkább érzem zene- és szemléletformáló erőnek.
– Első klipjükön dolgoznak Juhász Gergő Kaska képzőművésszel, akinek, elmondása szerint, több mint kétezer rajzából vágja össze a felvételekre valót. Mit kell tudnunk még a klipről?
– Erről nem árulhatok el sokat, de terveink szerint hamarosan a közönség is láthatja majd. A klip egy életmű bemutatása, elvont és nem szokványos videó. Szeretem azt hinni, hogy emberközpontú, már-már humanista zenét játszunk és ez a gondolat megjelenik a képeken is. A videó elfogadásról, toleranciáról, emberszeretetről és alapvetően az emberséghez való viszonyunkról kíván mesélni, de számos értelmezési lehetőséget nyitva hagy. A megfejtést a nézőinkre bízzuk.
– Mit terveznek a közeljövőre, hol hallhatjuk legközelebb a Sauropodát?
– Tavaly, tizenkét további szerencsés zenekarral együtt, nyertünk három napot Lovasi András stúdiójában, a La Gardensben, ahol felvesszük a következő lemezünket. Természetesen nagyon várjuk a pandémia végét és a koncerteket, alig várjuk, hogy megmutassuk a hallgatóinknak új számainkat.
