Nagy Erika: A Csallóköz és az itt élő emberek múltja

– Mennyire volt mozgalmas a 2023-as év a múzeum életében?

– Ha azt mondom, hogy mozgalmas volt, nem fedi a valóságot. Nagyon-nagyon mozgalmas volt. Egyrészt azért, mert végre beindult a covidjárvány óta húzódó múzeumi pedagógiai programunk. Számos iskolából jöttek már hozzánk eddig is a múzeumba, és reményeink szerint továbbiak is követik őket. Ez az összetett program a Tündér Ilona történetre alapul, és a Csallóköz ismerője, a neves Marcell Béla kutatásaira épül. Összeállítottuk az eredeti Tündér Ilona történetét, s a hagyományos meséléshez foglalkozások társulnak, a tárlatvezetés is ezen a szemüvegen keresztül zajlik. Különböző játékokkal párosul, mint például az aranymosás, versenyek, s a többi. Ezek a játékok mind Tündér Ilonához köthetők. Másrészt azért volt mozgalmas a 2023-as év, mert lefoglalt minket az építkezés is. 2022 októberében kezdtük el, és most karácsony előtt hivatalosan is befejeztük. Egy olyan épületről beszélünk, amelyik eddig is ott állt, de nem felelt meg a tűzbiztonsági előírásoknak. Bár javasolták a bontást is, én egy átépítési javaslattal álltam a fenntartónk, Nagyszombat megye képviselő-testülete elé, amit ők elfogadtak, támogattak. A műemlékvédők is közbeszóltak, javaslatukra lesüllyesztettük az épületet, majd ráépítettünk egy emeletet. Ennek köszönhetően most oda helyezzük ki az irodáinkat, így a múzeumban felszabadul egy újabb kiállítási tér.

– Mivel töltitek meg ezt a teret?

– Rengeteg téma van, melyeket szeretnénk megvalósítani, az akadály elhárult, mert már van elegendő terünk is hozzá. Egyik téma például a dunaszerdahelyi zsidóság története, ezt szeretnénk bemutatni az egyik legnagyobb helyiségben. A csallóközi híres nemesi családok történetének feldolgozása is tervben van, ahogy az eddig még soha be nem mutatott szocializmus időszaka is. Ezeken kívül számos érdekes téma van a tarsolyunkban, mint például a Csallóközben megváltozott gazdálkodás, állattartás, földművelés, a talajvizes, mocsaras, erdős területek, vagyis a körülbelül ezer év alatt lezajló változások.

– A múzeum mellett működő kiállítási csarnokban is rendszeresen zajlik az élet.

– Igen, van galériánk is, ahol minden évben átlagosan 12 kiállítást rendezünk. A Grendel Lajos születésének 75., illetve halálának 5. évfordulója alkalmából meghirdetett képzőművészeti pályázatra érkezett pályaművekből rendezett nagyszabású kiállítás a Magyar Szépművészeti Egyesület, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága, a Nagyszombati Kerületi Önkormányzat és a Csallóközi Múzeum közös szervezése volt 2023 októberében. A zsűri a döntéshozatalnál a képzőművészeti szempontok mellett figyelembe vette az irodalomtörténeti szempontokat is, tavaly júniusban, itt a múzeumban volt az értékelés első fordulója. Tőzsér Árpád Kossuth- és József Attila-díjas költő volt a pályázat védnöke, a zsűri tagjai pedig Tóth László József Attila-díjas író, költő, Szunyogh László Ferenczy Béni-díjas szobrászművész, Novotny Tihamér művészeti író, szerkesztő, a családot Grendel Ágota képviselte, a projekt művészeti menedzsere pedig Miglinczi Éva művészettörténész volt. A Nyugat-szlovákiai Képzőművészek Szövetségének a kiállítása is érdekesnek és izgalmasnak bizonyult. A magas színvonalú tárlat egyike a leglátogatottabb kiállításoknak. Különösen büszkék vagyunk Nagy József CsaládFÁK – RodoSTROMY című emlékkiállítására, halálának 10. évfordulója alkalmából. Nagy József, a szlovákiai magyarok egyik legnevesebb festője Pozsonypüspökiről származik. A maga nemében az összes kiállítás sikeres volt, és örülünk minden lehetőségnek, melyekkel az emberek figyelmét felhívhatjuk a múzeum, a galéria létezésére.

– Milyen a látogatottsága a múzeumnak, galériának?

– A csoportokon kívül jönnek látogatók egyénileg, számos iskola is érdeklődik irántunk. A múzeumban tizenegyen dolgozunk, és mindannyian arra törekszünk, hogy az érdeklődők elégedetten távozzanak. Turistákból nincs hiány Dunaszerdahelyen, jönnek a fürdőből is a vendégek, valamint beléptünk a Csallóköz Területi Idegenforgalmi Szövetségbe, így nagy valószínűséggel tovább növekszik majd a múzeum látogatottsága. A galériában számos rendezvényt is szervezünk, könyvbemutatókat, társadalmi kérdéseket feszegető beszélgetéseket, vitaesteket. Ezek is nagyon fontosak, mert fontos minden rendezvény, amelyben megmutatkozhatunk a nagyközönség előtt.

– Rendkívül komoly év előtt álltok. 2024-ben mik a terveitek?

– Mivel átépítettük a raktárt, ezért kiürítettük és átvittünk mindent egy szomszédos helyiségbe, most pedig mindent vissza kell szállítanunk. Tizenegyezer tárgyról van szó, úgyhogy komoly munkát igényel. Egy teljesen új könyvtárat is ki kell építenünk, majd fel kell töltenünk a meglévő könyvekkel. Törvényből adódó kötelességünk, hogy háromévente leltárt készítsünk. Még nem lenne itt az ideje, de mivel most minden egyes tárgyat kézbe fogunk, azzal a leltárt is elkészítjük. Modern, lokális hálózatot építettünk ki, aminek köszönhetően a múzeummal kapcsolatos minden adat áttekinthetőbbé vált, tudjuk, mi hol található a polcokon. 2024-ben hatvanéves lesz a múzeum. Készülünk megünnepelni ezt a jubileumot, ekkor adjuk majd át az új raktárépületet is, valamikor áprilisban vagy májusban.

– A sok elfoglaltság mellett jut idő könyv vagy cikkek írására?

– Azóta, hogy én igazgatom a múzeumot, van egy saját kiadványunk, ugyanis minden évben megjelentetjük a Múzeumi Híradót. Elsősorban az alkalmazottak publikálnak a Híradóban, de komoly tekintélyű egyetemi tanárok is. Én magam ebben az évben Nemeshodos település néprajzához gyűjtöttem adatokat, ezt publikáltam benne. Rengeteg tevékenységünk mellett fontosnak tartjuk a tudományos tevékenységet is. Mostanában, mivel kevés az időm, többnyire csak a naplómat írom, amit majd egyszer szeretnék kiadatni.

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2024. januári számában)