Nagy Erika: A költészet ereje

– A Kor-Zár története 1989- ben indult. Mi változott azóta?

– Sok minden. Többszöri átalakuláson ment keresztül a zenekar, jöttek-mentek az emberek. Az utóbbi időben már nyolc-kilenc tagja is volt a KorZárnak, és inkább a folklór felé hajlott a hangzásvilága. Most újra megpróbáltuk visszahozni a régebbi hangzást, kihagytuk a ritmust, a dobokat, megpróbáltunk ahhoz visszatérni, ami a kezdetekben volt jellemző a zenekarra. Halkabbak lettünk valamivel, és meghittebb koncerteket adunk. Több régi dalunkat is felújítottuk, az újakat pedig áthangszereltük azért, hogy erre a formációra is működjenek.

– Mi alapján választod ki, majd zenésíted meg a verseket?

– Van, amikor célirányosan keresek, keresünk verseket, amikor bizonyos témát szeretnénk a színpadra vinni, zenés irodalmi műsor formájában. Van olyan is, amikor csak úgy megtalál egy vers. Van, hogy elolvasás után a vers annyira kifejező zeneileg, hogy önmagában is muzsikál, s azonnal megpróbálom elénekelni. Böröczki Mihály szombathelyi kortárs költő verseit zenésítem meg talán a legtöbbször, aki személyes jó barátom. Nagy kedvencem Radnóti Miklós is, tőle egész műsorra való anyagot készítettem már. Sorolhatnám a kedvenceimet, sok van, mint mindenki másnak.

– Mennyire sikeres a szólókarriered?

– Szólókarrierem párhuzamosan fut a Kor-Zár zenekarral, sőt azt is mondhatom, hogy többet zenélek egyedül, és más formációban is, mint a zenekarral. Eddig négy lemezt sikerült megjelentetni szólóban. Nagyon sok felkérésünk volt az iskolai előadásokra, s mivel mindenkinek volt munkahelye a zenélés mellett, nehezen tudtuk összeegyeztetni az időpontokat. Egyedül én voltam az, akinek sikerült függetlenítenem magam annyira, hogy ki tudjuk elégíteni az iskolák igényeit. A sorozatos kudarc után, ami a visszamondásokból fakadt, eldöntöttem, megpróbálom egyedül. Gyakorlatilag nagyon sokáig egyedül jártam az országot, és ha hívnak, ma is szívesen megyek, de most már általában formációkkal járok. Egy idő után kicsit fárasztóvá és unalmassá vált egyedül, ezért megkértem Vadkerti Imrét, társulna-e hozzám, és ő nagy örömmel igent mondott. Azóta ebből alakult a SiposVadkerty-Zsapka akusztikus trió. Ezzel a formációval is látogatjuk az iskolákat, sőt, már a triót is kibővítettük, általában négyen lépünk fel, billentyűssel együtt.

– Október 21. és 30. között Kanadában turnéztál az Énekelt versek című műsoroddal. Milyen volt a fogadtatás?

– Bede Fazekas Zsolt, aki Kanadában élő győri színházi ember, annak idején arra kényszerült, hogy a párjával együtt kimeneküljön az országból. A rendszerváltás után, amikor megnyíltak újra a határok, gyakran hazajárt. Szívügye volt a verséneklés, szereti a műfajt. Úgy találkoztunk sok évvel ezelőtt, hogy Dinnyés József daltulajdonos kérésére csatlakoztunk a Vers és Zenetársulathoz, amely a Kárpát-medence magyar ajkú dalosait gyűjtötte össze. A társulat kétévente szerepelt különböző összejöveteleken, fesztiválokon és színpadokon. Főleg magyarországi rendezvényeken léptünk fel, de máshol is. Zsolt gyakran felbukkant ezeken a rendezvényeken, és figyelte, kik azok, akik Kanadában is örömet szerezhetnek a közönségnek. Gyakran mondta, hogy szeretné, ha fellépnénk Kanadában, és sok év után, a covid idején felkeresett és meghívott. Ezúttal egyedül. A fogadtatás nagyon jó volt, pedig attól tartottam, biztos szép lesz Kanada, meg jó lesz világot látni, de engem ott nagyon nem ismernek. Nem tudtam elképzelni, ki az, aki eljön az előadásaimra. Szerencsém volt, mert az október 23-i ünnepségsorozatba csöppentem bele, vagyis voltak ilyen jellegű rendezvények is. A kanadai magyarok kulturális hónapja tartott ottlétemkor, és ennek hivatalosan is a részese voltam. Ennek köszönhetően sehol nem várt üres nézőtér, mindig szépen megtelt terem fogadott. Egy-két helyszíntől eltekintve szívélyes volt a fogadtatás, ott volt hűvösebb, ahol már nem nagyon beszélnek anyanyelvükön a magyarok. Elmondhatom azonban, hogy általában olyan volt, mintha itthon léptem volna fel.

– A VersZeneMűhely élő klubestjeidről mit lehet tudni?

– A járvány miatt egy idő után már nagyon hiányzott, hogy énekelhessek az embereknek. Bede Fazekas Zsolt úgy vette fel velem a kapcsolatot, hogy ő is indított egy karantén művészeti honlapot, ahol szobakoncerteket linkelt be, és megkérdezte, nem szeretnék-e szobakoncerteket adni a gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt, mert a honlapján szívesen terjesztené. Mivel nem volt más dolgom, csináltam nyolc vagy kilenc online koncertet. Sikere volt a műsoromnak, sokan nézték, szerettem is, annak ellenére, hogy a közönséggel mégiscsak élőben jó találkozni. Létrehoztam egy youtubecsatornát, VersZeneMűhely címmel, amire dalpremiereket töltök fel, és zenés irodalmi podcasteket, beszélgetéseket. Ezeknek a beszélgetéseknek van élő közönségtalálkozója is, minden alkalommal, és most gyakorlatilag ez zajlik, a Jókai Színházban, Komáromban Ennek a kivonata megjelenik a podcasten és a youtube-csatornán is.

– A felkérések száma növekedett azzal, hogy megszűnt a bezártság?

– Mióta a bezártság megszűnt, szépen alakul megint a programunk, sokat utazunk. A december sűrűsödik, sok fellépésünk van. Az egyik legérdekesebb felkérés számomra az, hogy a Pátria rádió készít egy sorozatot, melyben akusztikus koncerteket szeretnének élőben közvetíteni a rádió stúdiójából, és a második fellépői mi leszünk. Adventi koncertet adunk, amit az egész ország hallhat, amennyiben igénye van rá.

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. decemberi számában)