

– Legújabb versesköteted, a Soha véget nem érő szeretkezés szeptemberben jelenik meg az Előretolt Helyőrség Íróakadémia gondozásában. Merész, pikáns cím. Szerelmes-erotikus költeményekre számítson az olvasó?
– A cím valóban vonzó, te merésznek nevezed, pedig nincs benne semmi különleges. Végül is nem forog az egész világ a szerelem, a szeretkezés körül, a kielégülés iránti vágy nem mozgatja nap mint nap létrendszerünket? Nem kapjuk fel azonnal fejünket a fenti kulcsszavakra, nem mozgatja meg érzékeinket, képzeletünket? Legyen tehát meglepetés a kötet tartalma.
– A címadó verset több tízezren olvasták el az Irodalmi Jelenen, miután megváltozott a címe. Az eredeti A korrupció volt.
– Nem oly rég az Irodalmi Jelen szerkesztőségi gyűlésén elemeztük, mennyire érzékenyen reagálunk a címekre. Tavaly például Frideczky Katalin egyik novellájának megjelenése előtt latolgattuk, hogyan kelti fel jobban az olvasók érdeklődését ez a remek írás: ha marad az eredeti címe, Áldozat, vagy pedig az olvasószerkesztőnk javasolta Haláljel címmel. Végül az utóbbit fogadtuk el. A novellára azóta nyolcvannégyezren voltak kíváncsiak. A fenti példa is alátámasztja, nem elég kiválót írni, azt el is kell „adni” a fogyasztónak. Szeptemberben megjelenő kötetem címadó verse a fenti példához hasonlóan alakult. Versszerkesztőnk javaslatára lett Soha véget nem érő szeretkezés a költemény címe. Valószínűleg ezért olvasták el több mint harminchatezren.
Nem szeretem a versben a trágárságot
– A Bálványosi Szabadegyetem egyik kötetbemutatóján hangzott el: a kortárs költészet egyenarcú, túlságosan polkorrekt, már-már steril, a költők nem mernek humorosabb, pikánsabb passzusokat elsütni és a testiségről írni. Az élet fenséges illata című, John Updike halálhírére írt versed zárósorait (Pedig de felülnék még egyszer a New York-i metróra,/s utaznék veled önfeledten,/s azzal a csodálatos, vékony testű lánnyal,/akinek a ruhája alá kéne nyúlnom,/átréselnem kezem a bugyiján,/ ujjamat nedves ágyékába mártva felkiáltanom:/Milyen fenséges az íze!/Érzed az élet illatát?) a feminista aktivisták biztosan nem hagyják majd szó nélkül. Vannak-e tabutémák a költészetben, amelyekről nem szabad írnia egy költőnek?
– Költője válogatja, mennyire „bátran és grafikusan” ír a testiségről, milyen funkciót képzel a szavaknak, ha a testi szerelemről fogalmaz. Nem szeretem a versben a trágárságot, mindig is ódzkodtam ettől. Nem hiszem, hogy a vers vagy bármely szépirodalmi szöveg steril lesz, mert nincs benne maszturbálás, b@szás, fasz vagy pina. Vagy akár káromkodás, isten károm lás. Nincs tabutéma a költészetben, mindennek megvan a helye, csak olyan legyen a szövegkörnyezet, hogy a sikamlós dolgoknak legyen funkciójuk. Arany János is írt pikáns verseket, ezeket nem emelték szöveggyűjteménybe, de attól pajzán remekek. John Updike halálának az éjjelén írt szövegemnek viszont van apropója. Aki ismeri írásait, tudja, hogy számtalan novellája szól a New York-i metróutazásairól. A vers záró része pedig egyik ilyen írásának a végső történése. Ezt nem tudtam kihagyni. A halál és a pajzán aktus incselkedik egymással, talán az élni akarással, az elmúlással, a gyásszal.
Faludy-versekkel kezdtem a reggelt
– Faludy György A huszonkettedik szonett című verséből veszed a köteted mottóját. Nem először ihlet meg Faludy költészete, más köteteidben is találkozunk vele.
– Volt idő, amikor naponta Faludy-versekkel kezdtem a reggelt. Szövegtesteiben minduntalan találtam szürreálist, csodagalacsint, metaforák aranyrögeit, képzettársításokat, melyeket tovább gondolhattam, élethelyzeteket, melyekkel azonosulhattam, nem beszélve a versformákról. Faludy költészetével nem lehet betelni, annyira sokrétű, spontán, váratlan, megdöbbentő! A 2010-ben az Irodalmi Jelenben is napvilágot látott Faludy-vers egyik sora így szól: „Szerelmed cél, s nem állapot.” Lehet-e tömörebben, meghökkentőbben, mélyrehatóbban, ellentmondásosabban megfogalmazni a szerelem fogalmát, lényegét?
– A Simogató című versedben – amely szerelmi lírádat villantja fel – azt írod: a jóság a legnagyobb alázat.
– A szerelem az én értelmezésemben a jóság egyik formája. Amikor pőrére vetkőzik az ember, s mindenét odaadja a másiknak. Önzetlenné válik. Önzetlenné, azaz jóvá. Ez az aktus pedig alázatossá teszi, a szó pozitív értelmében védtelenné. Ezért idéztem az előbb a Faludy-verssort is, mert a cél, ennek elérése cselekvést feltételez, katarzist, talán megsemmisülést. S azért neveztem ellentmondásosnak is, hiszen a cél elérése, a szerelem beteljesülése szellemi, érzelmi, testi állapotok váltakozása. Cselekvéssor. Tehát cél is, de ugyanakkor állapotok tűzijátéka.


Naponta vallatóra fogjuk magunkat
– Akárcsak korábbi verseidben, a Soha véget nem érő szeretkezésben is jelen van a metafizikus líra, az időtér, az istenes témák, megjelenik Spinoza, Kant, Arisztotelész, és Heideggerrel is „elidőzöl” egy tengerparti reggelen. Sokan azt gondolják, a filozófia avítt tudomány. Miben segít minket a filozófia a mindennapjainkban? Platón Az állam, Arisztotelész Poétika című művei például miért aktuálisak?
– A kognitív cselekvés összefüggések, tézisek, kategóriák, dolgok, jelenségek képzettársítása, továbbgondolása. A gondolat játéka. Remélem, nem veszi az olvasó nagyképűségnek, ha azt mondom, én is a magyar és az egyetemes költészet tradícióját követem. A fent említett gondolkodók aforizmái, filozófiai tételei nem díszítőelemek, hanem szervesen kapcsolódnak ahhoz a mondanivalóhoz, amely bennem megfogan, életre kel, létezni akar.
– A költő trófeái című ciklus a költészet értelméről, a versről, a mondatról, lételméleti kérdésekről is szól.
– A mindennapi alkotó műhelymunka elemei a fenti toposzok. Ugyanazon kérdések, rögeszmévé vált dilemmák nyaggatják az embert, s csak úgy tud megnyugodni, ha újra s újra felveszi a provokáció indulataival a harcot. Csak akkor jut egy kis levegőhöz, ha naponta vallatóra fogja saját magát, a világot, s a kétségbeejtővel is foglalkozik.
– A New York-i ballada című versed korabeli újsághír ihlette, akárcsak Flaubert Bovárynéját. A vers témája rövidprózában is kibontható. Tekinthető ez a költemény a prózaírói és költői munkásságod közötti pallóként? Úgy tudom, most egy kisregényen dolgozol…
– Flaubert regénye komplex, rétegezett pszichológiai munka. A New York-i ballada egy gyilkos gyerek ösztöneinek az iskolapéldája. Annyiban kötődik az irodalomhoz, hogy ugyanabban az évben és környezetben Greenwich Willage-ben történik, ahol Thomas Dylan velszi költő is elhalálozik, miután a White Horse Tavernában alaposan felönt a garatra. Ami a megírandó kisregényt illeti, Istenem, több mint három éve vajúdik bennem. Hátha idén megszületik.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2018. augusztusi számában)
Hogyan ismerszik meg egy alternatív rockegyüttes? Hogyan változott meg az underground szcéna a 80-as, 90-es évek óta? Milyen lehetőségei voltak egy alternatív rockbandának annak idején? Milyen minőségű dalszövegek kerülnek ki a mai fiatal zenekarok kezei közül? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tettünk fel a már több mint negyven éve működő Pál Utcai Fiúk együttes frontemberének, Leskovics Gábornak.
„Továbbra is megyek az intuitív partizánság útján, most is új lemezen dolgozom, és a nosztalgiavonattal óvatosan bánok, nehogy a kerekei alá kerüljek” – meséli Szűcs Krisztián, az egykori Heaven Street Seven frontembere. Mi történik ma Magyarországon a kultúrában, és milyen volt a 90-es években zenélni? Az énekessel a dalszövegírásról, a jelenben való létezésről és a zenei műfajok kérdéseiről is beszélgettünk.
Az irodalomelméleti vonatkozásokat nem tisztem megítélni, nem is értek hozzá, szóval azt a kérdést, hogyan lehet a posztmodern után hagyományos regényt írni, meghagyom másoknak. Inkább a késő modernitás társadalmi változásai érdekelnek, a civil mesterségem is ehhez köt: szociológiát végeztem. A kötetet megelőző munka leginkább annak végiggondolását jelentette, hogy ha a társadalmi valóság legfontosabb elemeit – mint a közös idő- és térérzet – elkezdjük kiütni, mint a cölöpöket a falu lakói alól, hogyan fognak reagálni.
„Úgy hiszem, hogy az alkotónak igazából az tesz jót, ha az intuícióira hallgat. Semmi másunk nincs. Ennek a mentén tudunk építkezni” – meséli Likó Marcell, a Vad Fruttik frontembere. Az énekes folyamatos létértelmezésben él, ezt pedig a dalszövegei is rendre visszaigazolják. Likó Marcellel az önazonosságról, az útkeresésről és a célokról is beszélgettünk.
„A semmiről nem lehet írni” – mondja Szekeres András, a Junkies zenekar frontembere. Az énekes fiatalkorában ismerkedett meg a zene világával, kisgyerekként hegedülni tanult, kamaszként pedig az országosan turnézó Onix együttes tagjaként figyelte a történéseket. Mára viszont a hosszú utat bejárt énekes legfontosabb célja, hogy boldog legyen. Szekeres Andrással a pályaindulásról, a lázadásról és a jövőbeli tervekről is beszélgettünk.
Szerintem a veszteség univerzális, egyben az egyik legmeghatározóbb emberi tapasztalat. Az életnek természetes része a kisebb-nagyobb dolgok elmúlása: a tárgyak összetörnek, elkopnak, elvesznek, az élőlények meghalnak, a szokások megváltoznak, elfelejtik őket, és így tovább a végtelenségig. Aki képes szeretni vagy értékelni valamit, az nem kerülheti el, hogy veszteséget és gyászt éljen át. A mitológiai eseménysor talán szélsőségesnek tűnik, de az érzelem olyasmi, melyben valamilyen mértékben mindnyájan osztozunk.
A Sarló citerazenekar tavaly ünnepelte 50 éves jubileumát egy nagyszabású kultúrműsorral egybekötve. Repertoárjában a népzene mellett komolyzenei művek is megtalálhatók, nem hagyományos játéktechnikai megoldásokkal, mint például a Klapka- és a Radetzky-induló, vagy a magyar Himnusz. A zenekarnak jelenleg nyolc tagja van. Számos kitüntetésben részesültek, több alkalommal voltak a Tavaszi szél, illetve a Bíborpiros szép rózsa fődíjasai.
„Nincs túl nagy igény a versre…” – állítja Z. Németh István, a márciusban Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett felvidéki költő. S talán az idézett sornak köszönhető mindaz, ami a beszélgetésünk egyik alappillérévé vált: a versalkotás mint létélmény, illetve a fiatal pályakezdő írók, költők mentorálása is fontos szerepet játszik a szerzői életpálya kialakulásában. Z. Németh István már harmadikos korában megmutatta verseit tanítónőjének, ekkor pedig el is döntötte, költő lesz belőle. Azóta persze írt már prózaszövegeket, meséket, és a rejtvényszerkesztés sem áll távol tőle.
„Szerintem a mai körülmények között nehezen elkerülhető, hogy az ember ne magas szellemi felkészültséggel fogjon hozzá a versíráshoz” – mondja Gál János, amikor a versírás mögött megbúvó szakmai képzettségről kérdezem. Ő maga is csupán 18 éves kora után, verstant tanulva és különféle műhelyeket látogatva kezdte el érezni, hogy végre megérkezett a felkészülési folyamat startvonalára.