– Milyen meggondolásból jöttél át Erdélybe Magyarországról?
– Miután elvégeztem a színészképzést, két évig a kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban, majd három évig a szekszárdi Német Színházban játszottam. Az utolsó évben volt szerencsém Szabó K. Istvánnal dolgozni, aki több darabban is látott. Mikor a nagyváradi színház művészeti igazgatója lett, szüksége volt egy hozzám hasonló karakterre, aki énekelni is tud, így meghívott és leszerződtetett Váradra. Izgalmas kihívásnak találtam azt, hogy megismerjem az erdélyi színházi világot, ugyanakkor vágytam már magyarul is játszani a német nyelvű színház után.
– Milyen volt az elmúlt tíz év Váradon?
– Egy évre jöttem az elején, aztán itt ragadtam. Nagyon megszerettem ezt az összeforrott, jó társulatot, serkentő hatással volt rám. A magyarországi kötöttebb stílusú játékmód és a német stílusú előadásmód után érdekes volt tapasztalni az itteni, néha akár groteszk felé hajló, kissé nagyobb ecsetvonással rajzoló szerepalkotást is.
A határok feszegetése
– Ezek után miért döntöttél úgy, hogy irányt változtatsz és szabadúszó leszel? Ritka nálunk az a színész, aki a biztos kőszínházi létet feladja…
– Tíz év után úgy érzem, hogy új kihívásokra lenne szükségem. A pandémia alatt több megkeresésem is volt reklám- és filmprojektek kapcsán, ami felkeltette az ilyen irányú munkák után az érdeklődésem. Korábban Marian Crișan filmjében, valamint egy ausztrál filmben is szerepelhettem, amit itt forgattak Romániában. Elkezdett érdekelni az a fajta munka, amely a finom, mikrorezdüléses dolgokról szól. Fontossá vált számomra az is, hogy a saját időmet tudjam szabályozni, mert kőszínházi színészként az ember túlságosan le van kötve. Régebb mindig társulatban gondolkodtam, most szeretném a határaimat egy kicsit feszegetni.
– Volt-e egzisztenciális félelmed amiatt, hogy otthagyod a biztos fizetést?
– Kezdetben voltak ilyen aggályaim, de mivel több munka, projekt is bejött már korábban, úgy gondoltam, hogy mégis belevágok ebbe az új létmódba. Vállalkozásomban a férjem is maximálisan támogat, hálás vagyok neki, amiért inspirálón hat rám a terveimben is.
– Akkor számlaképes színész lettél?
– Igen, egyéni vállalkozó lettem itt, Váradon, hiszen a férjemmel itt élünk, itt van a bázisom. De innen bárhová elmehetek egy-egy jó projektre.
– Mennyiben más Magyarországon és Erdélyben a szabadúszás?
– Azt látom, hogy Magyarországon több színház működik úgy, hogy a társulatban szerepszerződéseket kötnek, vagy csak egyéves szerződést, ezért nagyobb az áramlás. A színészek sokszor előre tudják, hogy milyen munkájuk lesz az adott évben, így mellette tudnak még filmben is játszani vagy reklámot forgatni. Itt viszont fix társulatok vannak, és csak akkor hívnak vendégművészt, ha éppen nincs olyan színész, aki egy adott darabban eljátszhatná az adott szerepet.
– A Szabadszínész platformján láttalak az egyik közösségi oldalon. Mit nyújt ez a rendszer egy szabadfoglalkozású színésznek?
– Ez egy olyan platform, amelyen egyrészt meghirdetnek színészeknek szóló munkákat, másrészt bekerülsz egy adatbázisba, melyet szereposztó rendezők (casting director), produkciós menedzserek követnek, és érdeklődés esetén fel tudják venni veled a kapcsolatot. Engem például több munkára is hívtak ezen keresztül, egyebek közt reklámfilmekre is. Romániában ennek a párja az actorsbook.ro oldal. Tartanak a szabadszínész tagoknak online képzéseket is, például arról, hogyan kell egy jó „én-videót” elkészíteni.
– Mi kell ahhoz, hogy sikeres legyél egy castingon, szereposztón?
– Egy kicsit modernebb, bátrabb gondolkodásmódot kíván. Ha nem sikerül egy casting, az nem azt jelenti, hogy rossz voltál. Nem szabad kudarcélményként felfogni, ha nem téged választ ki a rendező, hiszen annyiféle ember és árnyalat van, minden filmbe más kell. Az egyikhez passzolsz, a másikhoz nem. Olyan is volt, hogy bár végül nem engem választottak egy szerepre, de megjegyeztek, és az alapján hívtak később egy másik filmbe.
– Más erdélyi színházban nem gondolkozol?
– Szerepre szívesen mennék, de lekötni magamat nem szeretném most. Nagyon sok mindent kipróbálnék még a szakmában. Főleg a filmezés terén, de például hangoskönyveken is szeretnék dolgozni, már kért is hangmintát tőlem egy ügynökség.
– Itt-tartózkodásod alatt megtanultál románul?
– Értek mindent, de az élőbeszédben néha elakadok. Pár éve az itteni román független társulattal, a Teatru Studio Acttal készítettünk egy kétnyelvű előadást, melyben románul is játszottam. Nagyon szerettem, és érdekes kihívás volt.
– Nem tudok kihagyni egy kérdést: A kisebbségi lét milyen Magyarországon az erdélyihez képest?
– Van különbség. Magyarországon mi nem éreztük sváb származásúként, hogy kisebbséghez tartoznánk, mert nem úgy viselkedtek velünk. Ott valahogy sosem zavart például senkit az, hogy németül van kiírva a falu neve, vagy hogy van német oktatás vagy színház. Annak idején meglepő volt számomra, hogy itt egyeseket zavar, ha a nemzetiségek megmutatják magukat, az anyanyelvükön élnek és beszélnek.
PITZ MELINDA Pécsen született 1985-ben, magyar és német nyelven játszik. 2005–2008 között a kecskeméti Katona József Színház tagja, 2007–2011 között a szekszárdi Magyarországi Német Színház művésznője. 2010–2021 között a nagyváradi Szigligeti Színház tagja, jelenleg szabadúszó. Számos színházi szerepe mellett filmekben is látható volt: Szabadság és szerelem a Partiumban (2020), Don't Read This on a Plane (2019), Berliner: The Campaign (2019), A Föld szeretője (2008). 2017-ben a Szigligeti Színház Földes Kati-díjában részesült, 2017-ben a Holnap Kulturális Egyesület Holnap-díjjal tüntette ki.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. júliusi számában)
