

Ezelőtt húsz évvel – de harminccal végképp – semmi esélyét nem láttam annak, hogy legyen majd egy egész Kárpát-medencét átfogó irodalmi lap, amely magyar nyelven, magyar kortársakat fog közölni és olykor személyesen – de virtuálisan gyakrabban – szorosabbra fűzi annak a szövetnek a szálait, amit magyar irodalomnak nevezünk. Persze, nemcsak irodalomnak, hanem kortárs magyar kultúrának is. 50 lapszám a bizonyítéka ma, hogy ez nem csak az én vágyam volt, hanem sokunké: és be is teljesült.
Amikor Jónást elküldi az Úr prédikálni – „beszélj a város ellen”, ahogy Babits fogalmaz –, azt a feladatot bízza rá, hogy üzenetet juttasson el azoknak, akik elfordultak tőle, akik kitérni akarnak az ő akarata elől. A történet végére ugyan Jónás felismeri és elfogadja önnön sorsát és küldetését, tépelődése, belső vívódásai prófétává emelik, de mondom: a történet végén. Számunkra, ha analógiát keresünk most egy irodalmi-kulturális lap történetéhez, akkor Jónás örömét kell felismernünk, azt, amikor látta, hogy a jóslat és saját tapasztalatai ellenére az Úr nem pusztítja el Ninive városát. Tehát az üzenet célba ért. Ha nem is látványosan, ha nem is azonnali eredményekkel, ha nem is megfoghatóan, de beteljesítette a küldetését. Célba juttatta az üzenetet, akkor is, ha a tengerfenéken bújtatta olykor a viharban, vagy a cethalban, vagy épp szembeállt a tömeggel. Az üzenet mellett gondoljunk az útra is, az önmagára találás lelket marcangoló állomásaira, körülményeire! S ha ezt is látjuk, innen nézzük azt, hogy célba ért az üzenet, vagy innen kérdezzük meg, hogy célba ért-e?
A Helyőrség lapcsalád erős bástyája a Felvidéki Helyőrség. Gratulálok minden kollégánknak, gratulálok az olvasóknak!
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2024. áprilisi számában)
Friss tavaszi reggel volt, amikor Titánka belenézett a tükörbe, és azt mondta: eljött az idő a világmegváltásra, a dolgok nem mehetnek így tovább! Most mi jövünk, a jövő bajnokai! Az előttünk járók hibát hibára halmoztak, de most majd minden megváltozik! Új világ jön, meglássátok!
Nemrégiben újabb kötettel, pontosabban a sorozat utolsó előtti darabjával egészült ki Kovács László és Görföl Jenő középkori templomokat bemutató könyvfolyama. A szerző–fotós páros ezúttal Trencsén, Liptó és Árva vármegye tizenhat templomát és két kápolnáját igyekszik a templomok iránt érdeklődők elé tárni.
Az ún. szlovenszkói magyar irodalom egyik első halottja volt Mihályi Ödön. Négy év után követte a még a nagy háborúban tüdőlövést kapott Merényi Gyulát, s majd őt is négy évre rá követi Jarnó József (róla majd májusban). Mindhárman szorosan kötődtek Kassához, köteteik java is itt jelent meg.