

Nálunk sokáig külön mese dukált az iskolásnak és az óvodásnak, a nyolc- és hatéves fiaim számára pedig az esti felolvasás is jó alkalom volt egy kis bakalódásra és beszólásra, hogy a másik meséje épp miért „dedós” vagy „béna”. Aztán megtaláltuk Berg Judit nyolckötetes Rumini-sorozatát, és beköszöntött az idilli béke kora. Mindkét legény ezt akarja hallani, esténként két fejezet az épp aktuális kötetből, utána bájosnak szánt pislogással kunyerálnak, „Csak még egyet!”, hiszen hogy várhatnának egy teljes napot, hogy megtudják, miként folytatódik Rumini kalandja.
Rumini egy kisegér. Hajósinas a Szélkirálynő nevű hajón. Berg Judit több mint tíz évvel ezelőtt kezdett róla mesélni az akkor még óvodás nagylányának.
Érdekes lenne utánajárni, miért olyan népszerűek az egeres mesék és rajzfilmek, de a Rumini sikerének titka egyszerű, hiszen mindent tud: szerethető karaktereket vonultat fel, akik valóban izgalmas kalandokba keverednek. Felolvasni is élmény – a párbeszédek számos játéklehetőséget kínálnak a felnőtt olvasónak, csöppet sem kiszámítható, melyik utazás hogyan alakul, és mit hoz egy-egy találkozás. Nem csoda, hogy a Rumini-láz következtében ma már játszótér, színházi előadás, társasjáték és szabadulószoba is várja a rajongókat.
Idén ismét megjelent a legelső kötet, melyet a Kálmán Anna által megálmodott figurák helyett Nagy Zoltán képei illusztrálnak – ezek a rajzfilmek világát idéző munkák a külföldi kiadásokhoz készültek.
Berg Judit: Rumini. Pagony Kiadó, Budapest, 2017
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2017. decemberi számában.)
Ki gondolná, hogy különös dolgok bárkivel és bármikor megtörténhetnek? Illetőleg: ki gondolná, hogy különös dolgok nem történhetnek meg bárkivel és bármikor? M. Nyirő Mária A varázsmag szövetsége című meseregényének főhőse ez utóbbi kérdés hallatán bizonyára egyetértően bólogatott volna egészen addig a napig, amikor egy különös pillanatban megnyílt egy varázsajtó, és… Na de ne fussunk ennyire előre!
Nemrégiben újabb kötettel, pontosabban a sorozat utolsó előtti darabjával egészült ki Kovács László és Görföl Jenő középkori templomokat bemutató könyvfolyama. A szerző–fotós páros ezúttal Trencsén, Liptó és Árva vármegye tizenhat templomát és két kápolnáját igyekszik a templomok iránt érdeklődők elé tárni.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában április 13-án kiadott Lélek vagyok, élni szeretnék! című hangjáték, szakmai és eszmei értékét egyaránt figyelembe véve, méltó főhajtás a nyolcvan éve elhunyt költőóriás, Radnóti Miklós emléke előtt.
Sarnyai Benedek új, a KMTG gondozásában megjelent kötete Elfeledték magukat címmel nem egy gondterhelt vagy vészterhes időket jósló könyv. Úgy mutatja meg egy kis közösségnek, a falunak az egyszerűségét, a közösségre jellemző szabályszerűségek természetét és a közösségi élmények hiányából eredő, korunkra jellemző elvágyódást a jelenből, hogy nem válik didaktikussá, vészjóslóvá.
Ez a könyv lényegében a Libatoll és történelem (Put u juče) folytatása. Minden, amit abban a kötetben észleltem, ebben is jelen van. A kisember története, a túlélésért folyó harc, a kisembert felőrlő történelem, a szavak eredeti jelentésének keresése, a részletek iránti érzékenység, Várady Tibor kitérői (a gyerekkorba vezető út és Amerikával való összehasonlítása) és persze Várady ragyogó iróniája… Minden szöveg kezdete mintegy a dokumentum fölelevenítése.
Halmosi Tantra és hőszivattyú című legújabb kötete a lírai trilógia folytatása tulajdonképpen, ám itt már nyoma sincs őszinte felháborodásnak, kiborulásnak, kétségbeesésnek, annak kapcsán, hogy hová is tart a világ. Maga a cím is arra utal, hogy már csak az elmélkedés maradt – megállapítások, riasztó és kegyetlen tények valóságosságától megtörten a költő már nem hiszi, hogy az embertelen világ megjavítható, nagy erőfeszítések után végképp levonta következtetéseit.
Jon Fosse Fehérség című művének magyar nyelvű kiadására nem kellett sokat várnunk. Az eredeti, norvég nyelvű kiadás 2023-ban hagyta el a nyomdát, a magyar nyelvű fordítás pedig már 2024 februárjának közepén elérhető volt a könyvesboltokban. Az, hogy a norvég nyelvű megjelenést ilyen gyorsan követte a magyar nyelvű kiadás, nemcsak a rövid terjedelemmel magyarázható, hanem azzal is, hogy a Svéd Akadémia Jon Fossének ítélte oda a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.
Az ateistákon kívül az emberiség túlnyomó része hisz Isten létezésében, közülük sokan igyekeznek a Teremtő kinyilatkoztatásának megfelelő életvitelt tartani, a kíváncsibbak szeretnék kifürkészni Isten szándékát, hogy voltaképpen mi is a célja az emberiséggel. Az Úr akaratának tulajdonítják a tömegkatasztrófákat, a háborúkat, az emberi szenvedést egyaránt, mások ilyen esetek kapcsán felvetik a kérdést, hogy ilyenkor hol volt Isten, miért került bele a tervébe a szenvedés és a pusztulás.