

Kíváncsiság és mesélőkedv. Ma is ez jellemzi az immár 75 éves Bordás Győzőt. Rögzültek benne a gyermekkorában a szülei verbászi virágkertészetében egy-egy virágcsokor vagy koszorú megrendelésekor hallott történetek, amelyekben múlt és jelen is szerepet kapott, emberi sorsok, tragédiák bontakoztak ki. A szomszédban, Pechán Béláéknál a képzőművészet iránt ébredt fel egy életen át tartó szenvedéllyel az érdeklődése. Szirmai Károly író figyelt fel a gimnazista Bordás Győző első szárnypróbálgatásaira, mesélt neki a vajdasági magyar irodalmi élet múltjáról.
Fiatal újságíróként a hetvenes években végigkísérte a művelődési élet minden fontos momentumát, például az Újvidéki Színház 1973-as létrejöttét, ott volt a Kanizsai Írótábor első összejövetelén is. Később a Híd irodalmi folyóirat szerkesztőjeként, a Forum Könyvkiadó vezetőjeként ugyancsak az irodalmi és képzőművészeti élet nagyjaival volt állandó kapcsolatban, barátságban, s bokros teendői közepette mindig szakított időt azokra a beszélgetésekre, amelyek ma már a művelődéstörténet, művészettörténet, irodalomtörténet tárgykörébe tartoznak.
Mindezek az élmények, tapasztalatok akár áttételesen, regények, dokumentumnovellák, monográfiák, tárcák formájában meg is jelentek az évtizedek során eddigi irodalmi opusában. Ugyanígy irodalmi munkássága szerves részét képezi a családja, szülővárosa gazdag múltja, e közeg jellegzetes személyiségei sorsának alakulása is a történelem viharos fordulatai közepette.
A 75. születésnap kapcsán most megjelent novellák mögött óriási kutatómunka, dokumentumanyag áll, de Bordás Győző úgy tud mesélni a tényeken túl a múltbeli mindennapokról, hogy a fikciót is hitelesnek érezzük, egyszerűen ott vagyunk mi is a történet sodrásában. Beavatottá válunk, legyen szó családi titkokról, háborús időkről, néma daccal, méltósággal lerótt kegyeletről. Az egyik novella főhősével, a korosodó íróval együtt olvassuk a rosszindulattól csöpögő és cseppet sem veszélytelen recenzensi jelentést a hetvenes évekből. Egy másik novella olvasásakor ámulunk, mi mindent rejt az egykori III/ III-as akta, amelyben a besúgói jelentésben a megfigyeltek között „B. Gy. jugoszláv állampolgár” is szerepel. Az íróval együtt éljük át ismét Újvidék ’99-es bombázását. Ez utóbbinál óhatatlanul felidézzük a párhuzamos élményanyagot, és bizony egy-egy novella olvasásakor az is felmerül bennünk, mi mindennek nem jártunk utána saját családunk, szülővárosunk történetével kapcsolatban, mennyi a fehér folt. Bordás Győző rendkívül igényesen megírt történeteit olvasva nem csak egy-egy korszak, egy-egy közeg elevenedik meg, miközben minden dokumentumnovellában van olyan elem, amit csak ő mesélhet el, és ezáltal sokkal tájékozottabbak is leszünk múltunkról.
A Velünk történt Bordás Győzőnek az elmúlt évtizedekben született kisprózáiból készült válogatás. A 24 novellát tartalmazó kötetet Buzás Márta szerkesztette biztos kézzel és ízléssel, aki lektorként évtizedeken át közvetlen munkatársa volt az írónak. A kötetben szereplő dokumentumnovellákat Maurits Ferenc festőművész válogatásában Hangya András festményei illusztrálják, gazdagítják. Miért éppen Hangya alkotásai? A kötet olvasásakor ez is kiderül.
Bordás Győző: Velünk történt. Válogatott novellák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2023
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2023. augusztusi számában)
Ki gondolná, hogy különös dolgok bárkivel és bármikor megtörténhetnek? Illetőleg: ki gondolná, hogy különös dolgok nem történhetnek meg bárkivel és bármikor? M. Nyirő Mária A varázsmag szövetsége című meseregényének főhőse ez utóbbi kérdés hallatán bizonyára egyetértően bólogatott volna egészen addig a napig, amikor egy különös pillanatban megnyílt egy varázsajtó, és… Na de ne fussunk ennyire előre!
Nemrégiben újabb kötettel, pontosabban a sorozat utolsó előtti darabjával egészült ki Kovács László és Görföl Jenő középkori templomokat bemutató könyvfolyama. A szerző–fotós páros ezúttal Trencsén, Liptó és Árva vármegye tizenhat templomát és két kápolnáját igyekszik a templomok iránt érdeklődők elé tárni.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában április 13-án kiadott Lélek vagyok, élni szeretnék! című hangjáték, szakmai és eszmei értékét egyaránt figyelembe véve, méltó főhajtás a nyolcvan éve elhunyt költőóriás, Radnóti Miklós emléke előtt.
Sarnyai Benedek új, a KMTG gondozásában megjelent kötete Elfeledték magukat címmel nem egy gondterhelt vagy vészterhes időket jósló könyv. Úgy mutatja meg egy kis közösségnek, a falunak az egyszerűségét, a közösségre jellemző szabályszerűségek természetét és a közösségi élmények hiányából eredő, korunkra jellemző elvágyódást a jelenből, hogy nem válik didaktikussá, vészjóslóvá.
Ez a könyv lényegében a Libatoll és történelem (Put u juče) folytatása. Minden, amit abban a kötetben észleltem, ebben is jelen van. A kisember története, a túlélésért folyó harc, a kisembert felőrlő történelem, a szavak eredeti jelentésének keresése, a részletek iránti érzékenység, Várady Tibor kitérői (a gyerekkorba vezető út és Amerikával való összehasonlítása) és persze Várady ragyogó iróniája… Minden szöveg kezdete mintegy a dokumentum fölelevenítése.
Halmosi Tantra és hőszivattyú című legújabb kötete a lírai trilógia folytatása tulajdonképpen, ám itt már nyoma sincs őszinte felháborodásnak, kiborulásnak, kétségbeesésnek, annak kapcsán, hogy hová is tart a világ. Maga a cím is arra utal, hogy már csak az elmélkedés maradt – megállapítások, riasztó és kegyetlen tények valóságosságától megtörten a költő már nem hiszi, hogy az embertelen világ megjavítható, nagy erőfeszítések után végképp levonta következtetéseit.
Jon Fosse Fehérség című művének magyar nyelvű kiadására nem kellett sokat várnunk. Az eredeti, norvég nyelvű kiadás 2023-ban hagyta el a nyomdát, a magyar nyelvű fordítás pedig már 2024 februárjának közepén elérhető volt a könyvesboltokban. Az, hogy a norvég nyelvű megjelenést ilyen gyorsan követte a magyar nyelvű kiadás, nemcsak a rövid terjedelemmel magyarázható, hanem azzal is, hogy a Svéd Akadémia Jon Fossének ítélte oda a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.
Az ateistákon kívül az emberiség túlnyomó része hisz Isten létezésében, közülük sokan igyekeznek a Teremtő kinyilatkoztatásának megfelelő életvitelt tartani, a kíváncsibbak szeretnék kifürkészni Isten szándékát, hogy voltaképpen mi is a célja az emberiséggel. Az Úr akaratának tulajdonítják a tömegkatasztrófákat, a háborúkat, az emberi szenvedést egyaránt, mások ilyen esetek kapcsán felvetik a kérdést, hogy ilyenkor hol volt Isten, miért került bele a tervébe a szenvedés és a pusztulás.