

Igen, a kacagtatós irodalomba. Az első székely maroktávbeszélő használati utasítása című könyvét, mint ahogy várható volt az előzmények ismeretében, csakis végigröhögni lehet. Van abban minden, kérem szépen. Székely telefon (ami tulajdonképpen minek es az embernek, met ha baja van, akkó mennyen s mongya meg, mit mind zavargat mást a telefonon keresztül, de az igazi székely úgyes olyan szűkszavú, hogy nem es beszél, hát minek neki telefon), melynek nincs garanciája, „met minek az, mi jól adtuk el, de te addig bizgeráltad, amíg elromlott, te mocsok”, tehát a székely telefon ilyképpen néz ki: „Az Oktondi székely maroktávbeszélő jól néz ki! A difuzor a Szent magyar koronát ábrázolja, a mikrofon a lehel kürtyit, a hátlapon pedig a Palást mintája van rajta, ha nem pont úgy, garantáltan, egy az egybe, akkor az egészet – MÜ – leháncsuk rólla, meg van-e értve?!”.
Akad itt holdutazás is (es), talán a szerzőnek a haszontalan tudományok iránti érthetetlen vonzódása miatt. Met minek es az? Kőtik a drága pénzt, hogy megtuggyák, van-e egy pohár víz a Holdon, hát félnek, hogy elissza valaki előlük? Meg aztán minek az űrséta? Hiszen „Tod-e, milyen büdösek azok, amikor visszajönnek odakintről? Olyan, mint amikor az istállóba valakinek belébüdösödik a lába a gumicsizmába, s még egy flakon benzint es rejaönt”. De akad itt fekete lyuk is, ráadásul egészen közel, a falu határában. Támad is akkora ribillió, hogy azt bármelyik falu megirigyelhetné, a polgármesterrel az élen. Próbálják eltüntetni az 500 euróért vásárolt ezoterikus kristállyal, ám csak annyit érnek el, hogy elindul a lik, szétzúz egy falusi budit (pottyantót), majd folytatja útját a falu központja felé, mígnem egy hős megmenti a helyzetet (a többit a könyvben).
Hogy ne maradjanak ki a nosztalgiázók sem, megjelenik a szappanoperák Isaurája, Leonciója is: „Isaurának jó mellei voltak, megalázkodó szelídségét az Úr szeretetéből táplálta, tanító nénis konttyal a fején és… kancsin”. (E sorok írója emlékszik, amikor Magyarországon gyűjtést szerveztek, hogy megváltsák Isaurát a rabszolgasorsból; micsoda világ volt!) Folytatódik a sor a lambadával, a régi színes tévével, a kilencvenes évekbeli, Tanulók Házával szembeni éjszakai klubbal, rokkerekkel, mindennel, ami az akkori időket jellemezte.
A kötet egyik fénypontja kétségkívül a Válási vőfély, melyben tanúi lehetünk egy házaspár szakításának. A feleség például így búcsúzkodik: „Szégyellheted magadot, te mocskos lator, / Én veled egy lepedőn nem hálok mától! / Nem szerettél engemet, utáltad anyámat, / A pénzt eldugtad, s nem mostad a lábad. / Hol vót az agyam, amikor hozzád mentem? / Hogy a gutta ott ütött vóna meg – tégedet, s nem engem!”. Kétséget kizáróan ezek a szövegek istenigazából a szerény, de erősen tehetséges színész úr előadásában élnek a lehető legjobban, miként e néhány szó írójának volt azt szerencséje megtapasztalni, ezért ha a kedves olvasónak alkalma nyílik rá, semmiképpen ne hagyja ki a megtekintését.
Kozma Attila könyve a székely irodalmi humor azon vonulatához csatlakozik, melybe többek közt Muszka Sándor, György Attila, Orbán János Dénes, Sántha Attila írásai tartoznak. Könyve a nevettetésre született, célközönsége a gondolkodó, önmagát túlságosan komolyan nem vevő ember, aki szívesen nevet önmagán és másokon egyaránt.
Kozma Attila: Az első székely maroktávbeszélő használati utasítása. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2021
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. májusi számában)
Ki gondolná, hogy különös dolgok bárkivel és bármikor megtörténhetnek? Illetőleg: ki gondolná, hogy különös dolgok nem történhetnek meg bárkivel és bármikor? M. Nyirő Mária A varázsmag szövetsége című meseregényének főhőse ez utóbbi kérdés hallatán bizonyára egyetértően bólogatott volna egészen addig a napig, amikor egy különös pillanatban megnyílt egy varázsajtó, és… Na de ne fussunk ennyire előre!
Nemrégiben újabb kötettel, pontosabban a sorozat utolsó előtti darabjával egészült ki Kovács László és Görföl Jenő középkori templomokat bemutató könyvfolyama. A szerző–fotós páros ezúttal Trencsén, Liptó és Árva vármegye tizenhat templomát és két kápolnáját igyekszik a templomok iránt érdeklődők elé tárni.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában április 13-án kiadott Lélek vagyok, élni szeretnék! című hangjáték, szakmai és eszmei értékét egyaránt figyelembe véve, méltó főhajtás a nyolcvan éve elhunyt költőóriás, Radnóti Miklós emléke előtt.
Sarnyai Benedek új, a KMTG gondozásában megjelent kötete Elfeledték magukat címmel nem egy gondterhelt vagy vészterhes időket jósló könyv. Úgy mutatja meg egy kis közösségnek, a falunak az egyszerűségét, a közösségre jellemző szabályszerűségek természetét és a közösségi élmények hiányából eredő, korunkra jellemző elvágyódást a jelenből, hogy nem válik didaktikussá, vészjóslóvá.
Ez a könyv lényegében a Libatoll és történelem (Put u juče) folytatása. Minden, amit abban a kötetben észleltem, ebben is jelen van. A kisember története, a túlélésért folyó harc, a kisembert felőrlő történelem, a szavak eredeti jelentésének keresése, a részletek iránti érzékenység, Várady Tibor kitérői (a gyerekkorba vezető út és Amerikával való összehasonlítása) és persze Várady ragyogó iróniája… Minden szöveg kezdete mintegy a dokumentum fölelevenítése.
Halmosi Tantra és hőszivattyú című legújabb kötete a lírai trilógia folytatása tulajdonképpen, ám itt már nyoma sincs őszinte felháborodásnak, kiborulásnak, kétségbeesésnek, annak kapcsán, hogy hová is tart a világ. Maga a cím is arra utal, hogy már csak az elmélkedés maradt – megállapítások, riasztó és kegyetlen tények valóságosságától megtörten a költő már nem hiszi, hogy az embertelen világ megjavítható, nagy erőfeszítések után végképp levonta következtetéseit.
Jon Fosse Fehérség című művének magyar nyelvű kiadására nem kellett sokat várnunk. Az eredeti, norvég nyelvű kiadás 2023-ban hagyta el a nyomdát, a magyar nyelvű fordítás pedig már 2024 februárjának közepén elérhető volt a könyvesboltokban. Az, hogy a norvég nyelvű megjelenést ilyen gyorsan követte a magyar nyelvű kiadás, nemcsak a rövid terjedelemmel magyarázható, hanem azzal is, hogy a Svéd Akadémia Jon Fossének ítélte oda a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.
Az ateistákon kívül az emberiség túlnyomó része hisz Isten létezésében, közülük sokan igyekeznek a Teremtő kinyilatkoztatásának megfelelő életvitelt tartani, a kíváncsibbak szeretnék kifürkészni Isten szándékát, hogy voltaképpen mi is a célja az emberiséggel. Az Úr akaratának tulajdonítják a tömegkatasztrófákat, a háborúkat, az emberi szenvedést egyaránt, mások ilyen esetek kapcsán felvetik a kérdést, hogy ilyenkor hol volt Isten, miért került bele a tervébe a szenvedés és a pusztulás.