

Három ok miatt vagyunk ma itt az összenyitott Károlyi-kert avatóján.
1. Amikor lassan bő négy évvel ezelőtt átvettem a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatását, akkor még volt udvara. Vagyis ha egészen őszintén akarok fogalmazni: akkor itt egy kerítéssel elzárt zugparkoló üzemelt. Kinéztem az irodám ablakán, és néma autók gyűrűjében csak Petőfi szobrát láttam, mint akit a parkolóban felejtettek.
Márpedig Petőfi izgága költő és szabadságharcos volt, keresztül-kasul bejárta a Kárpát-medencét. Leginkább gyalog vagy szekéren. Tér kell még a szobrának is. Az akkor még közelgő kétszázadik születésnapjára adott volt tehát a feladat: szabadítsuk ki Petőfit. Adjunk teret neki!
2. Ráadásul a múzeumnak az is a dolga, hogy megmutassa: az aktuális országhatároknak nem kell mentális határokká merevülniük. Sem a földi dolgok, sem égi másaik nem ismerik az országhatárokat. Ha egy medvének kedve szottyan átrándulni a Tátrából a Mátrába, nem fog útlevelet igényelni – mint ahogyan egy kéziratnak is mindegy, hogy Budapesten vagy Berlinben őrzik. Nekünk nem mindegy.
3. A magyar múzeumnak az a többletküldetése, hogy elősegítse mindannak az összenövését, ami összetartozik. Ezért nem lehet értéksemleges. Nekünk kiemelten kell foglalkoznunk a magyar örökséggel – nem azért, mert jobb lenne, mint a másoké, hanem azért, mert ez a miénk.
Így lesz egy udvarból – kert. Zugparkolóból egy szerethető zöld sziget. Ha ma kinézek az irodám ablakán, fiatalokat látok a fűben ülve beszélgetni, családanyák követik óvó tekintettel, ahogy a csemetéjük triciklivel, biciklivel vagy rollerrel teker körbe az ülősávon. Turisták sétálnak, dolgukra igyekvő polgárok rövidítenek a kerten keresztül. Autók némiképp fenyegető csendje helyett a nyüzsgő élet zaja szüremkedik be, felnézek Tamási Áron íróasztala mögül, és bólintok magamnak, én ezt az Európát akartam: amiben a mi történelmünket a maguk természetességével a mi gyermekeink lakják be. Ez a valahol szabadságának fundamentuma. Ennek elősegítése egy múzeumigazgató dolga.
És itt nem állunk meg. Mesélik az idősebbek, hogy nem is olyan régen itt délutánonként kulturális műsort adtak a fővárosi polgároknak. Terveink szerint felelevenítjük ezt a hagyományt is, direkt így terveztettük újra a kertből ránk eső részt.
Nem véletlenül fogalmazok így. Itt szeretném megköszönni a belvárosi önkormányzatnak, kiemelten Szentgyörgyvölgyi Péter polgármester úrnak a fővárosi önkormányzati kultúrában némiképp szokatlan nyitottságot és bátorságot, hogy a kertösszenyitás felvetését elfogadták és támogatták.
Bíztam a kezdeményezés sikerében, mert csak azt támasztottuk meg ilyenformán, ami egyébként természetes kellene hogy legyen a közszolgálatban: az enyém és tiéd a legkönnyebben a miénkben békül össze.
A Károlyi-kert tehát nem a PIM kertje, nem a Belváros kertje, hanem a mi kertünk.
És itt be is fejezném a beszédet, mert székely-magyarként és az európai eszmetörténet örököseként a kertről egy dolog jut rögtön eszembe: vár a munka ránk benne.
(Elhangzott a Károlyi-kert avatóünnepségén 2023. június 2-án)
Tisztelt Olvasóink, tisztelt Szerzőink, úgy döntöttünk, hogy szerkesztőségünk életében új fejezetet nyitunk. Kihasználva a lehetőségeinket arra, hogy irodalomkedvelő táborunkat még nagyobbra növesszük, június elsejétől a Kultúra.hu portál irodalmi rovatában visszük tovább a Helyőrség szellemiségét, régi és új szerzőkkel, újabb és – reményeink szerint – még izgalmasabb tartalmakkal.
A Petőfi Kulturális Program támogatásával ismét egy újabb helyszínre látogathatott el a Helyőrség.ma antológia. Ezúttal Csóton, Veszprém vármegye barátságos kis községében mutattuk be a 42 fiatal szerző alkotásaiból összeállított antológiát, ahová Nagy Lea – a kötetben szereplő alkotók egyike – is elkísért bennünket.
„Van egy fontos idea, melynek Hamvas Béla életművében betöltött szerepe szinte felmérhetetlen fontosságú, mégis alig áll az értelmezések középpontjában, vagy – kevés kivételtől eltekintve – műkedvelő módon közelítenek hozzá egyes szerzők. Ez az idea a Hagyomány” – olvashatjuk Az isteni eredet tudata című tanulmánykötet hátoldalán. A balatonfüredi ősbemutató után május 8-án Budapesten is megismerkedhetett az érdeklődő közönség a Horváth Róbert vallásfilozófus és Stamler Ábel vallástudós által szerkesztett könyvvel, melynek centrumában a hamvasi hagyományértelmezés áll.
A PesText Nemzetközi Irodalmi és Kulturális Fesztivál különleges, kétnapos programsorozattal indította a tavaszt. A MISZJE (Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület) és a Petőfi Kulturális Ügynökség közös szerevezésében megrendezett PesText Tavasz elsődleges célja, hogy bemutassa, miként képesek az eltérő nyelvek és kultúrák irodalmi alkotásai megjelenni egy másik ország, másik nemzet olvasmányélményei között.
Péntek este hat órakor vette kezdetét a kétnapos PesText nemzetközi irodalmi és kulturális fesztivál, amelynek nyitóelőadásán Szél Dávid szakpszichológus, apablogger beszélgetett Davide Calì képregényíróval. A svájci születésű olasz író – főként kamaszoknak és gyerekeknek írt – képregényeit és képeskönyveit már több országban is kiadták és számos nyelvre lefordították, többek között magyarra is, így a legutóbb megjelent, Szavazz a farkasra! című könyvével már nem kevesebb, mint hat művét emelhetjük le a magyarországi könyvespolcokról.
A Liszt Intézet Delhi és a Delhi Egyetem Szlavisztikai és Finno-Ugrisztikai Tanszékének magyar tagozatos hallgatói, dr. Köves Margit vendégoktatóval évente megrendezik a Csoma-napot, magyar irodalommal és magyar gulyással. Az idei Csoma-nap azonban többszörösen különleges volt: a delhi Liszt Intézet április 4- én indította el a Csoma 240 projektet, Kőrösi Csoma Sándor születésének 240. évfordulója alkalmából.
Folytatódik a Kertész Imre Intézet új, ingyenes művészettörténeti programsorozata, amelyben ezúttal dr. Bellák Gábor művészettörténész, igazságügyi festményszakértő, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa tart előadást egy-egy olyan jelentős magyar képzőművész munkásságáról, aki kapcsolódik az Intézet irodalmi hagyatékaihoz, alkotóihoz. Az előadás témáját adó képet minden alkalommal kiállítja az intézet.