

L. Simon László – mint kiderült – régi visszajáró vendég Érmindszenten, és most sem mint a Nemzeti Múzeum főigazgatója volt jelen, hanem mint magánszemély, aki Vígh Zalánnal együtt támogatta az új névtábla kivitelezését.


– Mielőtt megépült volna a déli autópálya Erdélyben, azelőtt két útvonalon utaztam: gyakrabban a Nagyvárad–Kolozsvár útvonalon, aminek az volt a következménye, hogy mindig megálltunk Csucsán, és mindig megnéztük a Boncza-kastélyt és a mellette működő Ady-kiállítást. Teljesen mindegy, hogy kivel mentünk, hova mentünk, hány napra mentünk, ez egy kihagyhatatlan program volt. Egy rövid tisztelgés Ady előtt. Kívülről tudtunk már mindent, de mégiscsak megálltunk. Amikor pedig Vállaj felől jöttünk Szilágyság irányába, akkor megálltunk Érmindszenten, az Ady Endre Eemlékmúzeumnál és az Ady-szülőháznál. Lehet, hogy tíz esetből kilencszer kihagytuk a nagykárolyi kastélyt, de az Ady-szülőházat egyszer sem. Amikor az ember idejön és látja azt, hogy ez a falu évről évre jobban pusztul, hogy minden egyes évben egy-egy újabb épület összedől, akkor összeszorul a szíve. Mindeközben azt is látom, hogy van itt egy kiváló, lelkes, lelkiismeretes magyar asszony, Szilágyi Enikő, aki a gondnoka ennek a háznak, de hát itt is sok-sok szinten ráférne a segítség az egyébként nagyon lelkiismeretesen működő megyei múzeumra. Apróság, tényleg csak jelképes dolog, hogy amikor legutóbb, két éve itt jártam, és lefotóztuk azt a táblát, amelyre ki volt írva, hogy Ady-emlékmúzeum, magyarul és románul, olvashatatlanul, amit már a nap kikezdett és szétmállott, akkor azt mondtuk, hogy legalább a következő látogatásunkkor egy új cégért hozzunk – meséli L. Simon. – Egy új névtáblát hoztunk, és azt ma, a születésnapon elhelyeztük. A gyerekekkel pedig, akik elkísértek bennünket Debrecenből, együtt emlékeztünk meg Adyról az életpályáját bemutató kis irodalmi műsorral. Ez viszonylag spontán módon alakult, a hivatalos megemlékezések az elmúlt hét végén már lezajlottak.


L. Simon Lászlónak – sajnos – igaza van: tényleg további sokrétű segítséget érdemelne ez a kis múzeum. Gondolom, mindannyian tudunk érte tenni azáltal is, ha ittjártunkkor felkeressük az emlékházat, és akár egy belépőjegy megváltásával hozzájárulunk a fenntartásához, hiszen a lelkesedés egyre kevésbé elég a túléléshez, és az Ady-kultusz ébren tartása talán nem csak a száz főt sem számláló érmindszenti magyar kisközösség feladata.
Tisztelt Olvasóink, tisztelt Szerzőink, úgy döntöttünk, hogy szerkesztőségünk életében új fejezetet nyitunk. Kihasználva a lehetőségeinket arra, hogy irodalomkedvelő táborunkat még nagyobbra növesszük, június elsejétől a Kultúra.hu portál irodalmi rovatában visszük tovább a Helyőrség szellemiségét, régi és új szerzőkkel, újabb és – reményeink szerint – még izgalmasabb tartalmakkal.
A Petőfi Kulturális Program támogatásával ismét egy újabb helyszínre látogathatott el a Helyőrség.ma antológia. Ezúttal Csóton, Veszprém vármegye barátságos kis községében mutattuk be a 42 fiatal szerző alkotásaiból összeállított antológiát, ahová Nagy Lea – a kötetben szereplő alkotók egyike – is elkísért bennünket.
„Van egy fontos idea, melynek Hamvas Béla életművében betöltött szerepe szinte felmérhetetlen fontosságú, mégis alig áll az értelmezések középpontjában, vagy – kevés kivételtől eltekintve – műkedvelő módon közelítenek hozzá egyes szerzők. Ez az idea a Hagyomány” – olvashatjuk Az isteni eredet tudata című tanulmánykötet hátoldalán. A balatonfüredi ősbemutató után május 8-án Budapesten is megismerkedhetett az érdeklődő közönség a Horváth Róbert vallásfilozófus és Stamler Ábel vallástudós által szerkesztett könyvvel, melynek centrumában a hamvasi hagyományértelmezés áll.
A PesText Nemzetközi Irodalmi és Kulturális Fesztivál különleges, kétnapos programsorozattal indította a tavaszt. A MISZJE (Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület) és a Petőfi Kulturális Ügynökség közös szerevezésében megrendezett PesText Tavasz elsődleges célja, hogy bemutassa, miként képesek az eltérő nyelvek és kultúrák irodalmi alkotásai megjelenni egy másik ország, másik nemzet olvasmányélményei között.
Péntek este hat órakor vette kezdetét a kétnapos PesText nemzetközi irodalmi és kulturális fesztivál, amelynek nyitóelőadásán Szél Dávid szakpszichológus, apablogger beszélgetett Davide Calì képregényíróval. A svájci születésű olasz író – főként kamaszoknak és gyerekeknek írt – képregényeit és képeskönyveit már több országban is kiadták és számos nyelvre lefordították, többek között magyarra is, így a legutóbb megjelent, Szavazz a farkasra! című könyvével már nem kevesebb, mint hat művét emelhetjük le a magyarországi könyvespolcokról.
A Liszt Intézet Delhi és a Delhi Egyetem Szlavisztikai és Finno-Ugrisztikai Tanszékének magyar tagozatos hallgatói, dr. Köves Margit vendégoktatóval évente megrendezik a Csoma-napot, magyar irodalommal és magyar gulyással. Az idei Csoma-nap azonban többszörösen különleges volt: a delhi Liszt Intézet április 4- én indította el a Csoma 240 projektet, Kőrösi Csoma Sándor születésének 240. évfordulója alkalmából.
Folytatódik a Kertész Imre Intézet új, ingyenes művészettörténeti programsorozata, amelyben ezúttal dr. Bellák Gábor művészettörténész, igazságügyi festményszakértő, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa tart előadást egy-egy olyan jelentős magyar képzőművész munkásságáról, aki kapcsolódik az Intézet irodalmi hagyatékaihoz, alkotóihoz. Az előadás témáját adó képet minden alkalommal kiállítja az intézet.