Helyőrség: Interjú Szentmártoni Jánossal

– A Magyar Írószövetség Bajza utcai székházában beszélgetünk, amelyről tavaly leköszönő elnökként azt mondta, életveszélyes állapotban van. Mikor kezdődhet a felújítás?

– Régóta vizsgálják szakemberek a házat, úgy tudom, még idén kiírják az energetikai megújításról szóló közbeszerzési pályázatot, de erről a ház új gazdája, a Petőfi Irodalmi Múzeum tud részleteket mondani. Annyi bizonyos, hogy a Magyar Írószövetség irodái továbbra is az épületben maradnak, de benépesül a ház, a tervek szerint a Petőfi Irodalmi Ügynökség szerkesztőségeinek is otthont nyújt majd.

– Már 2010-ben – amikor átvette az írószövetség vezetését – a ház benépesítését tűzte ki célul. El lehet érni ebben eredményeket, vagy a közösségépítés inkább a digitális térre koncentrálódik?

– Elértünk sikereket az elmúlt tíz évben ezen a téren. Kivittünk az utcára, fesztiválokra, színházakba kiállításokat, flashmobokat, pódiumműsorokat, a Múzeumok éjszakáján megnyitottuk a székházat, kisebbfajta pezsgés alakult ki körülöttünk.

Szerencsés módon két jelentős évfordulóba – az 1956-os és az Arany János-évfordulóba – is be tudtunk kapcsolódni sokszínű programokkal, 2018-tól pedig kezdeményezésünkre szervezik meg a magyar széppróza napját szerte a Kárpát-medencében. Ezekkel a megmozdulásainkkal sikerült – a szakmai közönségen túl – az érdeklődők szélesebb körét is megszólítanunk.

A digitális térhódítást illetően eredményként könyvelem el, hogy felállt annak idején egy reprezentatív honlap, elindult az FB-oldalunk – mert korábban ezek sem voltak –, de e tekintetben kétségtelenül sok munka vár még az írószövetség jelenlegi és jövőbeli vezetőire. Már két-három nemzedékről beszélhetünk, amely nem a könyvtárakból szerzi az információit, hanem elsősorban az internetről. A másik fontos célkitűzés a fiatalítás volt. Bár nemzedékünk szerepvállalásával radikális váltás történt az írószövetség generációs összetételében, vagy például idén második alkalommal osztott ki Debüt-díjakat a szövetség fiatal, elsőkötetes szerzőknek, de továbbra is fontos, hogy a fiatalok számára még vonzóbbá tegyük a szervezetet. Hiszen mi is kiöregszünk nemsokára, és nem lesz kiknek továbbadni a stafétát. Utódom, Erős Kinga, aki elnökségem alatt az írószövetség titkára volt, sokat és eredményesen dolgozik ezeken a frontokon is.

– A fiataloknak kevésbé fontos az efféle érdekképviselet?

– Egyrészt a közösségszervezés tradicionális modelljeinek egy része idejétmúlt, reformokra vár. Másrészt a fiatalok jelentős részét vélhetően nem annyira érdeklik a közösségképviselet hagyományos struktúrái. Ők másként élik meg a közösség élményét, sokszor a világhálón. Mégis úgy vélem, szükség lesz az ilyen jellegű szervezetekre is, mert a szakmai érdekképviselet, a lobbierő, a kultúrpolitikai térben való pozicionáltság továbbra is meghatározó lesz egy szakma minőségi, erkölcsi és egzisztenciális helyzetében.

– A Petőfi Irodalmi Ügynökség Kárpát-medencei Igazgatóságának tervezett programsorozata elsősorban a hagyományos közösségi eszközökre épít: író-olvasó találkozók, könyvbemutatók, színpadi produkciók… Ezeket eddig zömében írószervezetek koordinálták. Miért jó, ha a Petőfi Irodalmi Ügynökség szerepet vállal ebben?

– Egyrészt erősíti, segíti a hagyományos írószervezetek munkáját. Másrészt partnerként be is társulunk nagy múltú irodalmi, könyvszakmai és egyéb kulturális események szervezésébe.

Már évekkel ezelőtt is beszéltünk – magam is cikkeztem – arról, hogy szükség volna egy állami ügynökségre. Akkor elsősorban a nemzetközi reprezentáció kontextusában vetődött fel ez az igény. Az elmúlt negyven év alatt kialakult nemzetközi kapcsolatrendszerek leginkább a tőkeerős kiadók erőterében és egyéni lobbik mentén jöttek létre. Mindez viszont csak igen szűk szegmensét képviseli a magyar irodalom egészének. Ezért van szükség átfogóbb tevékenységre, amely olyan alkotókat is meg tud mutatni a külföldi kiadóknak, olvasóknak, akik korábban nem kerültek be ezekbe a játékterekbe.

A cél, hogy megmutassuk a teljes kortárs magyar irodalom gazdagságát és sokszínűségét. Amikor – Demeter Szilárd kezdeményezésére – létrejött a Petőfi Irodalmi Ügynökség, természetesen vetődött fel, hogy ez a gondolatkör és igény a hazai piacra és olvasókra éppúgy érvényes.

A tanárok, könyvtárosok, közművelődésben dolgozók sokszor nem csupán azért válogatnak egy viszonylag szűk merítésből, mert a többi írót, költőt nem szeretik, hanem mert egyszerűen nem is ismerik őket.

Épül nálunk egy online felület, ahol a kortárs alkotók regisztrálhatnak majd, és feltölthetik rá az életrajzukat, portréjukat, friss műveik borítóját, szinopszisát. Így jobban láthatóvá válnak. A portálra ugyancsak regisztráló potenciális megrendelők – könyvtárak, művelődési házak, színházak, iskolák – pedig megtalálhatják a számukra leginkább érdekes vendéget, alkotót.

A teljes interjú a Kultúra.hu oldalon olvasható.