2021. január 28., 20:12
Az A38 hajó Kortársak zenei kísérettel című sorozatában Pál Dániel Levente költő volt a vendég. A programról Kocsis Katica írt tudósítást a Kultúra.hu oldalon.
A költő elsőként az Álmaink piros sportladája kötetének címadó versét olvassa fel. Horváth László Imre Tóth Árpád-i vonulatokra figyel fel benne. A budapesti sétálás képe, valamint a múlt, a jelen és a jövő összemosása PDL versében is megjelenik. De PDL nosztalgikus hangulatot is behoz itt. Az Álmaink piros sportladája 2017-es kötet, amelynek gyöngéden kíméletlen és rácsodálkozóan intelligens versei egyszerre lírai párjai és ellenpontjai Az Úr nyolcadik kerülete prózáinak.
A felolvasás a Zónagyerekekkel folytatódik, ami szintén a ladás kötetben szerepel. PDL már többször megénekelte Budapest VIII. kerületét, Józsefvárost; ez a vers is ebbe a tematikába tartozik. Az Úr nyolcadik kerülete és az Egy ember nyolcadik kerülete gyűjti egybe a nyóckeres prózáit.
PDL világa nem a Palotanegyed, hanem a Nagykörút túlsó oldala, a város és a zóna határa, sok ottragadt vagy oda sodródott emberrel és sorssal. Élnek ott az őslakos magyarok és cigányok mellett törökök, kínaiak, vietnamiak, arabok, mindenféle afrikaiak, cserediákok stb. Pár négyzetkilométeren minden el van szórva, ami a mi régi és új Európánk. Itt él a költő, ezeken az utcákon talál rá a történeteire. Megfigyelőként tudósít egy zárványvilág, egy szubkultúra mindennapjairól, meséli keserédes történeteit. Az irodalomtörténész Fellini világára ismer rá ezekben a versekben: ezeket is erős atmoszféra jellemzi.
– Nem volt pimaszság megírni ezeket a történeteket? – kérdezi a moderátor. A költő szerint inkább arról van szó, hogy pazarlás lett volna veszni hagyni őket, az idő múlásával ugyanis kiestek volna a fejéből. Az érettség jó dolog, de közben meg mégsem, mert az ember egy csomó érzést elveszít, kiégnek belőle – vallja a költő.
Pál Dániel Levente Az Úr nyolcadik kerülete és az Egy ember nyolcadik kerülete című köteteinek prózái kemény és kegyetlen világról adnak képet. Ám PDL bájjal itatja át ezt a világot, emiatt a történetek egyszerre abszurdak, groteszkek és humorosak. A bűn és a drog valóban mellékszál, PDL nem akart keménykedni. „Az élet természetességét akartam megjeleníteni” – mondja.
Ezek az emberek szeretnek élni, és bármennyire nehéz is a sorsuk, életüknek csomó más színe is van. „Ha ezeket nem villantom fel, akkor a szöveg megmarad a nyomorpornó szintjén.”
Az Úr nyolcadik kerülete szövegei nyolc tematika alapján rendeződnek, így mintegy végigkövetik az emberi életet a születéstől a halálig. A misztikum sem marad ki. A szellemek, boszorkányok, babonaságok külön egységben jelennek meg, mivel éppúgy szerves részei a VIII. kerület mindennapjainak, mint a hétköznapi történések. A kötetbe rendezés akkor kezdődött el, amikor már volt egy raklapnyi utcán gyűjtött és egy másik raklapnyi fikciós története. Nagy-Koppány Zsolt szerkesztővel dolgoztak rajtuk. A folyamatos tömörítés, rakosgatás, variálás után másfél száz novella került Az Úr nyolcadik kerületébe.
Elhangzik A világ legokosabb kislánya szövegének részlete az Egy ember nyolcadik kerülete kötetéből. Horváth szerint ebben a novellában a dosztojevszkiji őrület ölt testet, de helyenként Márquezt is felismerni véli. PDL elmeséli, hogy a szövegnek volt egy korai változata 2001–2002 körül, amire Bánki Éva azt mondta, hogy nem jó. Az Esőváros írója azt javasolta PDL-nek, hogy a szövegből tartsa meg azt a képet, amelyben a félőrült nő némán rendezi a nárciszokat a vázában, mert az viszont zseniális. Végül aztán ez a kép megmaradt, és „kivirágzott” belőle a novella végső verziója.
A teljes írás a Kultúra oldalán olvasható.
