2022. augusztus 01., 09:11
A színes – főként a kortárs – művészvilágot bevonzó fesztivál, a Művészetek Völgye idén is rengeteg újdonsággal várta az érdeklődőket. A nagyszabású rendezvény természetesen az irodalom tágas teréből is válogatott: a klasszikusainktól egészen a kortárs irodalomig válogathattak és kaphattak kedvükre valót az irodalom iránt érdeklődők.
Az idei tíznapos fesztivál kiemelt élőirodalommal kedveskedett a közönségnek, szombaton az esti órában lehetett részt venni két kiváló író, Döme Barbara és Király Farkas közös beszélgetésén.
Az Országút magazin főszerkesztő-helyettesének köszöntőbeszéde után ízelítőként a két barát közös munkájából hangzott el egy szövegrészlet, melyben nem csupán a szerzőség számít közös pontnak, hanem tartalmában is reflektál a két írói világra, jellemző karaktereikre.
Ezután – mondhatnánk úgy is – egyórányi közös emlékezés tanúi lehetettünk: barátságuk kezdetéről és a mai napig tartó munkaviszonyukról, projektjeikről ismerhettünk meg történetfoszlányokat. Még évekkel ezelőtt a Magyar Kultúra magazin főszerkesztő-helyettese az írószövetség íróiskolájának diákjaként találkozott először az ott előadó, erdélyi származású íróval. Mindketten hasonlóan gondolnak vissza erre az időszakra: Döme Barbara kíváncsi és komoly kérdésekkel fordult az írószövetség falán – kép formájában – is megtekinthető Király Farkashoz. „Talán ő volt az egyetlen, aki nem mindennel értett egyet, egyúttal az az egyetlen személy is ő volt, aki érdeklődése által diskurzust hozott létre” – meséli. Kapcsolatukat a továbbiakban a véletlen is irányította: egy időben Döme Barbara az Irodalmi Jelen folyóirat rendszeres szerzőjévé vált, viszont az, hogy a portál prózarovat szerkesztője maga Király Farkas, csak később derült ki. Az írónő Júdás fia című novellája nyomán újból elindult köztük a dialógus azon formája, melyből később barátság lett. Király Farkas két szóval jellemezte az akkori benyomását Döme Barbaráról: „Az első percben még azt gondoltam, ez a nő őrült. Három másodperc múlva viszont rájöttem: valójában zseni.”
Döme Barbara két kötetét is Király Farkas szerkesztette, de hasonló jó tanácsokkal, viszont szerkesztői meglátásokkal segíti az írónő is Király Farkas munkáit – mint mondja, a szerkesztőnő a „főelőkóstolója” irományainak. A beszélgetés alatt az is kiderült, hogy Döme Barbara egyik legnagyobb írói sikere a pandémia időszakára tehető: a Vajdaságban, a nagybecskereki gimnázium irodalomtanára a Király Farkas szerkesztésében megjelenő Nők a cekkerben című kötetből tartott órát diákjainak, mely később az internetre is felkerült, s így mindenki számára elérhetővé vált.
A két író közös célja, hogy szebbé tegyék a világot az irodalom által. Az idő folyamán egyre jobban eltávolodtak a fiatalok közegétől, „rájöttünk, hogy nem értünk a fiatalok nyelvén” – magyarázza Döme Barbara. Az egyetlen megoldás, hogy az irodalom a jelenkor társadalmának megfelelő csomagolásában jusson el a korban tőlük távol állókhoz. Ennek érdekében pedig megkeresték azt az utat, mely a legegyszerűbb folyosót kínálja: a közösségi médián, az online platformokon keresztül könnyedén hozzáférnek az ifjúsághoz. Ez a felismerés hozta létre a Tegnap.ma néven elérhető kortárs magyar videóenciklopédiát. A szócikkekkel is folyamatosan bővülő adatbázis az olvasás népszerűsítésében hisz, a szerkesztők pedig bíznak benne, hogy egy-egy kortárs író vagy költő által felolvasásra kerülő videóanyag megtekintése – minden további kényszer nélkül – ráveszi a hallgatóközönséget, hogy levegye a polcról és belelapozzon az adott szerző könyvébe. A magyar kultúra többszínűségét épp a különböző összetevőinek köszönheti. Király Farkas a karácsonyfahasonlattal élt: a kultúránk megragadásához a fenyőre aggatott gömbök egészére van szükségünk. Így nem hagyják figyelmen kívül azt sem, hogy a magyar kultúrát a teljes Kárpát-medence magyarsága alkotja, s a videógyűjtemény minden idetartozó olvasóhoz és alkotóhoz egyaránt szól.
A szerzők olyannyira ismerik egymást és egymás munkáit, hogy Döme Barbara minden kételkedés nélkül kijelentette Király Farkas Sortűz című kötetéről: „Néha úgy érzem, én írtam.” A regény három olvasati lehetősége is szóba került, amelynek egyikét az írónő fedezte fel: a négy fiatal katona története egyszerre négy nemzetiség történetét is képviseli. Farkas a nemzetkarakterológiát a neveken keresztül tudta érzékletesen megformálni. Barbara kiáll azon határozott meggyőződése mellett is, miszerint az 1989-es rendszerváltást megidéző Sortűz egyedülálló, a szerző átéli és közérthetően adja át az olvasóknak tapasztalatait: „Ilyen könyv még nem született, még senki nem nyúlt ebben a formában ehhez a problémához” – ismétli az írónő. A szerzők köteteik rokoni kapcsolatát a poszttraumatikus mivoltukban találták meg: a Sortűz és a Nők a cekkerben is érzékenyítésre készteti, ugyanakkor átsegíti a trauma okozta stresszen olvasóit.
Az esemény vége felé közeledve Bréda Ferenc szavaival vezették be a populáris irodalomhoz való közelségüket: legyen hiteles és hozzáférhető – abban pedig mindketten egyetértenek, hogy a popularitás nem teszi kevésbé értékessé az irodalmat. „A könnyed is lehet színvonalas” – állítja Döme Barbara. Ennek apropóján – lazításképp – felolvasott egy novellát az új, kiadásra váró, Sanyi, az ismeretlen celeb című kötetéből.
A beszélgetés a – főként Sanyi karakterén keresztül létrejövő – hangulatot átölelő szegmenssel zárult: a két író közös paródiáját hallhattuk, mely a pandémia okozta túltermelést karikírozta, egyben rávilágított arra is, hogy miképp tud az irodalom beleveszni a vírus kreálta következményekbe.
