,,Az ökokritikainak nevezett kultúratudomány egyszerre hoz játékba történeti, antropológiai, retorikai, politikai, ideológiai, ökonómiai és interdiszciplináris diszkurzív összetevőket. Ezeket szálazza szét Az ökokritika dilemmái, méghozzá olyan reflexiós és fogalmi színvonalon áttekintve […], hogy azzal számos olvasó eligazodását segítheti zsinórmértékként ebben a kortárs diszkurzív közegben. A könyv másik, ennél is igényesebb, úttörő jelentőségű célkitűzése az ökokritikai kérdések, illetve problémák nyelvelméleti inspekciója és irodalomtudományi konvertálása” – olvasható Smid Róbert legújabb, Az ökokritika dilemmái című könyvének fülszövegében, amelynek gondolatai a Három Szerb kávéház belső teraszán megtartott Smid-kötet bemutatójának alaptémáját is meghatározták.
,,Mi is tulajdonképpen az ökokritika, és miért vannak neki dilemmái?” – teszi fel a kérdést Keresztes Balázs, aki rögtön a beszélgetés elején leszögezi a legfontosabb kulcsgondolatokat, amely mind a Smid-könyvnek, mind magának a bemutatónak is egy alapvető szegmensét képezte: létezhet-e természet az emberen kívül, vagy az ember – a Bruno Latour-i értelemben véve – mindig is része volt a természetnek, illetve egymás részegységeiként, egymástól nem független módon vannak hatással a világra? Smid Róbert könyvét értelmezhetjük úgy is, mint egy természetről szóló könyvet, de mindezt úgy kell megtennünk, hogy közben el kell feledkeznünk mindarról, amit a természetről tudunk. Keresztes Balázs ,,őrült” jelzővel látja el barátja kötetét, amelynek magyarázata főként a könyv interdiszciplináris voltára utal: az egyik fejezetben a szigetekkel mint ökológiai jelenségekkel találjuk szembe magunkat, egy másikban elmélyült József Attila-értelmezéseket olvashatunk, egy következőben pedig a Bodor Ádám regénytrilógiájában szereplő állatok vállnak vezérmotívumokká. Ugyanakkor Smid könyve olyannyira újszerű, hogy az eddig lefixált tudományos fogalmaink újradefiniálása, azok megkérdőjelezése mellett bevezet egy új terminust is: a fehér ökológiát.
Az ökokritika dilemmái megidézi Kulcsár Szabó Ernő 1994-ben megjelent Az új kritika dilemmái című kötetét is, mely főként a rendszerváltás környékén beáramlott vasfüggönyön túli irodalomtudományi elméletek, gondolatok és fogalmak elburjánzására hívja fel a figyelmet – arra intve olvasóit, hogy óvakodjunk ezen fogalmak magától értetődőként használt jelentéseitől. Smid könyve – hagyományt vállalva Kulcsár Szabó Ernő meglátásaival – arra terel bennünket, hogy a fogalomhasználat előtt előbb nézzünk a szavak, módszerek és perspektívák mögé, ,,mielőtt felcímkézzük és becsomagoljuk” őket.
Az ökológiával foglalkozó könyv viszont azt a kérdést is magában hordozza, hogy mit tud kezdeni egy irodalomtudós az ökológia témájával. Keresztes Balázs a bevezető gondolataiban az ökológia megértését az irodalomtudományból ismert szoros olvasással hozta párhuzamba – Az ökokritika dilemmái is egy megfelelő példát, megközelítést nyújt az érdeklődőknek.
,,A hazai ökokritikai diskurzust és az ökokritikának a fogalomtörténetét is Timothy Morton 2007-ben megjelent Ecology without Nature című könyvétől indítják” – mesélte Smid Róbert, majd hozzátette, érdemes hangsúlyozni, hogy már Timothy Morton előtt is többen használták az ökológia fogalmát.
A könyv elsősorban azokkal a tágan értett ökológiai elméletekkel, ökológiai tudattal foglalkozik, mely bizonyos fogalmakat lehatárol, lebutít – s ez már magukban a témaválasztásokban is visszaköszön, hiszen többek között szó van elkerített kertekről, elkerített zónákról, illetve egy külön fejezet szól a szigetekről is, amelyek – bár a köztudatban az elhatárolódás egyfajta szimbólumaként működnek – mindig is kapcsolatban voltak egymással.
,,Az a kérdés foglalkoztat, hogy az ökológiai tudat hogyan csinál meg olyan elválasztásokat, amiknek nem kérdez egész egyszerűen mögé, hanem elkezdi stabilizálni ezeket. Ilyen a sziget vagy a kontinens is, illetve a kert és a kívüliség. És próbálok olyan kézzelfogható és konkrét, hétköznapi példákat is hozni, amelyekkel arra utalok, hogy ez a mindennapi tapasztalatunkban sem feltétlenül így van, mint ahogy esetleg még a nyelv is néha kondicionál minket arra, hogy ezekben a dichotómiákban, vagy ezekben az elválasztásokban gondolkozzunk’’ – magyarázta Smid, és az is kiderült, a dilemmáink is ezekből az elhatárolódásokból származnak. A szerző könyve a határok átlépésére buzdít bennünket, s ehhez az irodalmat – mely a nyelvvel kísérletezik – ajánlja segítségül.
A könyvben felbukkan egy új, Smid Róbert által megalkotott fogalom, a fehér ökológia, mely a derridai fehér mitológia terminusból indul ki. ,,A fehér ökológia a fogalmaknak ez a tulajdonképpeni befagyasztása, kilúgozása lenne. Szeretünk tiszta, rögzített fogalmakkal dolgozni. Derrida is arról ír, hogy ennek milyen káros mellékhatásai is vannak: van egy folyamat, ahogy megöljük a metaforáinkat, majd mégis revitalizáljuk őket.”
A beszélgetést Keresztes Balázs zárta, mely a kötetből felolvasott részre s egyben a kezdőgondolatra is reflektált: a marxi mondással szemben – mely szerint a gyakorlat, a cselekvés a mérvadó – Smid Róbert könyve a megértést, az elméleti hátteret és a szoros olvasást hangsúlyozza.
