Száraz Miklós György könyvbemutatója a 28. Nemzetközi Könyvfesztiválon/Fotó: Bach Máté/PKÜ
A 28. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál idén is hatalmas tömeget csalogatott a Millenáris Parkba, ahol különleges irodalmi programokon – író-olvasó találkozókon, dedikálásokon, kerekasztal-beszélgetéseken, könyvpremiereken – vehetett részt az érdeklődő közönség. A jó kedélyű hangulatot a szombat esti telt házas eseményeken is megtapasztalhattuk: így Száraz Miklós György legújabb, Bitang nyarak címet viselő kötetének bemutatóján is. Az esti beszélgetésen Száraz Miklós György jó barátja, Dresch Mihály Kossuth- és Liszt Ferenc díjas szaxofonista zenélt.
–,Olyan könyv forgott a kezem között, amelynek minden csínja-bínja a novellaírás mestersége körül mozog – indította a beszélgetést Jánossy Lajos, azt est moderátora, aki a kötetben megszólaló kamasz fiú életkorának fontosságát érzékeltetve tette fel a könyvbemutató egyik kulcskérdését: mikor érkezhet el életének azon szakaszához, amikor a gyerek-, illetve a kamaszkorból szerzett élményeit, tapasztalatait összefoglalja egy kötetbe?
Száraz Miklós György könyvbemutatója a 28. Nemzetközi Könyvfesztiválon/Fotó: Bach Máté/PKÜ
A Bitang nyarak írója csupán egyben biztos: a kötet első sorai öt évvel ezelőtt születtek, ami elsősorban jó barátjának, Zalán Tibornak köszönhető. Ő hívta el ugyanis az írót a Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaságba, Hévízre, ahol ,,belépőjét” egy – kijelölt témában megírt – szöveg ellenében válthatta meg. Ez a téma akkor a szerelem volt, s a kötet első fejezete pedig éppen ennek az útmutatásnak megfelelően íródott.
A beszélgetés során viszont az is kiderült, hogy a tíz fejezetet magába foglaló könyv végeredménye, illetve az a nyersanyag, amelyből az író dolgozott, nem tekinthető önéletírásnak.
Száraz Miklós György könyvbemutatója a 28. Nemzetközi Könyvfesztiválon/Fotó: Bach Máté/PKÜ
– Természetesen én is voltam tízes éveiben járó kölyök, ez pedig már azonosságnak számít. Olyan élményanyagokból dolgozom, mint a legtöbb író: amit átéltem. Akkor működhetek igazán jól, hogyha olyan anyagot írok meg, amit ismerek. Az ismerés persze nem feltétlenül a megélés, de azt tudjuk legjobban megfogni, amit megtapasztalunk, amit átélünk – fogalmazott Száraz Miklós György, aki arra is felhívta a figyelmünket, hogy könyvének hőse egy mindenkori kamasz fiú is. Ahogyan a szövegrészletek is elárulják: minden kamasz gyerek problémás, mindegyik kínlódik és meg akarja fejteni a világot. Ennek ellenére a prózaíró egyfajta játékként élte meg a fiatalkor (újra)felfedezését, ábrázolását: – Nagyon élveztem ötven év távlatából átélni újra – és átélni át lehetett –, viszont már-már jólesett öregnek lenni, és bizonyos fajta megbocsátó szeretettel szemlélni ezt a valakit, aki ott csetlik-botlik és állandóan valami baja van.
Száraz Miklós György könyvbemutatója a 28. Nemzetközi Könyvfesztiválon/Fotó: Bach Máté/PKÜ
A könyv olyannyira új, hogy még alig néhányan olvasták, ám az olvasmányélményekből összegyűlt reflexiókkal ellentétben Jánossy Lajos a kötetben kirajzolódott világot nem az elkerített sötét falak mögött látja: – Ez egy fojtogató világ, de alapvetően a legnagyobb erényének azt tartom, hogy nagyon szépen és pontosan teremt egyensúlyt, az archetipikus korosztályos problémák és az aktuális politikai és az ilyen-olyan szubkulturális berendezkedés világa között.
Az est moderátora zárógondolatként egy idézettel hangolta rá a közönséget a Bitang nyarakra, s ez egy olyan szövegrészlet, amelyre elmondása szerint a könyv belső krédójaként is tekinthetünk: – Emlékszem a napra, amikor felismertem, hogy valójában sok-sok világ van, és az a sok-sok világ mégis egyetlenegy. Megrendítő volt, mert addig a csillagokat és a felhőket közelebb éreztem magamhoz, mint a körülöttem létező világ nagyobb részét. A fizikai valóságnak csak töredéke érintett meg.
