2023. szeptember 15., 10:27
Negyedik alkalommal idézik meg Térey János alakját abban a városban, mely számára mindvégig pótolhatatlan volt. A Térey Könyvünnep, a szülőház előtti ünnepi koszorúzás, illetve a csütörtökön megnyitott Térey Könyvsarok is mind azt bizonyítja, hogy e viszony kölcsönös volt és maradt.
Pósán László országgyűlési képviselő a Térey János születésnapja alkalmából megrendezett ünnepi megemlékezésen a Debrecenben megforduló írók, alkotók, művészek ambivalens viszonyulására hívta fel a figyelmet, mely elmondása szerint „a maga módján talán még érthető és természetes is, hiszen ez egy olyan város volt – és talán nem túlzás azt mondani, hogy olyan város ma is –, ahol van egy erőteljes múltba fordulás, erőteljes hagyományőrzés, de ugyanakkor mindig is volt egy nagyon nagy nyitottság mindenféle újra, és ezek sokszor feloldhatatlan feszültséget tudnak kelteni az emberekben, de amelyek idővel mintha kisimulni látszanának”.
Demeter Szilárd | Lemenni a kútba – Térey Jánosról
Ez egy bátorságpróba: „Az a kérdés, hajlandó vagy-e lemenni az őseidért a kútba, vagy sem, és kibírod-e, amit felhozol” – írja Térey. Elviseled-e a saját életed igazságait, ez a kérdés, vagy önfeledésben, netán hazugságban élsz-e tovább. Legádázabb ellenségei sem vitatják, hogy János őszinte ember volt, nem simult a tájba, nem bégetett együtt a nyájjal. Amennyit beszélgettem vele a ma már nevét viselő középgenerációs alkotói ösztöndíj tervezésekor, abból következtetek arra, hogy élni készült a maga igazsága szerint.
Ilyen alkotóként emlékezett Térey Jánosra is, aki bár „elég viharosan távozott ebből a városból, de a végén mégiscsak azt látjuk, hogy fontos volt neki Debrecen”. Mindez visszaköszön a tudatában, az érzületeiben és az alkotásaiban is. Talán ez sem véletlen – hangsúlyozza Pósán László –, hiszen a régi értékek nélkül nincsenek újak. Mutatja ezt az is, hogy Térey János alkotóévei során egy 19. századi műfajt is élővé tett, a verses regényt, s nem akármilyen színvonalon.
– Ez jelképezi és szimbolizálja mindazt, amit a régi és az új dolgok együttese itt, Debrecenben mindig is jelentett. Ebből adódóan azt hiszem, a debreceni identitásnak nagyon komoly emblematikus arca és alakja lehet Térey – zárta gondolatait Pósán László.
– A Térey Könyvünnepnek hála, ezekben a napokban dedikáltan foglalkozhatunk azzal, hogy mit is jelent debreceninek lenni, hogyan kötődünk a városunkhoz, hagyományainkhoz, közösségünkhöz az irodalomnak köszönhetően – emelte ki Puskás István alpolgármester. Az idei könyvünnep abból a szempontból is különlegesnek mondható, hogy Térey János budapesti hagyatéka Debrecenben talált végleges otthonra. A személyes tárgyakból és a költő különféle gyűjtéseiből összeállított kiállítás betekintést enged – az írói életmű mellett – Térey sajátos világába is.
– Legádázabb ellenségei sem vitatják, hogy János őszinte ember volt, nem simult a tájba, nem bégetett együtt a nyájjal – emelte ki Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója.
S pontosan így viszonyult szülővárosához, Debrecenhez is, őszintén; azaz „nem volt hajlandó hazudni sem az olvasók, sem Debrecen kedvéért” – hangsúlyozta, majd egy korábbi, debreceni kiállításmegnyitón elhangzott beszédére emlékezve két iránylehetőséget vázolt fel a városban élőknek:
„Debrecen polgárainak hinniük kell abban, hogy Debrecen nem volt, hanem lesz. És ahhoz, hogy Debrecen Debrecen maradjon, tudniuk kell, hogy mi helyett áll az, ami van, és hogy minek kellene állnia ahhoz, hogy legyen. Hogy tudják, tudjuk, mit jelentett a cívis fogalma, miért nevezték kálvinista Rómának, hogyan alakult ki az a Debrecen, amit még a kommunisták sem tudtak kiradírozni – sem az épített örökségből, sem a lelkekből, sem a szívekből. Ezért kell visszanéznie Debrecennek Térey Jánosra. Ezért tartom indokoltnak, hogy hazakerüljön a hagyatéka. Ahogy Térey félfordulatában Debrecent látta, Debrecen adott neki identitást – cívis! –, úgy Debrecennek is látnia kell a remélt jövőben az őt vigyázó Téreyt. Mert minden magyar településnek látnia, mindannyiunknak látnunk kell azokat, akik az igazat mondják, nem a valódit. Már ha nem úgy akarunk lenni, ahogy lehet, hanem azok akarunk lenni, aminek lennünk kell – zárta gondolatait Demeter Szilárd.
Az ünnepélyes megemlékezés a Térey János Kétmalom utcai szülőházán – még halála évében – elhelyezett emléktábla előtti koszorúzással zárult.
