„Neked is szabadnak kellene lenned” – írja Demeter Szilárd a Petri György különbözése című kötet rendhagyó előszavában. A szabadság megszállottjának lenni mindig is kiváltságos helyzet volt a magyar irodalomban, Petri számára pedig ez maga az irracionalitás: „egzisztenciális döntéseim – társválasztásaim és pályaválasztásom – mindig irracionális ugrások voltak a sötétbe” – olvashatjuk az egyik vele készített interjúban. Hát ez Petri.
Ezeket az ugrásokat elemezték a Petri György különbözése című új, a Kertész Imre Intézet Petőfi Irodalmi Múzeummal közösen megjelent kötet bemutatóján 2023. június 5-én az intézet székházában. A beszélgetésen részt vett Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Fenyvesi Ottó József Attila-díjas költő, író, képzőművész és Ugron Zsolna József Attila-díjas író, a Kertész Imre Intézet művészeti igazgatója.
Az intézet hivatalos oldalán olvasható leírás szerint Petri György a kádárizmus éveinek legvagányabb költője volt – a szabadság megszállottja (nem ellenzéki volt elsősorban, hanem szabad, aki a saját életét élte és most is azt élné – fogalmazott a bemutatón Demeter Szilárd). Nem bírta elviselni a gyávaságot és az öncenzúrát. Lehet, hogy tévedek, de a fenti jellemzőkkel kapcsolatosan nem sokunknak jut eszébe feltenni a kérdést: miért volt Petri a szabadság megszállottja, inkább szeretjük azt kérdezni: hogyan vált azzá? Ezt a folyamatot, a különbözés mibenlétét és tanulságait mutatja be számunkra a Petri György-interjúkötet a szerző élettörténetén keresztül.
Ez az élettörténet az életmű nyitottsága, közvetlensége ellenére is sok új szempontot ad az érdeklődő olvasónak. Fenyvesi Ottó annak ellenére, hogy ismerte Petrit, azaz volt „valamiféle munkakapcsolata” az Új Symposion révén Petrivel, a kötet hatása alatt értette meg a korábbi életeseményeket. A felidézett emlékek szerint egyszer találkozott Petrivel, aki egy irodalmi esemény után egész éjjel a délszláv háborúról és a korabeli állapotokról faggatta őt, mígnem a most megjelent kötet olvasásakor derült ki számára, hogy szülőföldjét kereste ezen a térségen.
Demeter Szilárd szerint egy nemzedéki ismerethalmaz összpontosul a kötetben, ami párbeszédet teremt a Kárpát-medence irodalmi életének különböző pontjai között. Ezeket az eseményeket, ha Petrit olvasunk, a magyar irodalom rendszerváltás utáni állapotának összefüggésrendszerében kell értelmeznünk. Ez az időszak Erdélyben a Forrás-nemzedék nagy kultikus korszaka, igaz, „a szekértáborok elfedték a 70-es éveket”, mégis kialakult idővel egy értelmes párbeszéd, ami eltűnt a 90-es években. „Ez inspirál engem a továbbiakban.”
A szabadsághoz kellett Petri radikalizmusa is, jóllehet egy konszolidált polgári társadalomban is lázadó lett volna.[1] Nem látta értelmét a kompromisszumnak semmiben.
Fenyvesi Ottó a könyvbemutatón megjegyezte, aki ilyen politikai vonalat vállal, annak van valamilyen szándéka arra, hogy valamit jobbá tegyen (ezt mutatja Petőfi és Arany, Ady példája is). Petri „gyávaság nélkül vállalta azt, hogy egy játékot lejátszanak ”. Nekik viszont ráment az irodalmi pályájuk egy része erre, hiszen az Új Symposiont megszüntették.
Ma már „ saját magunk szolgáltatjuk ki a szabadságunk virtuális valósággal”.
A könyvbemutatón a nagyszerű Petri-estjükből részleteket adott elő Pál András Junior Prima díjas színművész és Rozs Tamás magyar zenész, zeneszerző.
„Az igazi hallgatás nem az, ami mögött valami van.”
[1] https://www.jelenkor.net/archivum/cikk/657/petri-gyorgy-fogadtatasa-angliaban-es-amerikaban
