Pál-Lukács Zsófia: Jön a fájdalom fölfelé – Nagy László és Szécsi Margit

Bánatot váltunk szerelemre – ezzel az idézettel szólította meg a Nagy László és Szécsi Margit szerelemtörténetét és kicsit élettörténetét is felidéző műsor a Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében, Juhász Anna, Vecsei H. Miklós, Hegedűs Bori és Tempfli Erik közreműködésével az irodalom iránt érdeklődőket november 29-én, a MOMKult Kupolatermében. A program egyik apropója, hogy idén lenne 95 éves Szécsi Margit költő, és 45 éve halt meg Nagy László költő.

Nem indokolatlanul lett talán ez az idézet a műsor címe, hiszen mind Nagy László, mind Szécsi Margit életében meghatározó érzelem a bánat, amelyet ha kissé költőien szeretnénk fogalmazni, a szerelemmel váltanak fel, a szerelemben váltanak meg. Hogyan jött létre a két alkotó között ez a megváltástörténet, ebbe kaphatott pillantást az érdeklődő közönség, ami ezúttal is nagy számban gyűlt össze. Talán a választott szerzők életeseményeinek időbeli közelsége teszi ezt a kapcsolódást lehetővé és életszerűvé, így volt ez a XX. század évfordulós írói sorozat korábbi eseményein is, így a Petri György, Kormos István, Szőcs Géza, Juhász Ferenc, Pilinszky János és Csoóri Sándor munkásságát középpontba helyező programokon. Másrészt, ez a korosztály átélte a második világháborút, az 1956-os forradalmat, sok nehézséget meg kellett élniük, de a nehéz helyzeteken átsegítette őket a művészet, az alkotás.

Most, a sorozat hetedik programja rendhagyónak mondható, mivel a XX. századi magyar irodalom egyik legfontosabb költőpárját együtt mutatták be a közönségnek, ugyanakkor fontos többlet, hogy a szervezők egy zenés, irodalmi koncertszínház részeként tervezik majd tovább árnyalni kapcsolatuk mélyrétegeit. A Bánatot váltunk szerelemre program most főként azzal foglalkozott, hogyan értelmezhető Nagy László és Szécsi Margit története személyük, alkotásaik révén, illetve ezek „kettős hitrendszerében”. Ahogy a cím is utal rá, élet és halál, származás és megérkezés, költészet és szerelem kódolja ezt a hitrendszert, és ha kicsit utána nézünk a két életműnek és élettörténetnek (amit könnyen megtehetünk, hiszen Nagy László a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja), jobban megérthetjük, miért érezzük azt, hogy Jön a fájdalom fölfelé. A program is ezzel a kérdésfeltevéssel indult, a felolvasott részletek a bánat ellenében azokat a lehetőségeket keresték, amikor a boldogság jelen lehet az életünkben: „Boldogság jön létre, ha minden egyezik”.

Az életkörülményeik sokszor nem kedveztek ennek a lehetőségnek, Szécsi Margit a gazdasági világválság közepén született Nem az angyalok kis muzsikáján nevelkedtem írja. Más szöveghelyen is a szegénységgel együtt határozza meg önmagát: „Én, aki feltörtem a nyomorból” – hallgatjuk az előadáson is fájó visszaemlékezését. Nagy László a költészetével kapcsolatosan fogalmaz meg valami nagyon hasonlót: „Verseket már 1945-ben írtam. Ezek a versek általában nagyon pesszimisták.” Nagy László korán, 52 éves korában halt meg, egész életét végigkísérte a gyerekkora óta meglévő betegsége (járógéppel jár tízéves korától). Czeizel Endre részletesen tanulmányt írt Nagy László költői géniusza a családfa és betegségei tükrében címmel arról, hogyan befolyásolták a költő életútját a betegségek, a vizsgálódásban Nagy László testvére, Ágh István költő visszaemlékezéseire is alapoz a kutató.Sorsszerűnek is nevezhetjük, hogy Nagy László Pápán járt polgári iskolába, miként Petőfi Sándor és Jókai Mór, Budapesten pedig sokat idézett baráti közösséget alkot Juhász Ferenccel. 24 évesen hármas társbérletben élt vele és Kormos Istvánnal, a József Attila Népi Kollégium tagjai lettek.

Nagy László életében József Attila egyébként is több szempontból meghatározó. Ugyan fontos része érdeklődésének a képzőművészet („korábban az Iparművészeti Főiskola, az Iparművészeti Akadémián tettem felvételi vizsgát, de később nagyon megbántam”), és köztudottan festő akar lenni, de végül költő lesz, s hogy költő lett, abban nagy szerepe van József Attilának, aki hamar nagy hatást tett rá költészetével, szegénységével, halálával:

Érdemes volt-e ázni, fázni,
csak a jövő kövén csírázni,
vérszagú szörnyekkel vitázni,
ha ráment életed!

(Nagy László: József Attila!)

De költői pályája alakulástörténetében József Attila mellett két nőnek is mindenképp fontos szerep van, az egyik mindenképpen az anya, mély kapcsolatukat az előadás is kiemelte. A másik nő Szécsi Margit. Ezek az érzelmi kötődések nagy hatással vannak a költészetére, az életére, egy nagyon fontos tapasztalatban találkozik a két hatás: „A költészetben az embert azzal kezdi, hogy megérkezett”, hangzik el a nagy megállapítás; a költő megérkezik a létbe, s azon túl minden költeménye megismétli a megérkezés pillanatát.

A létbe való megérkezésünk első nagy pillanata a születés, ehhez kapcsolódik az anya, de ilyen pillanat volt Nagy László életében is a szerelem. Stílusosan 1952. augusztus 20-án köt házasságot Szécsi Margit költőnővel, a 20. századi irodalom másik nagy tehetségével. Ekkor is nagy szükség volt rá, hogy bánatot váltsanak szerelemre, hiszen a szegénység mindent meghatároz ebben az időszakban, erről nemcsak korábban a háború tanúskodik, hanem az azt követő időszak is, amelyekről a visszaemlékezésekben gyakran szólnak. Mivel albérletben laktak, fiukat, Andrást (ma éppen András névnap van) sokáig a nagyszülők nevelték.

Nagy László munkásságával nemcsak a költészete és egyéb alkotásai, műfordításai révén találkozhatunk. 1959-től haláláig az Élet és Irodalom képszerkesztője, majd főmunkatársa volt, munkásságát Kossuth-díjjal és Magyar Örökség Díjjal is kitűntették. Számunkra Ki viszi át a szerelmet (1957) című verse emlékezetes, kis túlzással azt állíthatjuk, hogy teljes egészében szállóigévé vált, a költő legismertebb műve.

Nagy László többször megfogalmazta, költőként témája a világ újrafelfedezése. Tudjuk, hogy ehhez a felefedezéshez általában sok minden hozzá tartozik, ezért is sokatmondó és tanulságos a Bánatot váltunk szerelemre program egyik záró mondatában idézett vallomása: „Megrendüléseimet nem szégyellem”.