2022. december 12., 08:18
A Magyar Nyelvőr idei jubileuma magában hordozza a folyóirat, a szerkesztőségben dolgozó nyelvészek és a tudományos, nyelvhasználati kérdésekkel foglalkozó szerzők múltját, emellett a mindenkori olvasók adott idejét is, ily módon sokoldalú kulturális összefüggésrendszert mozgósít. A kiemelt évforduló révén a Magyar Nyelvőr elsősorban önnön létjogosultságát igazolja, ami mind szakmai-tudományos szempontból, mind az olvasó felől értelmezve különleges kapcsolódást feltételez. Nagyszerű, hogy a Magyar Tudományos Akadémia által 1872-ben alapított kiadvány máig egy örökségében is meghatározó folytonosságot képvisel és az értékmentésben is megújulásra kész.
December 8-án a jubileum alkalmából Balázs Géza nyelvészprofesszor, a folyóirat felelős szerkesztője és a Petőfi Kulturális Ügynökség ünnepi eseményt szervezett a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Ötpacsira szalonjában, ott mutatták be a lap legújabb számát, valamint ismertették a kiemelt nyelvstratégiai tendenciákat. Az eseményen Pölcz Ádám, a PKÜ Kazinczy-műhely programigazgatója, Minya Károly intézetigazgató, főiskolai tanár, Czopf Áron eszmetörténész, a Kommentár folyóirat állandó munkatársa, valamint Terdikné dr. Takács Szilvia vett részt. A Kazinczy-műhely idei tevékenységét bemutató előadások főként a nyelvstratégiai kérdések mentén szerveződtek. Marosvölgyi Gergely Radnóti- és Latinovits-díjas versmondó Vas István Határozók és kötőszavak és Bencze Imre Ékes, édes anyanyelvünk című versét adta elő.
A magyar nyelvű folyóirat-kultúrával kapcsolatosan egyik alaptételünk, hogy a magyar irodalom elsősorban folyóirat-irodalom, irodalomtörténetünk fő pilléreit a korszakos jelentőségű folyóiratok alkotják, melyeknek szerkesztőit ebben a paradigmában kulcsszereplőként tartjuk számon. Nemcsak a jó folyóiratok maradnak meg az irodalmi emlékezetünkben és gyakorolnak hatást a kulturális emlékezetünkre, hanem a szerkesztők is. Természetesen a folyóirat-kultúra, miként minden más, korszakonként változik. Margócsy István irodalomtörténész fontos megállapítást tesz, amikor azt mondja, a kiadványok „nem maradandó művek, életük és sorsuk mindig az éppen adott történelmi pillanathoz kötődik”. Ami azt jelenti, hogy a jelen történelmi pillanatának értékét a jövő tudja felmutatni azáltal, hogy visszaolvassa, tanulmányozza a múltat.
A Magyar Nyelvőr vonatkozásában Balázs Géza nyelvészprofesszor végzi el számunkra ezt az átfogó és lényegi munkát. Mint a folyóirat felelős szerkesztője, értékválasztásában a lap szellemiségét követi, amit jól ismer – ezt az örökséget adja tovább. Az átörökítésnek főként a múlt alapos megismerése az előfeltétele. A Magyar Nyelvőr viharos története (2022) című könyvében ezért megírja a folyóirat történetét (megjelenésében követi a lap mindenkori arculatát, így a címlapterv összhangban áll a lap borítótervével). A kutatómunka, illetve a saját, csaknem ötvenéves munkatársi tapasztalata, személyes kötődése alapján reflektál a folyóirat jelenkori célkitűzéseire. Az új szerkesztői elvek részben a hagyománykövetéssel állnak összhangban, hiszen édesapja, P. Balázs János 1974-től készített a Magyar Nyelvőr mutatóit, Balázs Géza is már nyolcadik osztályos kora óta aktívan részt vesz a munkában. Ez a munkatársi kapcsolat komoly szemléletformáló erejű, amelynek továbbörökítése most a jelenkorra reflektáló, kissé innovatív, tartalmilag a sokoldalúságot képviselő szemlélettel egészül ki.
Az évente négyszer (márciusban, júniusban, szeptemberben és decemberben) megjelenő Magyar Nyelvőr mint „a magyar nyelvtudomány reprezentatív fóruma” olyan szerkesztők munkásságát kapcsolja egybe, mint Szarvas Gábor, Simonyi Zsigmond, Balassa József, Beke Ödön, Lőrincze Lajos, Keszler Borbála és Balázs Géza. Mint a felelős szerkesztő elmondta: a folyóirat vissza kíván térni az alapértékekhez és az olvasókhoz, kavicsot kell dobni az állóvízbe.
A visszatalálás lehetőségét biztosítja az is, hogy a megújult honlapon ingyenesen hozzáférhetőek a lapszámok; az új koncepció alapján pedig egy nemzetközi szerkesztőbizottság és egy védnöki testület vesz részt a munkában, amelynek tagjai Tőkés László, Temesi Ferenc, Lőrincze Péter és Váradi Tibor. Emellett új rovattal egészült ki a tartalom és régi rovatok indulnak újra, így például a szó- és szólásmagyarázat rovat (ami Balázs Géza meglátása szerint valószínűleg terjedelmi sajátosságai okán került ki az érdeklődés köréből: mivel napjainkban az írások tudományos minősítése a fontos, kevesen vállalkoznak arra, hogy e követelményektől eltérő szövegtípusokat írjanak). A szemle a mai tudományos eredményekre ad rálátást; fontos többlet, hogy megjelent a lap első angol nyelvű különszáma.
A nyelv meghatározza a gondolkodásunkat, nem tudunk elszakadni tőle és más médiummal sem helyettesíthető, ezért kell arra törekednünk, hogy képviselni tudjuk ezt a folytonosságot és a magyar nyelv őrei, megőrzői legyünk.
