2023. augusztus 11., 09:33
Ünnepelni gyűltek össze csütörtök délután a csíkszeredai városháza előterében: kicsik és nagyok emlékeztek Fodor Sándorra és felavatták azt az emlékhelyet, amelyet az író egykori, kolozsvári dolgozószobájának tárgyaiból rendeztek be.
„Réz úr, Réz úr énekelj velünk / A gonosztól már nem rettegünk” – énekelték vidáman a csíkszeredai városházán a József Attila Általános Iskola Csicsergők gyerekkórusának tagjai a nemrég alakult csíkszeredai fúvószenekar által kísérve. A Csipike-induló szövegét Ferenczes István Kossuth-díjas költő írta, dallamát Köllő Ferenc többszörösen díjazott zenetanár, karvezető, zeneszerző komponálta 1994-ben. Az ünnepségen Kányádi Szilárd, a Csíki Játékszín művésze olvasott fel részletet Fodor Sándor Tíz üveg borvíz című kisregényéből, Sándor Petra diáklány pedig a Csipike, a gonosz törpe című meseregényből.
Fodor Sándor hazatért – hirdették három hónappal ezelőtt a 7. Csíkszeredai Könyvvásár alkalmával, amikor a rendezvény ideje alatt a nagyközönség is megtekinthette a József Attila-díjas író, műfordító, a Csipike-univerzum atyja tárgyi hagyatékának egy részét. Fodor Sándor (Csíksomlyó, 1927. december 7.–Kolozsvár, 2012. március 28.) dolgozószobájának tárgyait lánya, Fodor Eszter adományozta a városnak, a dolgozósarok pedig a csíkszeredai városházán lelt most otthonra. Látható itt többek között az író egyik könyvespolca, íróasztala, széke, az írógépe, a könyvei, családi fotók, de helyet kapott itt Zsögödi Nagy Imre 1949-ben Fodor Sándorról festett portréja, számos személyes tárgy és egy vitrin, amelyben a kitüntetéseit helyezték el.
„Fodor Sándor hivatalosan is hazaérkezett a városházára, vagyis a szülővárosa háza hazafogadta immár tárgyi hagyatékát is. Mint ahogy mindig is szerette volna, és tervezte a hazatérését kolozsvári otthonából a csíki hazába. Nagy örömmel állítunk emléket éppen itt, ebben az épületben városunk kiemelkedő írójának. Tiszteletünket fejezzük ki az élete és munkássága előtt, befogadjuk a hagyatékát, és őt magát is ezzel együtt végérvényesen magunkénak tartjuk” – emelte ki Sógor Enikő, Csíkszereda alpolgármestere. Mint fogalmazott, remélhetőleg nemcsak az emléke, hanem szellemisége is beköltözik e falak közé, hiszen szimbolikus hely, amely az egész város akaratát képviseli. A Fodor Sándor-emléksarok létrehozása a hazatérésnek a második állomását jelképezi, hiszen ennek megvalósulása egy mérföldkő azon az úton, amely a város irodalmi, kulturális nagyjainak emléket állító valamikori művészeti központ irányába vezet. „Elkötelezettek vagyunk az iránt, hogy Csíkszereda irodalmi és képzőművészeti hagyatékai számára megfelelő találkozási pontokat alakítsunk ki.” Emlékeztetett, áprilisban a korábbi Ifjúsági Parkot átnevezték, így azóta Fodor Sándor nevét viseli. Ebben a parkban fog állni a Fodor Sándort Csipikével, Kukucsival, Tipetupával és Réz úrral közösen ábrázoló szobra, amelyet Sárpátki Zoltán szobrászművész készít. Ugyancsak a parkban a Csipike világának hősei nyomán tematikus játszóteret, meseparkot is szándékoznak létrehozni.
Elhangzott, tavaly novemberben merült fel, hogy ezt a felbecsülhetetlen értékű tárgyi hagyatékot Csíkszeredának adományozza Fodor Eszter. Kilenc hónap telt el, és létrejött a dolgozószobát bemutató emléksarok.
Az író lánya köszönetet mondott Daczó Katalinnak, aki felkarolta ezt a gondolatot, hogy a hagyaték ezen része Csíkszeredába kerüljön, Sógor Enikőnek, aki felajánlotta, hogy a városházán helyezzék el a dolgozósarkot, de a polgármesteri hivatal minden olyan munkatársának, aki segített. „Nagyon örülök, hogy ez az emléksarok ide került, és édesapa dolgozósarka megmaradt az eredeti formájában. És így az utókornak megmarad, nem csak azok emlékezetében, akik a kolozsvári lakásában láthatták” – fogalmazott Fodor Eszter. Reményét fejezte ki, hogy lesz valamikor egy csíki irodalmi múzeum vagy irodalmi központ, ahol az emléksarok teljes egészében megjelenhet, ahol láthatják kicsik és nagyok, és olvashatják az édesapja műveit. „Ő mindig is vágyott haza. Már eleve úgy indult el, úgy választott egyetemi szakot, hogy megkérdezte a csíkszeredai gimnázium igazgatóját, milyen tanárra lenne szükség. Az igazgató mondta, hogy romántanárra égető szükség lenne, mert az nincs. Úgyhogy román szakos lett, elment Kolozsvárra, később pedig a német szakot is felvette. Sőt, volt egy kis kitérő, a színjátszásban is megpróbálta magát, de aztán felhagyott vele és megmaradt az irodalmi pályán.” Fodor Eszter a Csíkhoz fűződő gyerekkori élményeiről is mesélt, majd kiemelte, hogy nemcsak az emlékek kötik Csíkszeredához, az apai és anyai rokonok, hanem most már az emléksarok is.
