2022. október 28., 10:12
Október 26-án az Irodalmi Szalon estjén három kivételes alkotó lépett színpadra intim környezetben, az őket összekapcsoló alkotói-emberi pontokat keresve. Miképp találkozik egy fiatal énekesnő: Ohnody, egy tehetséges énekes-néptáncos, a Fölszállott a páva tehetségkutató egykori győztese, Berecz István és a József Attila-díjas költő, műfordító Szabó T. Anna alkotói világa? Milyen érzések indították őket el útjaikon gyermekként? Hogyan kalandoznak a művészeti ágak között, s miként lép be életükbe a mesék és a mondák történeteinek kusza világa? Mit jelent számukra az alkotás szabadsága és mely hagyományokat őrzik máig az alkotásaik visszatérő motívumaiban? Többek közt ezekre a kérdésekre kereste a választ Juhász Anna irodalmár, az est háziasszonya a Mitzi kávéház falai közt.
Juhász Anna, Szabó T. Anna, Berecz István, Hegyi Dóri
Az Irodalmi Szalon 141. estjén három különleges alkotó lépett színpadra a Mitzi kávéházban összegyűlt hallgatóság előtt. Az improvizációktól sem mentes est rövid csúszással, ugyanakkor egy különleges vendég érkezésével indult. A tervezettől eltérően Háy János József Attila-díjas író helyett ugyanis Szabó T. Anna József Attila-díjas költő, műfordító vette át az irodalmi szféra képviseletét. Az esemény hangulatát Hegyi Dóra, művésznevén Ohnody alapozta meg Aranyam a vágy című dalával.
Juhász Anna, az est moderátora elsőként arról kérdezte a művészeket, hogy mely impulzív érzések, vágyak indították őket el gyermekkorukban az alkotói attitűd útján. Szabó T. Anna legújabb kötete Vagyok címmel jelent meg a könyvesboltok polcain. Mint mondta, nem véletlenül választotta összegyűjtött verseit tartalmazó kötetének ezt a címet. „A vagyok és a vágyok szó összecsengése ihlette ezt a címet. A kötet megírása során olyan kérdések kerültek előtérbe, amelyek minden gyermeket foglalkoztatnak. Mi leszek ha nagy leszek, mit szeretnék csinálni majd felnőtt koromban? Én például gitározni, karatézni és írni szerettem volna. Ez utóbbi vágyamat nagyrészt Weöres Sándor munkásságának köszönhetően sikerült is megvalósítanom.”
Berecz István gyermekkorában már kitüntetett szerepe volt a zenének és a táncnak. Mint mondta, gimnáziumi évei alatt talált rá újra, s immáron végérvényesen a tánc kultúrája segített neki átvészelni az identitásválságot, valamint az önmegvalósítás folyamatait.
Hegyi Dóra a múlt, valamint a jövőidő között húzódó ellentétre hívta fel a figyelmet. Véleménye szerint ugyanis nem mindegy, hogy a vágyunk a múltra vonatkozik, s ezzel egy parttalan érzelmi válságba sodor minket, vagy a jövőre irányul, amely vágyaink manifesztálódását is hordozhatja magában. „A 90-es években születtem, amikor a nyugati kultúra először kezdett beszivárogni az országba. Édesanyám VHS kazetta- és lemezkölcsönzőben dolgozott, ahová sokszor vitt magával. A Disney-kazetták, azon belül is a borítójuk, valamint a mesékben rejlő dalok érdekeltek a legjobban. Kíváncsi voltam, hogy a vizuális megjelenés mennyire rezonál a dalok szövegeivel. Ma is így írom a dalaimat. Először képeket látok magam előtt, s aztán írom le ezeket a vizualizációkat szöveg formájában.”
Juhász Anna ezután a mesék és a mondák történetei felé terelte a beszélgetést. Kérdésében a szabadság, a feloldozás, valamint a szerzők életének meghatározó élményei kerültek a hallgatóság figyelmének középpontjába. Szabó T. Anna Senki madara című kötetéből vett részletének felolvasása után az első nagy szerelmek feloldozó érzéséről vallott. Mint mondta, a szerelem és az alkotás szabadságának együttállása az egyik legfontosabb vágy egy művész életében. Hiszen a szerelem szárnyakat ad, átformál, megtanít a másikra és önmagunkra.
Berecz István a mesék és mondák köréből Komjáthy István műveit emelte ki, amelyek meghatározóan hatottak az énekes-néptáncos alkotói életútjára. Az est hangulatát furulyajátékával színezte, és Bartók Béla megkerülhetetlen zenei hagyatékáról is megemlékezett.
Hegyi Dóra a szabadság és az elengedés fogalmának szoros összefüggésére hívta fel a figyelmet. „Rendkívül sokat olvasok, azonban olykor nem jegyzem a szerzők és műveik címét. Régen sokat hibáztattam magam emiatt, mára azonban elfogadtam: számomra a szöveg az, ami igazán fontos. A sorok a velőmig hatolnak, átalakítanak és formálnak. Csak úgy, mint a vágynak, az elengedésnek is van egyfajta iránya. Hiszen az elengedés végén megfogalmazódhat bennünk a szabadság, valamint az elfogadás érzése is, és e kettősség leginkább az elengedés tárgyának mibenlététől függ.”
Az est zárlataként a rendezvény moderátora a sajátos hagyományőrzésről, valamint az egyedüllét és a közösség közt húzódó ellentétről kérdezte a három művészt. Szabó T. Anna úgy fogalmazott, közel érzi magához a szerzőket és a magyar irodalom hagyományát, amelyet szüleinek, édesapja népdalgyűjteményének, valamint önmaga kitartó munkájának köszönhet. A közösség fogalmának létrejöttét a önátadás teljességére való törekvésében látja. Mint mondta, a közönségnek minden érzelmet átadni ritka kiváltság, s egy szerző életében talán a legnehezebb, hiszen az önzés érzése már gyermekkortól meghatározza a világunkat.
Berecz István szerint a művész akkor képes megnyitni minden ajtót közönsége előtt, ha már megtapasztalta a pokol legmélyebb bugyrait is. Úgy gondolja, az ember akkor képes értéket átadni, ha már megélte önmaga legsötétebb mélységeit is.
Hegyi Dóra a transzgenerációs traumák összetartó erejéről is vallott. Véleménye szerint a gyermekkori traumák többsége olyan feldolgozatlan érzelmekkel ruházzák fel az embereket a későbbiekben, amelyek további akadályok elé állíthatják őket az életben. Önmaga megtalálásáról, félelmeinek leküzdéséről, valamint a gyermekkorban elszenvedett és meg nem élt traumákról is vallott az énekesnő. Végezetül az egyik legismertebb, Hideg című dalával zárta az estét.
Az Irodalmi Szalon 2022-es évada a Szerencsejáték Zrt. támogatásával valósult meg.
