

„Otthon vagyok benne. Ismerem buckáit, lankás tájait, alföldjét, ami valljuk be, ha odafentről nézzük, lehet, hogy tényleg unalmasnak tűnik, de én sosem odafent vagyok” – részlet Mirtse Zsuzsa Három szín című prózájából.
Most csend van. Nyugalom.
Már rég nem éreztem ilyet. A háborgás időszaka mindenkit utolér – mondják. A lelki vívódás korszakát élem. Aztán elérkezem Kapolcsra. Művészetek Völgye – ismét. Tavaly már sikerült leküzdenem a démonaimat, idén is menni fog – gondolom magamban. Az első eseményhez érkezem, amely a kapolcsi evangélikus templomban kapott helyet. Fűből, fából irodalom. Érdekes címnek gondolom, a természet és az irodalom örökös összefonódása mindig is vonzott.
Bíró Gergely, az esemény moderátora elsőként a természet iránti vonzódásáról kérdezi az írót. Mirtse Zsuzsa közelsége az élővilághoz már gyermekkorában kirajzolódni látszott, de igazán fiatal felnőtt korában értette meg, mit is jelent számára az élővilág nyújtotta ősi erő. Több mint tizenkét éven át volt főmunkatársa a Süni néven ismertté vált ökológiai gyermekmagazinnak, amelyben hangsúlyos szerepet kapott az élővilág s annak megfoghatatlan misztériuma. A templom falai közt elsőként Három szín című írását hallhatjuk. A felolvasást követően Bíró Gergely a természeti képekről, valamint az író prózájában megjelenő vadvirágnevek kapcsolatáról kérdez. De vajon mely pontok mentén köthető össze a személyes szülőföld képlet, valamint a vadvirágok neve a kortárs irodalmunkkal? Mirtse Zsuzsa novellisztikájában a természeti képek mellett élővilágunk megismerésének folyamata is kitüntetett szerepet kap. Mint mondja, a virágok neve kellemesen hat a sorok közt. Már kiejtésük által is belefeledkezik az ember a mindennapok problémáiba, pedig megismerésük és megértésük élethosszig tartó folyamat. Talán éppen ezen írói attitűdből adódik, hogy Mirtse Zsuzsa írásaiban gyakran sejlik fel az elmúlás gondolata. Az ember szüntelen szeretne hinni a linearitásban, de az örök körforgás mégis utoléri. Ahogyan a nagypapa átadja tudását a gyermeknek, vagy ahogyan a gyermekből felnőtt, s a felnőttből idős lesz. Szintézise mindannak, amelyet a természet képvisel. Mert a valóságnál nem létezik érdekesebb – mondja, ha az ember ismeri mindazon ajtókat, amelyeken érdemes belépni.
Az előadás záróakkordjaként Bíró Gergely a belső harmónia, valamint a természet kapcsolatáról kérdezi az írót. Mirtse Zsuzsa a gombaszedésre esküszik. Hiszen, mint mondja, a szabad ég alatt mindig teljesnek érezheti magát az ember. Amikor belső békénk felborul, s a harmóniaérzetünk kimozdul megszokott medréből, úgy érezzük, minden összenyom. Testünk és elménk rabjaivá válunk, amelyből csak önmagunk segítségével tudunk kiszabadulni. A természet a teljesség felé haladás útjára terel bennünket. Az optimalizálódás széles skáláján mozgat, amint az avarra, az apró bogarakra vagy épp a gombafajták helyes megállapítására gondolunk. A zavaró tényezők távoznak, s talán anélkül, hogy tudatosítanánk magunkban, a lelki békénk automatikusan rendeződik.
Tisztelt Olvasóink, tisztelt Szerzőink, úgy döntöttünk, hogy szerkesztőségünk életében új fejezetet nyitunk. Kihasználva a lehetőségeinket arra, hogy irodalomkedvelő táborunkat még nagyobbra növesszük, június elsejétől a Kultúra.hu portál irodalmi rovatában visszük tovább a Helyőrség szellemiségét, régi és új szerzőkkel, újabb és – reményeink szerint – még izgalmasabb tartalmakkal.
A Petőfi Kulturális Program támogatásával ismét egy újabb helyszínre látogathatott el a Helyőrség.ma antológia. Ezúttal Csóton, Veszprém vármegye barátságos kis községében mutattuk be a 42 fiatal szerző alkotásaiból összeállított antológiát, ahová Nagy Lea – a kötetben szereplő alkotók egyike – is elkísért bennünket.
„Van egy fontos idea, melynek Hamvas Béla életművében betöltött szerepe szinte felmérhetetlen fontosságú, mégis alig áll az értelmezések középpontjában, vagy – kevés kivételtől eltekintve – műkedvelő módon közelítenek hozzá egyes szerzők. Ez az idea a Hagyomány” – olvashatjuk Az isteni eredet tudata című tanulmánykötet hátoldalán. A balatonfüredi ősbemutató után május 8-án Budapesten is megismerkedhetett az érdeklődő közönség a Horváth Róbert vallásfilozófus és Stamler Ábel vallástudós által szerkesztett könyvvel, melynek centrumában a hamvasi hagyományértelmezés áll.
A PesText Nemzetközi Irodalmi és Kulturális Fesztivál különleges, kétnapos programsorozattal indította a tavaszt. A MISZJE (Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület) és a Petőfi Kulturális Ügynökség közös szerevezésében megrendezett PesText Tavasz elsődleges célja, hogy bemutassa, miként képesek az eltérő nyelvek és kultúrák irodalmi alkotásai megjelenni egy másik ország, másik nemzet olvasmányélményei között.
Péntek este hat órakor vette kezdetét a kétnapos PesText nemzetközi irodalmi és kulturális fesztivál, amelynek nyitóelőadásán Szél Dávid szakpszichológus, apablogger beszélgetett Davide Calì képregényíróval. A svájci születésű olasz író – főként kamaszoknak és gyerekeknek írt – képregényeit és képeskönyveit már több országban is kiadták és számos nyelvre lefordították, többek között magyarra is, így a legutóbb megjelent, Szavazz a farkasra! című könyvével már nem kevesebb, mint hat művét emelhetjük le a magyarországi könyvespolcokról.
A Liszt Intézet Delhi és a Delhi Egyetem Szlavisztikai és Finno-Ugrisztikai Tanszékének magyar tagozatos hallgatói, dr. Köves Margit vendégoktatóval évente megrendezik a Csoma-napot, magyar irodalommal és magyar gulyással. Az idei Csoma-nap azonban többszörösen különleges volt: a delhi Liszt Intézet április 4- én indította el a Csoma 240 projektet, Kőrösi Csoma Sándor születésének 240. évfordulója alkalmából.
Folytatódik a Kertész Imre Intézet új, ingyenes művészettörténeti programsorozata, amelyben ezúttal dr. Bellák Gábor művészettörténész, igazságügyi festményszakértő, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa tart előadást egy-egy olyan jelentős magyar képzőművész munkásságáról, aki kapcsolódik az Intézet irodalmi hagyatékaihoz, alkotóihoz. Az előadás témáját adó képet minden alkalommal kiállítja az intézet.