A képre kattintva galéria érhető el.
Szurcsik József képei a valóság kellemetlen jelenségeit mutatják meg, de olyan érdekesen, hogy nem bírunk nem odanézni. Mondhatnánk közéleti reflexióknak is, de nem napi szintű csip-csup fricskák ezek, hiszen elnézve a szónok minket is szemmel tartó arcát, szinte mindegy, hogy ez a lény a nyolcvanas években Közép- és Kelet-Európában hallatja a hangját vagy akár napjainkban Amerikában.
Tömbökben rakódik itt az emberekre valami letehetetlen cipelnivaló – a tömbökkel telezsúfolt városok egy letűnt politikai-társadalmi berendezkedés hagyatékai, de ez a tömbbe zártság mételyezi a mát is. Kilátszik egy-egy arcél, de egyikük sem ébreszt rokonszenvet. Részvétet sem. Szeretünk abban tetszelegni, hogy az emberi nyomorúságnak ez a változata nem érhet el minket. Aztán ugyanez az arcél feltűnik a romokon, és idősíkokon átlépve is olyan táj fogad, ahol ő néz szembe velünk.
Az archetípusok messzeségéből derengnek fel ezeknek a különös, szögletes lényeknek a vonásai. Ugyanilyen ősi kép a közösség és mai, könnyen megvezethető kistestvére, a tömeg. Ha pedig valaki ezek élére áll, már a hatalom arcéle rajzolódik ki. Ököl és meghunyászkodás, az erősebb kutya előjogait biztosító állati rend, a szelídebb maszkokat öltő veszedelem, a szemellenzős törtetés, a gyanakvás vizslató tekintete – az emberi létezésnek ez a sötét oldala válik láthatóvá Szurcsik József repedezett, ikonszerű figuráin.
Kegyetlen, de okos képek ezek – és az a látószög, amelyet a művész itt nekünk is kölcsönöz, mégiscsak a szabadság létét igazolják.
Szurcsik József 1959-ben született Budapesten, 1981 és 1985 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosított grafika szakán tanult, majd 1985 és 1988 között elvégezte a művésztovábbképzőt is. Az 1986-ban indult Art-Reaktor művészeti-zenei csoport alapító tagja, a kilencvenes évek eleje óta tagja a Folyamat Társaságnak, a Magyar Képzőművészek Szövetségének, a Magyar Grafikusművészek Szövetségének, a MAMÜ Társaságnak és a Magyar Illusztrátorok Társaságának.
2009 óta a Magyar Képzőművészeti Egyetem Grafika Tanszékének adjunktusa és az egri Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Tanszékének docense. 2014 és 2016 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem oktatási rektorhelyettese, 2015 és 2016 között a Magyar Festészet Napja Alapítvány elnöke volt. 2015-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem Grafika Tanszékének tanszékvezető docense és a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Pályája során több jelentős ösztöndíjat is elnyert, ilyen például a Derkovits-ösztöndíj (1988–1990), a bajor kormány ösztöndíja Münchenben (1993), a művelődési minisztérium római ösztöndíja (1993), Budapest város ösztöndíja Lisszabonban (2014). Több rangos művészeti díj birtokosa, 1991-ben elnyerte a XVI. Miskolci Grafikai Biennále fődíját, 1992-ben a 4th International Cairo Biennale első díját, 1997-ben Munkácsy Mihály-díjat kapott, 2001-ben az I. Japán Illusztrációs biennále díját, legutóbb pedig idén ősszel a 66. Vásárhelyi Őszi Tárlat mesterdíját, az Endre Béla-díjat vehette át.
Egyéni kiállításait láthatta a közönség Budapesten, Belgrádban, New Yorkban és Veszprémben, művei csoportos kiállításokon szerepeltek Budapesten, Egerben, Debrecenben, Pekingben, Isztambulban, Rómában, a dél-koreai Tedzsonban és a franciaországi Revinben is.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. november 2-i számában)
