

Pásztor Péter építész–művész Lőcsén született 1948-ban, és Gölnicbányán nevelkedett. Később családjával Kassára költöztek, majd Pozsonyban tanult építésznek. Jelenleg egyetemi tanár a Kassai Műszaki Egyetem Művészeti Karán. Mindig is műemlékek felújításával szeretett volna foglalkozni, mert úgy véli, a múlt építészete tele van mestermunkával, aminek a kortárs építészetben néha a nyomát sem találni.
A nyolcvanas években ismerkedett meg Makovecz Imre építészetével, akinek a meghívására nyolc hónapot töltött a híres építész budapesti irodájában. Ez az időszak lényegesen befolyásolta és meghatározta az építészeti felfogását, és elmozdította az organikus, illetve az élő építészet irányába. A kilencvenes évek elején megalapította kollégájával Kassán a saját építészirodáját, amely a mai napig működik. Szlovákiában több fontos szakmabeli funkciót betöltött, 2005-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Építészeti meglátásait, elmondása szerint, az élő építészeti elvek mentén rögzíti: nem szabad másként, mint ökológiai alapok szerint építkezni; az építész minden tette a környezet javát és egészséges fejlődését kell, hogy szolgálja; ennek a világnak megvannak a saját hagyományai, melyeket kötelesek vagyunk megismerni és átadni a következő generációknak; az építészet nemcsak képzőművészeti alkotás, elsősorban az emberiséget kell, hogy szolgálja; tehetségünk Isten adománya, ezért Őt vagyunk kötelesek alkotásainkkal dicsőíteni. Vallja, hogy az építésznek mindenre oda kell figyelnie, a legmeghatározóbb azonban az épület és a környezet kölcsönös viszonya. Szlovákia legtöbb városát panelházak tömbjei szegélyezik, néhol teljesen fel lettek számolva a történelmi városmagok. Sajnálatos módon a műemlékvédelem mostanában védeni kezdi ezeket a durva beavatkozásokat is, amelyek szerinte nem elégítik ki azt az alapelvet, hogy akkor szabad valamit lebontani, ha tudjuk, hogy az eredeti értéket egy nagyobb értékkel helyettesítjük. Rengeteget kell tudni ahhoz, hogy képesek legyünk a makoveczi továbbteremtésre – ezért érdekli a hely geográfiája, geológiája, történelme, stb. – egyszóval minden, ami befolyásolhatná a ház képét, szerkezeti megoldását, anyaghasználatát, színvilágát, tulajdonságait… Nehéz feladat valaki számára otthont teremteni, de ettől szebb feladat nincs is a világon, ami egyúttal óriási felelősséggel jár!
Pásztor Péter építésznek 150 háza épült meg (ezenkívül belső berendezéseket is készített és kiállításokon is szerepelt), ezek jórészt Kelet-Szlovákiában találhatók, de tervezett házakat Magyarországon és Morvaországban is. Lónyabányán és Kassán templomai épültek, az ő feladata volt a borsi Rákóczikastély felújítása és az új Egyházi Iskolaközpont tervezése Szepsiben. Előbbivel húsz évig foglalkozott, utóbbival nyolc évig.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. márciusi számában)
Várhosszúréten él és tevékenykedik a mindössze 26 éves Slíž Róbert harangöntő, aki fiatal kora ellenére már vagy 140 harangot készített. Mindegyik alkotására büszke, a legbüszkébb mégis a várhosszúréti templomnál elhelyezett emlékharangra, és arra a 150 kilós harangra, amelyet az utolsó francia császárnő, Eugénie de Montijo (III. Napóleon felesége) halálának 100. évfordulójára öntöttek, és amit az angliai Farnborough apátságban lévő családi kriptájukban szenteltek fel.
A balázsfai Tarcsi Alica életében gyerekkora óta fontos helyet töltenek be a különféle kreatív hobbik. Anyukája megtanította varrni is, középiskolás korában már ruhákat készített magának. Közgazdasági szakközépiskolába járt, később elvégezte a nevelői szakot, majd munka mellett a varrónőképzést. A Dunaszerdahelyi Egyesített Középiskolában ruhaipari tanulókat és játékkészítőket tanított. Kreativitására jellemző, hogy szinte minden technikát kipróbált már: a ruhavarráson kívül készített játékokat, játszószőnyeget, falvédőt, és sok minden mást.
A Csallóközi Múzeum térszerkezetében ötvenöt művész, kilencvennégy alkotása került elhelyezésre. A legkülönbözőbb művészeti-technikai ágak, látásmódok, mind egyközpontúak. Grendel Lajos irodalmi munkásságára reflektálnak, vagy Grendel-portrék. Az utóbbi években a kortárs művészet fő áramának diskurzusában ritkán jelentkeznek az alkotók irodalmi tematikára reagálva. A Felvidéki Magyar Szépművészeti Egyesület képző- és iparművészeti pályázatában az egyéni, történelmiés társadalmi egzisztenciális élményhalmaz feldolgozását kérték a művészektől és azt, hogy a grendeli verbalitást
A somorjai származású Méry Beáta grafikus és festő a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetemen végezte tanulmányait, de több neves képzőművészeti intézményben is tanult. Nagy hatással volt a művészetére, amikor is Spanyolországban és Indonéziában töltött tanulmányi időt, ahol másfajta kulturális hatások érték.
Nem vagyok művész, de a művészet minden ágának tisztelője, csodálója vagyok. Amit én csinálok a fotóimmal, az csak játék. Játék a színekkel, fényekkel, formákkal. A fotózás szeretetét, annak titkait még édesapám oltotta belém. Ő is fényképezett, s engem is belevont a rejtelmekbe. A hagyományos fényképezés módszereit, a film és a fénykép sok türelmet igénylő sötétkamrás előhívását ő általa sajátítottam el.
A csíkrákosi-göröcsfalvi római katolikus erődtemplom a bástyaszerű tornyán lévő rejtélyes ábrázolásokról vált híressé. A négyzetes kockákba osztott, figurákkal díszített festménysorozaton állatok, emberek, égitestek, különféle jelek tűnnek fel, amelyek értelme mindmáig megfejtetlen. A toronyhoz kapcsolódik egy friss botrány is: a 2001–2004 között végzett szakszerűtlen restaurálás következményeit csak most sikerült nagyjából felszámolni.
Noha a művészetek mindig vonzották, mégsem volt annyira magától értetődő, hogy éppen a fényképezőgépre essen a választása: vargabetűk nyomán jutott odáig. A tehenészetbe sem született bele, mégis ennek a két világnak a találkozása mindmáig kiapadhatatlan ihletforrása, egyik nélkül sem tudná elképzelni az életét.
A kortárs grafikai törekvések megismertetése és a régió bekapcsolása a nemzetközi áramlásba – ezzel a céllal indították útjára 2010-ben a Székelyföldi Grafikai Biennálét, amely mára globális szintűvé nőtte ki magát, és átfogó képet nyújt a sokszorosító képalkotás jelenkori trendjeiről és fejlődéséről. A hetedik seregszemle megnyitóját, díjátadó ünnepségét és kísérőrendezvényeit október elején tartották Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában.
A kopjafákat, fejfákat szigorú, leegyszerűsített formarendszerből álló szobrászati plasztikai művekként is fel lehet fogni – állítja Berze Imre, akinek művészetét a lokális formai hagyaték univerzális jegyei jellemzik. Szereti a tradicionális architektúrákat és a népi ácstechnikákat, műveinek nyelvezete puritán és lényegre törő.