

Kezdetben volt az Ige, s az Ige Istennél volt. Kezdetben volt a szín, és a szín is Istennél volt. Mivel azonban a színskála csupán fekete és szürkésfehér formában jelent meg, a nyelvi egyneműség miatt, a tárgyak közötti kommüniké nem volt teljes. Ezért imádkoztak az ő Teremtőjükhöz, bővüljön a színcsatorna, szélesüljön a Spektrum. Az Úr gondolkodóba esett: van-e olyan élőlény, mely elbírná a feladatot, mely az ég égszínkékjét ugyanúgy képes leképezni, ahogy a föld okker-barnáját, illetve a szivárvány színárnyalatait. Fogott hát egy széntubust (amolyan ősi kartusát), s festeni kezdett vele. Hipp-hopp meg is rajzolt egy rovart, a bibe-lepke mását, vagy ahogy Babits mondaná, egy „ízelt lábú bogarat”. Sokáig nézegette, mígnem este lett. S mivel nagyon elfáradt, ledőlt egy kicsit pihenni.
Másnapra teljesen kiment a fejéből az új nagy terv, a tárgyak meg csak nem hagyták békén. Rozoga matracából itt is, ott is ott is kirugódott egy-egy rugó, s könyörgő hangon szólt: Uram, miért nem színezed már be a szürke világot, szegény tárgyak, nekünk nem jut a teremtésből semmi sem. Mígnem valami derengeni kezdett. A bábból lassan kirepült a sárga árnyalatú, beteges színű káposztalepke. S mivel ő volt az első mozgó, sőt repülő tárgy, az elégedetlenség tovább fokozódott. – Nohát, jól kitettél magadért, Urunk.
Ennyire futotta mindenható „művészi vénádból”?
A Teremtő ekkor egy kicsit megtorpant, talán nagy művének, műalkotásának, az egész teremtett világnak a tökéletessége is átfutott az agyán. Aztán gyorsan túltette magát a Rossz irányából érkező gúnyos megjegyzéseken, felemelte mutatóujját, és újból kinyilatkoztatási szándékkel, szólásra emelkedett. – Nekem ennyire futotta – kezdte drámai hangon, fanfárok és angyali szárnysuhogás közepette –, de jön majd egy Művész, kinek neve a Csillagokig ér, ő majd orvosolja a problémát! Olyan lepkéket fest majd, hogy színei előtt leborul a Világ! Lesz abban smaragd-sárga, acél- és high-tech metál, csontés hulla-fehér, borostyán-kék és ultramarin-zöld, hús-piros, krizantémréz-halovány s a magenta megannyi árnyalata. Hogy a világ összes képzőművésze holtáig csipegethet belőle…
Itt az élő közvetítésű kinyilatkoztatásnak vége is szakad, a diszpécseri szolgálat nem jelentkezik, marad a tuuu-tuu jelzés és az időnként fel-felreppenő lendvahegyi színes lepkeraj. Ilyenkor a deszkarepedések közötti rések, megannyi ajtócskák a vártán, kitárulnak.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2023. augusztusi számában)
Egyetlen mozdulatsorral lökte be lábával az ajtót, dobta földre hátizsákját és támasztotta hátát a falhoz. Nagyot fújt a frufruja alá. Hajszálai néhány másodpercre a levegőbe emelkedtek, felvillantva a homlokán csillogó verejtékcseppek láthatatlan szálra fűzött apró gyöngyszemeit. A lépcsőzéstől még mindig zihálva lélegzett. Mindegy, kit érdekel ez most, amikor végre itt van a hétvége.
Friss tavaszi reggel volt, amikor Titánka belenézett a tükörbe, és azt mondta: eljött az idő a világmegváltásra, a dolgok nem mehetnek így tovább! Most mi jövünk, a jövő bajnokai! Az előttünk járók hibát hibára halmoztak, de most majd minden megváltozik! Új világ jön, meglássátok!
Initium finis. Vagyis tegnap történt, hogy az érintőkről kérdezte. Habár ő maga tangenseknek nevezte őket – lévén hogy mégis bennük van a „gens” szelleme, minden nemzetség összes vérvonala –, végül maradtak az érintőknél. A Szenior igazi úr volt, készségesen válaszolt: a kör számtalan pontját, elméletben, számtalan egyenes érintheti, kialakítva ezzel egy olyan szabályos területet, amely úgy világlik ki környezetéből, mint világítótorony az éjszakából.
Ebben az akciófilmben a főhős megmenti a világot egy olyan katasztrófától, ami normális körülmények között nem jöhetne létre, de mindig vannak olyan rossz emberek, akik a mások szenvedését saját javukra és gazdagságuk növelésére akarják kihasználni. A végén pedig elautózik a naplementébe egy rettentő giccses rockballada hangjaira a rejtélyes, ám rettentő szexis nővel.
Barnach néni két hete mondta, hogy a férjemmel nevet is cserélhetnénk. Nem hiszem, hogy komolyan gondolta, a névváltás nem olyan egyszerű manapság, mint egy autó- vagy egy szívcsere. Amikor Gáborral befeküdtünk a klinikára, Dr. Forinum is mondta: a név az egyetlen állandó dolog az emberen.
A lakóházban gyakran mondogatták, hogy Sándor igazán megtisztelve érezhette magát, mivel Karola kevés ember kedvéért volt hajlandó viselni a fogait, és még kevesebbre mosolygott rá. Olyan pedig, akihez akadt némi kedves szava csupán egy volt, a fia, ám ő ritkán, olyan essünk túl rajta módon látogatta.
Oszt mikor gyünnek azok a tévések? – kérdezi Orsi néni izgatottan a férjétől. Guszti bácsi ugyanis reggel egy hatalmas pontyot fogott ki a vízből, ami rendkívüli dolognak számít. Harcsát már jóval nagyobbat is akasztott, de a csaknem harminckilós ponty kivételes fogásnak számít. Barátja – miután lefényképezte és videózta őt a zsákmánnyal – azonnal felhívta a híradót, azok meg rögtön ráharaptak, ahogy a szerencsétlen ponty is a horogra.
– Anya, kopogtak! – figyelmeztet kamaszodó fiam.
– Ma már a harmadik vendég, kár volt azt a firkászt beengedni – sóhajtok. Kötényembe törlöm a kezem, és ajtót nyitok. Egy negyven év körüli nő topog az ajtóban, Armani kabát, Gucci ridikül, nehéz édeskés illat lengi körül, kezében doboz.