Gesztelyi Nagy Zsuzsanna: Belső balkon - megtört erők II.
Mondja el, miképp gazdagodott meg, mi a titka a sikerének – kérdezte az egyik kiscserkész a régivágású amerikai milliomost, akit nevelő szándékkal hívtak meg az egyik találkozójukra. Szegény voltam – kezdi a keménytekintetű öreg úr. Sokan voltunk testvérek, a szüleim naphosszat dolgoztak, hogy legalább fedelet biztosítsanak a fejünk fölé. Mi, gyermekek is hamar neki kellett lássunk a munkának. A földet túrtuk, piacra jártunk, napszámot vállaltunk, de a szegénység mókuskerekéből nem tudtunk szabadulni. Illetve ők, a szüleim és a testvéreim nem tudtak, vagy nem akartak szabadulni. Én gazdag akartam lenni, biztos életet létrehozni. Korán el is költöztem, pontosabban megszöktem otthonról. New Yorkba mentem, ott cipőt pucoltam, újságot hordtam, a rakparton dolgoztam, éheztem és fáztam, de végül annyi pénzt összekuporgattam, hogy elindítottam az első üzletemet. Nem volt nagy szám, de az enyém volt, és tudtam, hogy ha rengeteget dolgozom, a célomat elérem. S pontosan ezt tettem. Éjjel-nappal az egyre nagyobb irodámban voltam, mindent felügyeltem, figyeltem a piacot, a keresletet, s minden erőmmel azon voltam, hogy gyorsabban, ügyesebben, határozottabban lépjek, mint a versenytársaim. Kezdetben baromi nehéz volt, s később se lett más – nevet elrévedve, de tudtam, hogy vagy ez, vagy az otthoni kunyhó és főttpityóka vacsorára.
Néha úgy gondoltam, éreztem, hogy nem bírom, fáradt voltam, sokszor hajnali órákban, amikor az irodában ébredtem, arra gondoltam, hogy megéri-e mindez, de nem adtam fel. Ez a kötelességed, szedd össze magad – ismételtem ilyenkor – végy erőt magadon, győzd le a restséget, rajtad múlik mindez! Aztán nagyot sóhajtottam, visszaültem az írógép elé, elővettem a jegyzeteket, s dolgoztam, dolgoztam. Megnősültem, persze, gyermekeim születtek, értük dolgoztam immár. Pénzem volt, barátaim kevésbé, de minek a barát, ha elég pénz lesz, veszek magamnak belőlük. „A sikernek ára van, nem titka” – mondta volna milliomos barátunk, ha hallott volna Hobóról és telitalálat mondatáról. Szorgalom, türelem, összeszedettség, erőfeszítés, fegyelem, céltudatosság, menetelés. Ezek a kulcsszavak – zárta kiselőadását –, s meglátjátok, nektek is meglesz mindez.
Régivágású milliomos barátunk iskolapéldája azoknak az értékeknek, amelyeket keményeknek neveztem a korábbi bejegyzésben. Ez az értékiránytű északi pólusa. Csupa olyan érték és tulajdonság, ami erőfeszítésről, kötelességtudatról, céltudatosságról, önfegyelmezésről szól. A kemény értékek szikárak, ellentmondást nem tűrők, de erőfeszítést követelők. Aki kemény értékek szerint él, annak életében nincs lacafacázás. Aki nem dolgozik, ne is egyék, a semmittevés a káros lustaság jele, elvetendő és hiábavaló. Az éli igazán életét, aki minden percében dolgozik. A munka drága eredményét pedig elherdálni könnyelműen nem szabad. A javakkal jól kell bánni, be kell osztani, még akkor is, ha magunktól vesszük el a falatot.
A kemény értékek gyakorlótere az önmegtartóztatás és a munka. Iskolapéldája a böjt, ami nem kell feltétlenül ételmegvonásról szóljon, hanem bármiről, amiről lemondunk, s ami fontosnak tűnt.
De lássuk most, hogy mi történik, ha egy ember, akinek domináns értékei a kemények közé tartoznak különböző más égtájú erényekkel kiegészülve él. Ha a kemény értékek az iránytű keleti felével ötvöződnek, a merev értékekkel, akkor ott egy ultrakonzervatív, a változástól határozottan elzárkózó személyt kapunk. Nincs jobb példám, gondoljunk az amerikai Amish közösségre, ezekre a német származású emberekre, akik életük majd’ minden területén megmaradtak a 18. században. Úgy élnek, dolgoznak, mintha 1785-öt írnánk. Munka, szigor, fegyelem, úgy ahogy őseink tették. Ami új, az gyanús, hiszen minden bizonnyal frivoll. Meg kell maradni a jól bevált formák mellett, s ezek között létezni. E két égtáj valósággal vonzza egymást. Ha a kemény a domináns értékirány, akkor szinte biztos, hogy nagyon erős lesz a hagyományhoz való ragaszkodás.
Ha a kemény értékek az égtáj nyugati, rugalmas értékeivel ötvöződnek, akkor képzeljünk el egy Elon Musk-szerű, újvágású milliárdost. Rengeteget dolgozik, de mindig az új felé tekint. Mindig valamit ki akar találni, megváltoztatni, s mivel akarata igen erős, ezt rá fogja erőltetni másokra is. Az ilyen ember – fegyelmezettsége mellett – megpróbál kreatív lenni, sőt egy idő után rágörcsöl arra, hogy újat mondjon és tegyen. A kreativitás kötelezővé válik, muszáj változtatni, s ha ez nem megy könnyen, magától, akkor dolgozni kell érte.
Végül, ha a kemény értékek a puha déllel kapcsolódnak – bevallom, ritka és bizarr keveredés – azaz, ha valaki nagyon szívós, kemény, önmegtartóztató, céltudatos, ugyanakkor nyitott, befogadó, jóságra éhes, akkor ebből a keveredésből igazán izgi dolgok születhetnek. Gandhi jut eszembe. Egy hihetetlenül elkötelezett és dolgos ember, aki viszont az idegenben nem az ellenséget, hanem a lehetőséget látja. Az erőszakmentes ellenállás önellentmondó filozófiája például ilyen kemény-puha ötvözet.
Jövő héten folytatom a következő értékkel. Addig gyakoroljuk magunkat a kemény égtájon. Nézzük meg, milyen mértékben sajátunk ez az égtáj. Mennyire vagyunk kitartóak, szívósak, erősek és fegyelmezettek. Hogyan? Hát például úgy, hogy ne együnk semmit nyolc órán keresztül (de csak akkor, ha egészségi állapotunk ezt lehetővé teszi).
