

1. Ha mindenhez értesz, de nem foglalkozol..., akkor A vagy.
2. Ha azt mondják neked, hogy A vagy, és te úgy válaszolsz, A vagy te!, akkor A vagy.
3. Ha kevesebb, mint 3 ezredmásodpercen belül meg tudsz sértődni bármire, akkor A vagy.
4. Reggel kinézel a kapun, de csak azért, hogy vajon ma ki akar veled kiBABrálni. Akkor A vagy.
5. Ha csak azért BABrálsz ki valakivel, hogy az nehogy azt higgye, hogy veled ki lehet BABrálni, akkor A vagy.
6. Ha érted a következő párbeszédet: – E’ hó-e, he’? – Há’ hó, há’!, akkor A vagy.
7. Ha már érveltél azzal, hogy Az anyád valaga!, akkor A vagy.
8. Ha szerinted a románok tehetnek arról, ha rossz az idő, akkor A vagy.
9. Ha azt gondolod, hogy te vagy egyedül normális, mindenki más retardált-hülye, akikkel nem kell foglalkozni, de közbe’ folyamatosan akadályoznak abban, hogy te haladni tudjál, például: amikor a parkolóban megállsz, és nagy lendülettel kinyitod a kocsid ajtaját, még lábból rásegítesz, és az a melletted parkoló autó oldalába csapódik, te a következőket gondolod:
a.) Mi az annyavalagát parkolt ez es ilyen szűkre, meg es érdemli! Jó es, hogy így meglikasztódott a pléje, így legalább lássa, hogy erős emberrel van dolga!
b.) Minek foglalja a helyet, örökkétig itt áll, s még vezetni sem tud.
c.) Ez direkt áll így bé előttem, me bisztos kilesett, hogy mikor érek ide, s azétt állt így bé, hogy az ajtómot a kocsijába belécsapassa, shogy osztán kezdjen velem cirkuszolni, hogy festyessem újra az egész kocsiját. Akkor pont A vagy.
10. Világbajnok sportoló lehettél volna, de lesérültél, mivel:
– Túl jól sportoltál.
– Ganyé volt az edző, esetleg román.
– Egy ganyé társad direkt irigységből sérültettetett meg. Akkor lehet, hogy pont A vagy.
11. Ha szerinted az űrkutatásra, a színházra és a könyvnyomtatásra szánt költségvetés csak pazarlása annak a pénznek, amit te sokkal jobban el tudnál költeni, s különben es pont tőled lopták el, akkor A vagy.
12. Ha szerinted ez egy normális mondat: „Hát nem telefonálódott, hogy közbe elintéződött, s a félreértődés megoldódódott?”, akkor válogatott szintű A vagy.
13. Ha szerinted a magyar nyelv összes nyelvtani szabálya hülyeség, sze’ úgyes úgy ír unk, ahogyan kiejtjük, pl: MIEN, IEN, JUK, JU, akkor fehéren-feketén A vagy.
14. Ha szerinted nincs értelme a Kihasználatlanság kifejezésnek, és inkább a Kihasználhatatlanság, Kinemhasználatlanság változatok érvényesek, akkor A vagy.
15. Ha a feleséged csak a házasság után érzi bűnnek a szexet, akkor Azok vagytok.
16. Ha szerinted az asszonyt verni, az anyóst utálni, a kölyket megalázni kell, akkor A vagy.
17. Ha az otthoni konfliktuskezelést rendcsinálásnak hívod, és úgy kezded a közös megbeszélést: „Úgy látszik, nektek a csend nem tetszik!”, akkor A vagy.
18. Ha szerinted a kölyökkel az apja 6 éves koráig nincs mit foglalkozzon, akkor A vagy. S lehet a gyermekből is A lesz.
19. Ha szerinted az asszony otthon a 3 gyermekkel egész nap nem csinál semmit, akkor A vagy.
20. Ha szerinted az összes pszichikai betegség végérvényesen kikezelhető lehetne egy hatalmas poffal, akkor A vagy.
21. Ha azt gondolod, hogy ebből az egészből semmi sem igaz, csupán mocskolódás, akkor A-nál inkább A vagy.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. áprilisi számában)
Az öregasszony a zakatoló centrifuga mellett áll, és a forgótárcsás mosógépből engedi le a vizet egy vödörbe. Nehezen megy a hajolás, fáj a dereka, egyik tenyerét a sajgó területen tartja. Aztán leállítja a centrifugát, ráteszi a fonott kosarat a mosógép tetejére, és elkezdi kiszedegetni a ruhákat. Lepedők, paplanhuzatok, törölközők, itt-ott már megvarrogatva, még a hozománya részei voltak valamikor.
Jozsót valamikor tíz éve ismertem meg, akkor még próbálkoztam a fizikai munkával, nem mintha vonzott volna a dolog, de sokkal szimpatikusabb volt az éhenhalásnál. Rendes srác volt, ő sem illett abba a brigádba, ahogy én sem, de már csak termete miatt is közelebb volt a melósvilághoz, mint én. Nagydarab, erős fickó volt, intelligens és végtelenül jószívű. Amikor közös műszakunk volt, semmit nem csináltam, mert kivette a kezemből a munkát. Azt mondta így gyorsabban haladunk. Volt benne valami.
A kulcs zörgését lehetett hallani a zárban, és anya szipogását a másik oldalról. Majd belépett anya, a szép fehér nadrágkosztümjében. Az arcán elkenődött a szemfesték. A frizurája zilált. Pedig akkoriban Charlie angyalai frizurát hordott, amelyet mindig fodrásznál csináltatott meg, tökéletesre. Anya egy levelet szorongatott a kezében. Apa rögtön odaugrott hozzá, tudta, hogy vészhelyzet van:
‒ Hozzál csak egy tál lisztet – szólalt meg egy-egy szombat délután anyám, amire én már szaladtam is örömmel, mert tudtam, mi következik. A porzó-hulló liszthóban tapicskolok. ‒ Ne verd ki, tiszta egy leszel – szólt rám ilyenkor, de nem haraggal. Itt voltunk mi végre a saját területünkön anyámmal, a pattogó tüzek, vaslábasok, serpenyők világában.
Az ember végigmegy a város sétálóutcáján, és csodálkozik. Persze nem azért, mert még sosem járt ott, és annyira lenyűgözné a látvány. Az épületek egyébként szépek, az utcakép elég kellemes, no de az emberek! Valami nagyon megváltozott az utóbbi években. Az emberek ugyanis már nemcsak úgy járnak-kelnek, nemcsak úgy egyszerűen jönnek-mennek, sétálnak vagy sietnek, hanem mindenfélét csinálnak is közben a kezükkel.
Csütörtök. A klór párája már az előtérben marja az orromat. Az uszoda fehér padlója csúszós, én is majdnem elesek, nemhogy ő, mezítláb. Megtartom, ez a dolgom.
Leül a medence partjára, farkasszemet néz a pólómon lévő fekete zsiráffal. A vizes, fehér textil rátapad a fürdőruhámra, nem ereszt, pedig mennék.
Ha kimegyek a garázsba, mindig megakad a szemem nagyanyám konyhaszekrényén. Mama 1904-ben született, 1922 körül ment férjhez, vagyis a világoszöld, bordó fogantyúkkal ellátott szekrény több mint százéves. Ideköltözésünk óta ugyanazon a helyen áll. Elhoztuk magunkkal. Dereskről először Lévártra került, majd ide, Tornaljára.