2023. augusztus 13., 08:46
Mindig is irigyeltem azokat a fiatalabb kollégákat, akik mindent tudnak vagy legalábbis tudni vélnek a virtuális világról, otthonosan mozognak a blogok, vlogok, konteók (összeesküvés-elméletek) között, értik vagy érteni vélik a kommentelők lelkivilágát, azt, hogy milyen mozgatórugók állnak a gondolkodásuk mögött.
Réz Andrásról mindig is tudtam, hogy remek filmesztéta, s Válogatott szorongásaim című kötete olvasásakor meg is bizonyosodtam róla, hogy az átlagosnál jobban odafigyel a világra, amelyben élünk. Arra, hogy átlagon felüli fantáziával van megáldva, a Linda tévésorozat forgatókönyvénél nem is kell jobb példa. Legújabb könyvét viszont nem igazán tudom hova tenni. A szerző, aki jó reklámszakember módjára tudja, hogyan kell hatni a nyájas vagy kevésbé nyájas olvasóra, használati utasítást is mellékelt a könyvhöz, ennek első pontja szerint: „Ez egy szatíra. A nagyon-nagyon közeli jövőben játszódik, szinte már itt is van.”
Reginát, az ápolónőt, aki különleges képességekkel van megáldva, ugyanis megérzi a dolgokat, egy kapszulában tartják fogva, a nap 24 órájában figyelik. Gergelyffy Tivadar egy szép karrier után unatkozó nyugdíjassá vált, és értelmet keres a további életének. És itt van Attila, aki múzeumpedagógusként munkaerő-felesleggé vált, írói ambíciói sehogy sem jönnek be, de megbízásokat kap, hogy hivatásos vloggerként kamu összeesküvés-elméleteket gyártson, vagyis trollkodjon a neten, megosztó, kemény témákban: homoszexualitás, antiszemitizmus, migráció… Persze, amikor azt bizonygatja a megbízó közvetítőjének, hogy „marhaság megint előjönni a migránsokkal, ez leketyegett”, akkor a vajdasági olvasó kicsit elhúzza a száját, s minimum felmordul, hogy „élnél csak Makkhetesen vagy Horgoson”. S akár azt is hozzátehetné: „úgy látszik, a brüsszeli elit sem értesült róla, hogy ez a téma már nem aktuális”. De az nem baj, ha az olvasó magában vitatkozik a regény egyik-másik szereplőjével – vagy a szerzővel – ebbenabban, elvégre az természetes, hogy nem egyformán gondolkodunk a világról, neveltetésünk, léthelyzetünk miatt sok kérdésben eltérő nézeteket vallunk.
Kopriva Nikolett | Szlovákiai magyar irodalom van, és lesz
A Szlovákiai magyar szép irodalom a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) évről évre megjelenő antológiája az idén is reprezentatív látképét adja a felvidéki magyar irodalomnak. A 250 oldalas könyv harmincegy kortárs szerzőt számlál. Az alkotók neve nem csupán a Felvidéken csenghet ismerősen, hanem Magyarországon is: a legtöbbjük számos könyvvel, műfordítással, publicisztikával, díjjal rendelkezik, így nem túlzás azt mondanunk, hogy állandó oszlopai ők a felvidéki magyar irodalomnak, egyúttal ápolói, életben tartói is.
Miközben a történet tovább bonyolódik, és az is kiderül, hogyan is kapcsolódik egymáshoz a három főszereplő sorsa, azért van min tűnődnünk olvasás közben: csak most, a kütyük, a virtuális világ térhódításával keveredett minden mindennel így össze, vagy ez már korábban elkezdődött a valóságshow-k, a tökéletes élet illúzióját – párhuzamos valóság! – ígérő reklámok betörésével az életünkbe? Csak akkor, a világháló nélkül ez nem volt ennyire nyilvánvaló.
Réz András nagy mesélő, itt nemcsak a paranormális képességekkel megáldott szereplőre gondolok, hanem a félmúltból, jelenből vett, „így is történhetett volna” sztorikra is, amelyek csak úgy tobzódnak a regényben.
Én meg tovább tűnődöm azon, hogy mennyi ebben a műben a szatirikus elem, mennyi a sci-fi, mennyi a valóság. És azon is, ha ez szatíra, akkor a szerző használati utasítása ellenére – „a szatírán még nevetni is lehet/szabad” – nekem ehhez miért nem volt kedvem. Akkor most parázzak, vagy ne?
Réz András: Para. Valami megérint. Trend Kiadó Kft., Budapest, 2023
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2023. júliusi számában)
