2022. szeptember 04., 12:37
Családias hangulat, lelket felemelő találkozások, koncertek, kézműves foglalkozások, valamint első alkalommal irodalmi programok is gazdagították a Regejáró Énlaki Napokat, amelyet ötödik alkalommal szerveztek meg szeptember 2-4. között. Szombaton többek között Farkas Wellmann Endre és Regős Mátyás beszélgetése, Petrás Mária énekei, a Misztrál zenekar muzsikája, valamint a sokak által várt Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackák koncertje tette felejthetetlenné a rendezvény idei kiadását.
Az V. Regejáró Énlaka Napokon a Misztrál együttes gyerekkoncertje nyitotta a szombati programsorozatot. A nap folyamán a helyi kultúrotthonban Jánosi Ágnes divattervező, akinek alkotásain a népi motívumkincs újragondolásával találkozhatunk, valamint Csomortáni Gál Judit nemezkészítő alkotói dimenzióiba lehetett bepillantást nyerni. Az Ágnes által megálmodott darabokat, Judit nemezmunkáit, valamint az Artera Nemez Műhely egyéni és csoportos kiállítását a helyszínen is megcsodálhatták az érdeklődők. Délután Csordás Patrícia hangfürdőjén csendesedhetett és töltődhetett fel a lélek, Jánosi Ágnes vezetésével pedig szebbnél szebb pártákat készítettek a lányok, asszonyok. A két nap alatt megtekinthető volt a Tamási Áron 125 kerítéskiállítás, a kultúrház melletti udvaron a kovácsmesterségbe nyújtottak betekintést, a környékbeli kézművesek, termelők pedig helyi termékeiket hozták el.
A Regejáró első irodalmi programja is számos érdeklődőt vonzott: Regős Mátyással a legutóbbi, Lóri és a kihalt állatok című kötetéről Farkas Wellmann Endre József Attila-díjas költő beszélgetett.
Farkas Wellmann Endre a Petőfi Kulturális Ügynökség és a Magyar PEN Club nevében köszöntötte a jelenlevőket és a szerzőt, akinek a Patyik Fedon élete című verseskötete és a Tiki című regénye után idén jelent meg a találkozónak apropót adó harmadik könyve. „Ez valami olyasfajta irodalom, amelyet manapság kevesen művelnek. Nagyon kevés ilyen könyv jut el pláne azokhoz a kamaszokhoz, akiknek a legnagyobb szüksége volna most arra, hogy olvassanak, illetve, azt a valóságot, amelyben ők is és mindannyian élünk, ilyen formában ismerjék meg. Azért is üdítő példa Matyi is mint szerző és a könyve is mint írásmű, mert mindazok, akik valamelyest követik a kortárs irodalmi élet alakulását, tisztában vannak azzal, hogy ez ma meglehetősen egészségtelenül működik.” Rámutatott: az volt a legnagyobb rácsodálkozása erre a regényre, hogy manapság hogyan lehet még ennyire őszintén és hitelesen rátekinteni a világra. A regény azokat az időket idézi, amelyek annak idején az ő kamaszkorát jelentették. Úgy véli, Mátyás egyfajta „menekülő” alkotó, hiszen mind a három könyve e körül a téma körül gravitál.
Regős Mátyás | Énlaki Regejáró – már csak egy nap!
A komfortzónából időnként jó kiszakítani az embereket. Ferenczi Gyuriék szívesen zenélnek itt is, mert ők az embereknek szeretnek muzsikálni. Biztos vagyok benne, hogy nagy sikerük lesz, hisz a zene nyelvén biztos, hogy meg tudják szólítani az emberekben rejlő gyermeket, hippit és betyárt.
„Vannak alkotók, akik a műfaji kérdéseket illetően nagyon tudatosan gondolkodnak, és arra koncentrálnak, hogy műfajilag valami újat, meghökkentőt csináljanak, vagy valamilyen hagyományhoz visszanyúljanak. A verseskötetem és mindkét regényem műfajilag valamilyen szempontból hibrid. A verseskötetemet hívják novelláskötetnek is, valamint a regényeimet is. Ami nekem igazán testhezálló, az a rövid történet. Ha versben gondolkodom, azt felhúzom rövid történetté, a regényeimet pedig rövid történetek kicsit szorosabb füzérévé sűrítem.
Ez azért van, mert én történetet szeretnék elmondani, és arra koncentrálok, hogy ezeket hogyan lehet a legjobban elmondani”
– fogalmazott Regős Mátyás. Hozzátette, a Lóri és a kihalt állatok című regényében húsz rövid történetet mesél el a gyerekkorából, így alakult ki a könyv szerkezete, és úgy kell olvasni, mint egy beszélgetésben benne lenni.
Miután a hallgatóságnak a regény első történetét felolvasta, a beszélgetés fonala a szerző indulása felé kanyarodott. „Te pont egy olyan pillanatban kezdted el a pályádat, amikor a különböző belső szakmai feszültségek nagyon felerősödtek. Ebben a közegben hogyan látod magad, hogyan látod ezt a közeget és mit gondolsz a továbbiakról?” – tette fel a kérdést Farkas Wellmann.
Regős Mátyás elmondta, néhány verset már publikált különböző irodalmi lapokban, amikor felvételt nyert az Előretolt Helyőrség Íróakadémiára, ahol többek között Endre is oktatott, és ahová a Kárpát-medencéből az írni vágyó tehetséges fiatalokat gyűjtik össze és oktatják, ösztöndíjban részesítik. Ott egy-két év alatt robbanásszerűen fejlődött, egy évig Sántha Attila költő foglalkozott vele, majd Horváth László Imre író.
Úgy véli, senkit nem lehet megtanítani írni, aki magától nem tud, viszont rengeteg időt, energiát meg lehet spórolni azáltal, hogy ezek az emberek a saját világnézetükbe betekintést nyújtanak és átadják a szakmai tudásukat.
Ebben a közegben megjelent az első kötete, majd a második és harmadik.
„Én bizonyos értelemben elég konzervatív fiúnak tartom magam, olyan értelemben, hogy például az apámra soha nem fogok rosszat mondani. Tudom és látom, hogy mennyit köszönhetek neki, és a mai napig megyek hozzá megbeszélni a dolgaimat. Ilyen szempontból Sántha Attilát és Horváth László Imrét abszolút mérvadónak tekintem, és többek között a helyem a közelükben van és mellettük is van, és nagyon hálás is vagyok nekik.”
Arra is kitért, hogy noha az íróakadémia óriási lehetőség volt számára, mégis érez egy visszásságot benne. „Ti és az előttetek levő generációk megcsinálták maguknak azt a közeget, amiben élni és működni akartak. És tulajdonképpen nem egy szervezet, hanem egy gondolatiság egy értékválasztás volt, ami ezeket a különböző köröket összetartotta. A mi nemzedékünkből ez nagyon hiányzik. Ha megfigyeljük a korombeli kortárs írókat, akkor az a jellemző, hogy egyes szám első személyben nagyon személyes traumákat vallomásos stílusban elmondanak.” Endre kiemelte, olyan korban élünk, amely nagyon ritkán termel ki az egyénen túlmutató, mások érdeklődésére is számot tartó kérdéseket, témákat.
A közösséghez tartozás épül le, nem csak olyan szinten, hogy európaisághoz, nemzethez, családhoz, hanem az apró gondolati körökhöz való odatartozás lehetősége is nagyjából felszámolódni látszik. Ha a jövőre gondolok, akkor ezt egy elég nagy veszélyforrásnak érzem”
– reagált a felvetésre Regős Mátyás.
Szombat délután Balla Ede legutóbbi könyvével, a László király öröksége című kiadvánnyal is megismerkedhetett a közönség. Időközben benépesült az énlaki kultúrotthon és környéke, régi barátok és ismerősök üdvözölték egymást, és lelkesen várták a programban meghirdetett koncertet. A Regejáró Énlaki Napokon ugyanis Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackák fellépése következett.
Megérte a várakozás, a zenekar a tőle megszokott módon hatalmas bulit csapott, a színpad előtt többen is táncra perdültek.
Ferenczi Györgyék koncertje után a templomban Petrás Mária az egyházi ünnepkörökhöz kapcsolódó énekei kalauzoltak el a moldvai csángómagyarok világába.
Az est folyamán egy ünnepélyes pillanatnak is szemtanúi lehettünk: a Székelyudvarhelyért Alapítvány Tiszteletbeli Székely címet adományozott Heinczingerné Mödlinger Évának, aki nélkül a Regejáró Énlaka, a Misztrál együttes énlaki jelenléte nem biztos, hogy megvalósult volna – fogalmazott Orbán Balázs, a kitüntetés adományozási programfelelőse.
A napot a Misztrál zenekar koncertje koronázta meg, „mi vagyunk a rónán járók” – énekelték Babits sorait az együttessel közösen a jelenlevők. Az V. Regejáró Énlaka Napokat vasárnap istentisztelet zárta.
