

A mindössze tizennyolc éves Arthur Conan Doyle 1877-ben ismerkedett meg a jó nevű sebésszel és egyetemi professzorral, Dr. Joseph Bell-lel. A fiatalember, aki maga is orvostanhallgató volt, segédként helyezkedett el mellette az Edinburgh királyi kórházban. Az intelligens, éles szemű Doyle-t hamar lenyűgözte Bell zsenialitása, akinek egyik legbámulatosabb készsége az volt, hogy néhány másodperces megfigyelést követően kiterjedt és mélyreható következtetéseket tudott levonni. Tizenegy évvel később Doyle, a kezdő írókat sújtó nehézségek után sikeresen eladta egy kiadónak A bíborvörös dolgozószoba című novelláját. A mindössze 26 fontra rúgó honorárium nem sok jóval kecsegtette a jövőt illetően, ám a novellát – különösen annak excentrikus főhősét – a közönség igen kedvezően fogadta. A karcos modorú, társasági érintkezésekben nem kifejezetten jeleskedő, ám mégis briliáns konzultáns detektív, Sherlock Holmes végül halhatatlanná tette Arthur Conan Doyle nevét. Az író bevallása szerint egykori tanára ihlette a figurát, akinek kalandjait a későbbiekben négy regényben, illetve ötvenöt novellában gombolyította tovább, egészen 1923-ig. Sherlock Holmes azóta közkinccsé vált, bárki írhat róla új történeteket, illetve szabadon szerepeltetheti filmben vagy játékban.
Az ukrán Frogwares Stúdió 2002-ben indult Sherlock Holmes játéksorozata pontosan ennek a jogi következmények alóli felmentésnek köszönhetően tart már a nyolcadik darabjánál. A nyolc fő játék mellett további négy, kisebb kiállítású játékot is készítettek, melyek egyszerűsített játékmenettel, illetve mesei elemekkel tarkítva nem titkoltan egy fiatalabb generációt céloztak meg. A fő sorozat nyolc epizódja gyakorlatilag a kalandjáték műfajának egy közel két évtizedet felölelő evolúciós iskolapéldája is egyben. Egymás után vizsgálva az egyes darabokat, szépen követhető nemcsak a technikai fejlődés, de a játékstílus és a megvalósítás változásai is. A széria legutóbbi epizódja, a The Devil’s Daughter – hasonlóan a korábbi részekhez – öt különböző, egymástól független esetet tartalmaz. Sherlock bőrébe bújva először egy, az eltűnt édesapját kereső kisfiún kell segítenünk. Az ügyről hamar kiderül, hogy nemcsak az apuka érintett, hanem további személyeknek is nyomuk veszett. A második eset egy bajnokságra kalauzol bennünket, melyen maga Holmes is részt vesz. Itt a díjkiosztón meggyilkolt egyik versenyző esetét kell feltárnunk. A harmadik fejezet során egy újabb eltűnés ügyében nyomozunk, ám ezúttal Holmes mellé szegődik egy színész. A fiatalember azért tanulmányozza a detektív viselkedését munka közben, hogy megfigyeléseit később beépíthesse a szerepébe. A következő ügy egy baleset formájában találja meg az éppen konflison utazó Watson és Holmes párosát, majd ez után detektívünknek egy elrabolt lányt kell kimentenie nevelőapja karmaiból.
A nyomozások során impozánsan megrajzolt viktoriánus helyszíneken keresgélhetjük a nyomokat és elemezhetjük a bizonyítékokat. Az érintett szereplőket alaposan megfigyelhetjük, öltözetük és viselkedésük alapján következtetéseket vonhatunk le, munkánkat kihallgatásokkal, majd a vallomások feldolgozásával folytathatjuk. Ha kihagyunk egyes nyomokat, vagy nem a megfelelő kérdéseket tesszük fel, a játék megengedi, hogy rossz eredményre jussunk. Ilyenkor a fejezet végeztével megtekinthetjük, hol hibáztunk, de dönthetünk úgy is, hogy a játék ne fedje fel a mulasztásunk részleteit, és így a helyes megoldás ismeretének hiányában tehessünk újabb próbát. A készítők úgy gondolták, hogy kicsit frissítenek a formulán, és ennek jegyében néha ügyességi elemekkel tűzdelt feladatokban is helyt kell állnunk, illetve ezzel párhuzamosan mini játékokkal is szórakoztatnak bennünket. A sorozat régi rajongóinak nem biztos, hogy hiányoztak ezek a megoldások, ám akik még csak most ismerkednek Holmes digitális kalandjaival, talán kevésbé fognak megrökönyödni. A vérfrissítés során detektívünk figuráját is átfazonírozták. A karakter fizimiskáját korábban az angol színészről, Jeremy Brettről mintázták, aki 1984 és 1994 között a nálunk is sugárzott Granada tévésorozat produkciójában keltette életre Sherlock Holmest. A markáns arcvonású, brit úriember helyett a The Devil’s Daughter-ben Holmes egy fiatalabb kiadását kapjuk, aki gesztusaiban és frázisaiban is sokkal modernebb – mintha Robert Downey Jr. utolsó mozifilmes inkarnációja ihlette volna.
Bár a játéksorozat korábbi epizódját, a Sherlock Holmes: Crimes & Punishmentset mind a kritika, mind a közönség kedvezőbben fogadta, a The Devil’s Daughter mégis azt bizonyítja, hogy a fejlődéssel járó változás nem mindig ördögtől való.
(Sherlock Holmes: The Devil’s Daughter. Platformok: PC, Play-Station 4, Xbox One)
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. január 19-i számában.)
Túl nagy az ökológiai lábnyomod. Te egy baromi nagy ökológiai lábnyom vagy, agyontaposod a szeretteidet.
- Na, jól van, széndioxidot lélegzek ki, azt is hagyjam abba? Az lenne az abszolút „zero waste”.
- Ha jól látom, Magyarországról posztolsz. Akkor fehér vagy, ráadásul profilképed alapján férfi is - tehát a legbűnösebb lény a Földön. Szóval nem lenne kár érted.
…Ha Bori Imréről beszélünk, mi a legfontosabb? Írt egy külön könyvet rólunk. Számba vett bennünket, rendszerezett bennünket, öntudatossá tett bennünket. De ha nem lennénk ennyire szubjektívek, akkor láthatnánk, ennél sokkal többet tett. Olyan művet épített, amely a mi városunk is, bennünket is befogadott, de olyan város, amely továbbépíthető, amelynek utcái többfelé nyílnak, és helyet adnak újabb épületeknek is. Szinte kínálják a továbbépítés lehetőségét.
A XVIII. században emelt, egykori Lénárd-féle magánház helyén épült palotában kapott helyet a Magyar Szó szabadkai szerkesztősége, akkor már ötvennél is több éve. A nehéz vaskapun belépve mindig hűvösség fogadott, a négyszögletes belső udvartól kétszárnyú ajtó választotta el a szárazkapu-bejáratot, amelyben balra fordulva lehetett feljutni az épületbe.
Több korban is ismertem Bori Imrét. Talán pontosabb leszek, ha hozzáteszem, hogy e korok között akadtak olyanok is, melyekben inkább tudtam róla, mint ismertem. Így például gimnazista koromban, Becskereken. Egy ideig Vigh István volt a magyartanárom (és osztályfőnököm is). Ő többször említette Bori Imrét – főiskolai évfolyamtársát.
Dr. Bori Imre Tanár Úrral való személyes ismeretségem a Magyar Tanszékre való beiratkozásommal kezdődött. Így nekem is – mint ahogy a nagyszámú, szűkebb és tágabb pátriánkban szorgoskodó magyartanárnak, újságírónak, írónak, költőnek, irodalom- és színházkritikusnak, művészet- és művelődéstörténeti szakembernek – a tanárom lett.
„…Jókai írófejedelemmé tudott válni: megvolt hozzá a népszerűsége és a közönsége, s nagyon körültekintően vigyázott is magára, hogy megalapozza és növelje ezt a popularitást” – meséli Jókai Mórról Szilágyi Márton magyar irodalomtörténész. A reformkor közkedvelt szerzőjének írásai ma is kihatnak, meghatározzák irodalmunkat. Szilágyi Mártonnal együtt emlékeztünk a 120 éve elhunyt íróra: beszélgettünk a költészetéről, az írói karrierjéről, de még a Petőfivel ápolt barátsága is szóba került.
Egyszer aztán Bori tanár úr azzal jött be az órára, hogy mindenki kerítsen egy papírlapot, majd firkantsa rá, mi jut eszébe arról, hogy: HÍD. Különben ha valakinek nincs kedve hozzá, nem muszáj. Úgy emlékszem, mindenkinek volt kedve. Gondom, azt mindenki tudta, ha nem is olvasta folyton, hogy létezik ezzel a névvel Újvidéken egy folyóirat, amelyiket a két világháború közt alapítottak, elhamvadt a második világégésben, hogy később újrainduljon. Felröppenjen vörös főnixként a felszabadulás után.
Az ún. szlovenszkói magyar irodalom egyik első halottja volt Mihályi Ödön. Négy év után követte a még a nagy háborúban tüdőlövést kapott Merényi Gyulát, s majd őt is négy évre rá követi Jarnó József (róla majd májusban). Mindhárman szorosan kötődtek Kassához, köteteik java is itt jelent meg.
Egy nyáron apósom-anyósom gyógyfürdőbe utazott, ránk hagyták a házat, amelyet Klebersberg Kunó kultuszminisztersége idején a falusi tanítóknak építettek. Feleségem tervbe vette, hogy kimeszeljük a konyhát. A szomszéd parasztasszonyhoz fordultunk mészért. „Mesz köll? Adok, amennyi köll” – mondta, bizonyítva jó szándékát és a nyelvjárásgyűjtők igazságát is: a mész főnév szerte az országban mesz alakban él.
Ezelőtt húsz évvel – de harminccal végképp – semmi esélyét nem láttam annak, hogy legyen majd egy egész Kárpát-medencét átfogó irodalmi lap, amely magyar nyelven, magyar kortársakat fog közölni és olykor személyesen – de virtuálisan gyakrabban – szorosabbra fűzi annak a szövetnek a szálait, amit magyar irodalomnak nevezünk. Persze, nemcsak irodalomnak, hanem kortárs magyar kultúrának is. 50 lapszám a bizonyítéka ma, hogy ez nem csak az én vágyam volt, hanem sokunké: és be is teljesült.