

Az öt éve elhunyt Gerold László (1940–2016) irodalomtörténész és egyetemi tanár volt a nyolcvan éve született Gion Nándor (1941–2002) író legjobb itteni ismerője, s nem véletlen, hogy a pozsonyi Kalligram Könyvkiadó a népszerű Tegnap és Ma című, kortárs magyar írók, költők „munkásságáról mérleget készítő” monográfiasorozatába éppen őt kérte föl a Gion-opus értékelésére. Gerold e munkát a kétezres évek derekán vállalta el, s két éven belül el is készült vele, a 2009-ben megrendezett budapesti Ünnepi Könyvhéten pedig már olvasható is volt a 240 oldalas könyv, amely olyan jeles szerzők közé sorolta Giont, mint a sorozatban addig már megjelent – hogy csak a már nem élőket említsük – Ottlik Géza, Mészöly Miklós, Sütő András, Nagy László, Esterházy Péter, Pilinszky János, Csoóri Sándor, Eörsi István, Kertész Imre, Kányádi Sándor, Grendel Lajos…
Ma már csak a szerkesztők adhatnának választ arra, miért maradt ki a kötetből Gerold Lászlónak a most itt közölt Bevezetője, amit azért is adunk közre (ürügyül szolgáljon mindkettőjük évfordulós eseménye), hogy ne maradjon csak a hagyatékban, de még inkább azért, mert az életmű egészére vonatkozó átfogó bemutatására vállalkozott, fontos kérdéseket vetett fel, amelyek jelentősek Gion írói világának, írói módszerének jobb megértéséhez. Itt jegyezzük meg, hogy a monográfia kéziratát, valamint a Gerold-hagyatékban talált vaskos Gion-dossziét a szenttamási Gion Nándor Emlékháznak, azaz Horváth Futó Hargita egyetemi tanárnak, kurátornak ajándékoztuk további megőrzésre és a Gion-kutatások további elősegítése céljából. Maga Futó Hargita írja átfogó, 2012-ben megjelent doktori disszertációjában: „Gerold László értelmezési pozícióját a vajdasági, kisebbségi irodalom és a kortársi, pályatársi kötődés determinálja, munkájában a nemzedéki látószög hangsúlyozódik…”
Itt jegyezzük meg, hogy a budapesti Noran Libro Kiadó 2007-től folyamatosan jelenteti meg Gion Nándor életműsorozatát, amelynek negyedik és ötödik kötetét Gerold László válogatta, szerkesztette, és látta el utószóval. A negyedik kötet Gion elbeszéléseit, novelláit és rövidprózáját tartalmazza, amely Műfogsor az égből címmel látott napvilágot, impozáns, több mint hétszáz oldalon; míg a 2012-ben kiadott Véres patkányirtás idomított görényekkel című kötet naplókat, interjúkat, esszéket és cikkeket közöl.
Gerold László monográfiájával párhuzamosan jelent meg Elek Tibornak a Gion Nándor írói világa című, ugyancsak monografikus munkája, majd a hagyaték további ápolását Kurcz Ádám István vette át, aki a Napkút Kiadónál adta közre Gion Nándor művei és műhelytitkai címen terjedelmes tanulmányát, amelyben Füzi László szavaival élve: „Gion életművének belső utalásrendszerét, logikáját, építkezését, így a Gion-próza szoros olvasaton nyugvó, teljesen eredeti értelmezését teremti meg. Rejtett utalásokra világít rá, számos szimbólumot értelmez, parabolák hátterét tárja fel.” Közben ugyanez a szerző folytatta az életmű további publikálását, s megjelent az életmű hatodik köteteként a Krisztus katonái a Görbe utcából, amely prózai és drámai műveket tartalmaz, majd jött a hetedik könyv is, Keresünk egy jobb hajót címmel, amely főként forgatókönyveket és filmváltozatokat tartalmaz. Horváth Futó Hargitával közös válogatásban és szerkesztésben látott napvilágot a Petőfi Irodalmi Múzeummal és a szenttamási emlékházzal közösen a Hang–Kép–Írás sorozat hetedik köteteként a Gion-könyv, amely a fényképek és a dokumentumok mellett hangzó anyagot is tartalmaz. Ezt követően Futó Hargita tavaly az emlékház kiadásában újabb dokumentumkötetet adott közre a következő címmel: Szenttamás: Gion Nándor írói világának „fővárosa”.
Kurcz Ádám István éppen folyóiratunk januári számában jelentette be, miszerint tervezi az életmű 8. kötetét is, amelyben helyet kapnak majd „Gionnak azok a szövegei, amelyek más írókkal, művészekkel és műalkotásokkal való kapcsolatát mutatják be: az ismerősök, a kritikák, az ajánlások, sőt az általa készített fordítások és átdolgozások is”.
Sajnos, sem Gion Nándor, sem monográfusa, Gerold László nem érhette meg, hogy ezeket a már megjelent és a még megjelenésre váró köteteket kézbe is vehessék.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2021. novemberi számában)
Túl nagy az ökológiai lábnyomod. Te egy baromi nagy ökológiai lábnyom vagy, agyontaposod a szeretteidet.
- Na, jól van, széndioxidot lélegzek ki, azt is hagyjam abba? Az lenne az abszolút „zero waste”.
- Ha jól látom, Magyarországról posztolsz. Akkor fehér vagy, ráadásul profilképed alapján férfi is - tehát a legbűnösebb lény a Földön. Szóval nem lenne kár érted.
…Ha Bori Imréről beszélünk, mi a legfontosabb? Írt egy külön könyvet rólunk. Számba vett bennünket, rendszerezett bennünket, öntudatossá tett bennünket. De ha nem lennénk ennyire szubjektívek, akkor láthatnánk, ennél sokkal többet tett. Olyan művet épített, amely a mi városunk is, bennünket is befogadott, de olyan város, amely továbbépíthető, amelynek utcái többfelé nyílnak, és helyet adnak újabb épületeknek is. Szinte kínálják a továbbépítés lehetőségét.
A XVIII. században emelt, egykori Lénárd-féle magánház helyén épült palotában kapott helyet a Magyar Szó szabadkai szerkesztősége, akkor már ötvennél is több éve. A nehéz vaskapun belépve mindig hűvösség fogadott, a négyszögletes belső udvartól kétszárnyú ajtó választotta el a szárazkapu-bejáratot, amelyben balra fordulva lehetett feljutni az épületbe.
Több korban is ismertem Bori Imrét. Talán pontosabb leszek, ha hozzáteszem, hogy e korok között akadtak olyanok is, melyekben inkább tudtam róla, mint ismertem. Így például gimnazista koromban, Becskereken. Egy ideig Vigh István volt a magyartanárom (és osztályfőnököm is). Ő többször említette Bori Imrét – főiskolai évfolyamtársát.
Dr. Bori Imre Tanár Úrral való személyes ismeretségem a Magyar Tanszékre való beiratkozásommal kezdődött. Így nekem is – mint ahogy a nagyszámú, szűkebb és tágabb pátriánkban szorgoskodó magyartanárnak, újságírónak, írónak, költőnek, irodalom- és színházkritikusnak, művészet- és művelődéstörténeti szakembernek – a tanárom lett.
„…Jókai írófejedelemmé tudott válni: megvolt hozzá a népszerűsége és a közönsége, s nagyon körültekintően vigyázott is magára, hogy megalapozza és növelje ezt a popularitást” – meséli Jókai Mórról Szilágyi Márton magyar irodalomtörténész. A reformkor közkedvelt szerzőjének írásai ma is kihatnak, meghatározzák irodalmunkat. Szilágyi Mártonnal együtt emlékeztünk a 120 éve elhunyt íróra: beszélgettünk a költészetéről, az írói karrierjéről, de még a Petőfivel ápolt barátsága is szóba került.
Egyszer aztán Bori tanár úr azzal jött be az órára, hogy mindenki kerítsen egy papírlapot, majd firkantsa rá, mi jut eszébe arról, hogy: HÍD. Különben ha valakinek nincs kedve hozzá, nem muszáj. Úgy emlékszem, mindenkinek volt kedve. Gondom, azt mindenki tudta, ha nem is olvasta folyton, hogy létezik ezzel a névvel Újvidéken egy folyóirat, amelyiket a két világháború közt alapítottak, elhamvadt a második világégésben, hogy később újrainduljon. Felröppenjen vörös főnixként a felszabadulás után.
Az ún. szlovenszkói magyar irodalom egyik első halottja volt Mihályi Ödön. Négy év után követte a még a nagy háborúban tüdőlövést kapott Merényi Gyulát, s majd őt is négy évre rá követi Jarnó József (róla majd májusban). Mindhárman szorosan kötődtek Kassához, köteteik java is itt jelent meg.
Egy nyáron apósom-anyósom gyógyfürdőbe utazott, ránk hagyták a házat, amelyet Klebersberg Kunó kultuszminisztersége idején a falusi tanítóknak építettek. Feleségem tervbe vette, hogy kimeszeljük a konyhát. A szomszéd parasztasszonyhoz fordultunk mészért. „Mesz köll? Adok, amennyi köll” – mondta, bizonyítva jó szándékát és a nyelvjárásgyűjtők igazságát is: a mész főnév szerte az országban mesz alakban él.
Ezelőtt húsz évvel – de harminccal végképp – semmi esélyét nem láttam annak, hogy legyen majd egy egész Kárpát-medencét átfogó irodalmi lap, amely magyar nyelven, magyar kortársakat fog közölni és olykor személyesen – de virtuálisan gyakrabban – szorosabbra fűzi annak a szövetnek a szálait, amit magyar irodalomnak nevezünk. Persze, nemcsak irodalomnak, hanem kortárs magyar kultúrának is. 50 lapszám a bizonyítéka ma, hogy ez nem csak az én vágyam volt, hanem sokunké: és be is teljesült.