Életében mindössze két kötete jelent meg. Műfordításainak száma nagyobb, mint saját verseié. A Bodrogközből indult (mint Kulcsár Ferenc), s tíz versével szerepel az 1958-ban megjelent Fiatal szlovákiai magyar költők antológiában. A tanári oklevél megszerzése után minden energiáját a tanításnak szentelte, majd több mint két évtizedig vezette az Ifjú Sziveket. A sors mindössze 55 évet adott a számára, s majdnem összes versét tartalmazó kötete kilenc évvel a halála után jelent meg. Alig száz oldalon elfért egy egész életmű. Kulcsár Tibor 85 éve született, 30 éve már, hogy nincs közöttünk.
„Várj, amíg benned a szó megérik!” – üzente olvasóinak és kortársainak a Parainesis című versében, s ahogy egy jó költőhöz illik, tartotta is magát intelméhez. Hardicsán született, gyerek- és kamaszkorát Perbenyiken élte le, a Királyhelmeci Gimnáziumban érettségizett, majd magyar–szlovák tanári oklevelet szerzett Pozsonyban. Élete további része ehhez a városhoz kötötte, tanított a Duna utcai Gimnáziumban, vezette a Forrás Irodalmi Színpadot, majd 1970-ben az Ifjú Szivek Magyar Dal- és Táncegyüttes igazgatója lett. Első verseit még gimnazistaként írta, 1958-ban Turczel Lajos beválogatta tíz versét a Nyolcak antológiájába. Hét évvel később jelent meg első önálló verseskötete Pogány imádság címmel, s bár jelen volt az itt-ott megjelenő költészeti antológiákban, második önálló verseskötete (Arcképünk tükörben) csak 1986-ban látott napvilágot. Alig 70 oldal, 3 080 példányban – 2023-ból visszanézve már irigylendő teljesítmény. Szeberényi Zoltán szerint „ígéretes kezdés után költészete elhalványult, fejlődésében lelassult, két kötete egy érzékeny lelkű, artisztikus szemléletű, az élet apró-cseprő és nagy problémái iránt egyaránt fogékony, halkan és ritkán szóló költő jelentősebb távlatokat és mélységeket nélkülöző lírai reflexióit, életművét jelenti”. Engedjék meg, hogy a költészetét ma is értő és szerető közönségével együtt messze ne értsünk egyet a kritikus artisztikus s elavult véleményével! Kulcsár Tibor összegyűjtött verseit 2002-ben adta ki a Madách-Posonium Kiadó (ma már szinte beszerezhetetlen), s verseiből Budapesten összeállítás készült Venczel Vera és Juhász László tolmácsolásában (ezt később Pozsonyban is láthatták), évekig életműdíj viselte a nevét a Tompa Mihály Országos Szavalóversenyen, közel két évtizede országos szavalóverseny viseli a nevét, s van 8-10 verse, amely kihagyhatatlan a szlovákiai magyar költészeti antológiákból. „A költőnek haláláig sajátja maradt az a szomorúság, amely az elvegyülni nem tudók, az örök magányosok szeméből árad, s máig jól megkülönböztethető jegye verseinek az a melankolikus szöveg-zene és képhangulat, amely életében a szomorúsága adekvát kifejezése volt” – írja összegyűjtött verseskötetének utószavában Tőzsér Árpád. S ahogy megjegyzi, a vers minőségéről éppen a mennyiség mond a legkevesebbet. Kulcsár Tibor költészete kiállta az idők próbáját, talán ideje lenne saját versei társaságában szlovák, cseh és orosz költők verseiből készült műfordításait is közkinccsé tenni.
Kulcsár Tibor | Vándorszínészek és más versek
Kedvünk égi mezőkön szárnyalt,fiatalok s vidámak voltunk,hogyha utunkban volt, az égrőlmég a Göncölt is félretoltuk.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. júniusi számában)
