Talán rajta kívül nincs olyan szlovákiai/szlovenszkói magyar író, akit akkora lelkesedéssel fogadott volna az egyetemes magyar irodalom, mint Szenes Erzsit. Radnóti Miklós, Füst Milán, Komlós Aladár, Ignotus, Babits Mihály és mások írnak lelkesítő sorokat első két verskötete megjelenésekor. Radnóti szerint Szenes Erzsi Szerelmet és halált éneklek című 1936- ban megjelent, harmadik verseskötete „megvalósulás, amely az asszonyi önkifejezés párosodása egy benső és tudatos puritánsággal, mely az asszonyi lélek sajátos és ritka fegyelme, szinte asszonyi klasszicitás”.
A 120 éve Rajecen/Nagymihályon (?) magyar nyelvű zsidó családban született Szenes Erzsi 21 évesen adja ki első verseskötetét, s élete első évtizedeiben éli a nagyvilági, emancipált nők viharos, szerelemdúlta életét, bejárja fél Európát, s több lapnak is rendszeres munkatársa. A Kassai Napló, a Magyar Újság és a Prágai Magyar Hírlap közli az írásait, úti élménybeszámolóit, s természetesen a verseit. A Selyemgombolyag után négy évvel szintén Kassán jelenik meg második kötete, a Fehér kendő, míg a harmadik kötetét már Budapesten adja ki. A kötetek fogadtatása elsősorban a költőnek szól, s csak másodsorban a csinos, érzéki, rendkívül művelt nőnek. „Ennyire őszinte igénytelenséggel még nem is találkoztam” – írja verseiről Füst Milán, míg Fábry a Rapszódia című versét az egyik legszebb magyar szerelmes versnek nevezi. Évtizedekkel később újraolvasva megnyugodhatunk, a dicséretek tényleg a lírikusnak szóltak, s nem a nőnek. A „kisebbségi Szapphó” (ahogy Kemény Gábor nevezi) költészete a harmincas évek végén radikális fordulatot vesz. Ahogy az élete is. Szenes Erzsi hazatér szüleihez, az időközben a fasiszta Szlovák Államhoz került Nagymihályra, s nemcsak Európa, de Magyarország kapui is bezárulnak előtte. Sőt, egy idő után a zsidóknak már az államhatáron belüli utazás is ellehetetlenül, a városon belül is csak este nyolcig szabad a kijárás. Előbb még marad a levelezés az egykori barátokkal, majd a naplóírás, amely szintén nem veszélytelen vállalkozás. Miután szerencsésen megúsznak egy razziát, apjával a napló első részét elássák a családi kertben, ez később a háború végén előkerül. A második rész viszont valahol ma is várja esetleges feltámadását. Már a háború borzalmas éveiben, amikor ő maga is Budapesten bujkál, a Cserépfalvinál jelenik meg Nyártól nyárig című kisregénye. Családtagjaival ellentétben Szenes Erzsi túléli a haláltáborokat, s a szabadságot is. (Tudjuk, Rudnóy Teréznek ez utóbbi már nem sikerül.) Hazajön, pár évig még Pozsonyban dolgozik, majd 1949-ben Izraelbe költözik, ahol újságíróként és előadóművészként tevékenykedik. A Szépirodalmi Könyvkiadó 1966-ban adja ki A lélek ellenáll címmel a nagymihályi kert mélyéről előásott háborús naplóját, amely az akkoriban írt verseit is tartalmazza, melyekben már szó sincs szerelemről, a tét a túlélés (nemcsak a személyes, hanem az emberiségé is). Több versének a Sátán a főhőse, akit néven is nevez.
„Maholnap árny lesz életem,//s a könny, amit elsírtam,//pára.//De amit írtam,//a verset,//el nem porlasztja egykönnyen,//az idő” – jósolja meg versei jövőjét. Reméljük, ebben nem tévedett. Szenes Erzsi a szlovákiai/szlovenszkói magyar irodalom máig egyik legfényesebb csillaga, de ha nem nézünk fel az égre, s nem kapunk időnként utána, könnyen lehet, hogy végleg eltűnik az égboltról.
Szenes Erzsi | A lélek ellenáll (részlet)
Olyan nagyon fáradt vagyok, hogy olvasni sem tudok napok óta, a könyv kiesik a kezemből. Idegileg egészen tönkre vagyok, vannak órák, mikor idegösszeroppanástól félek. Lehet, hogy a nagy hideg is hozzájárul a rossz idegállapothoz. Mindig is rosszul bírtam idegileg a hideget. Még csak ez hiányzott nekünk, ez a kemény tél!
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. szeptemberi számában)
