A Grendel Lajos-emlékkonferencia a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozatának szervezésében valósult meg szeptemberben, a budapesti Pesti Vigadó impozáns épületében. Nagy várakozással vágtam neki az útnak, Szobig autóval, majd vonattal, mert be kell vallanom, hogy Grendel Lajosról mint íróról és mint emberről, ez idáig kevesebbet tudtam a kelleténél. Az egyetemen Sipos Lajos tanár úr külhoni magyar irodalmat taglaló szemináriumán választottam Grendel Lajost, nem is kérdés, miért – de azóta sok év telt el.
Az idén 75 éve született és öt éve eltávozott szlovákiai magyar írót akár személyesen is ismerhettem volna, hiszen több évtizeden keresztül párhuzamosan éltük életünket, egymástól nem is annyira távol. Ám másként hozta a sors. Ha nem is a legideálisabb módon, de részben megtörtént a mulasztás jóvátétele. Először is, a kezembe vettem az idén megjelent egybegyűjtött novelláit tartalmazó kiadványt, és az idő szűke miatt egyből az önállóan 2016-ban napvilágot látott Rossz idők járnak című kötet novelláihoz lapoztam. Már az első után csettintettem: sokkal nagyobb hatással volt rám, mint az egyetemi évek idején megesett „találkozás”. A kötet vonatkozó részét a konferenciáig átolvastam, csak ajánlani tudom, nem csupán a felvidéki magyarságnak.
A konferencia hosszú volt, de igencsak tanulságos. Az előadók számos aspektusból idézték meg Grendel Lajost és életművét, akinek felesége és fia is jelen volt, az első sorban foglaltak helyet. A közönség túlnyomó többsége személyesen is ismerhette, a fiatalabb korosztályból viszont kevesen jöttek el. Közvetetten ugyan, de megismerhettem Grendelt, mint írót, barátot, irodalomtörténészt és a közösségéért (olykor, ha kellett, közösségével) hadakozó embert. Anélkül, hogy a számtalan emlék, érdekesség, megjegyzés és eszmefuttatás – melyek megragadták a hosszú nap ellenére is a figyelmemet – közt elvesznék, a teljesség igénye nélkül kiemelnék néhányat.
Különösen hatásos, prózai bevezetőt tartott Temesi Ferenc író, Egy barátság hozadéka címmel, amely kellőképp megadta az alaphangot. Tóth László író, irodalom- és művelődéstörténész, napló- és önéletrajzi töredékei tükrében vizsgálta Grendelt, amely előadás során az döbbentett meg a leginkább – még akkor is, ha jobban belegondolva magától értetődő –, hogy a vonatkozó anyag keretein belül nem csupán Grendel Lajos szociális médiában született bejegyzései kerültek terítékre, hanem még az azokra érkezett kommentek is – mintegy olvasói reakciók. Karol Wlachovsky, szlovák műfordító, irodalomtörténész, pedagógus és diplomata Grendel műfordítójaként egy számunkra viszonylag kevésbé ismert szemszögből, a szlovákság, kiemelten a szlovák irodalom szemszögéből osztotta meg ismereteit, élményeit.
Ami viszont a nap leghúsbavágóbb hozadéka volt, az talán Kolozsi Orsolya tanár és kritikus előadása által vált nyilvánvalóvá. Grendel Lajosról, megkerülhetetlen nagysága ellenére, nem igazán esik szó a magyarországi irodalomtankönyvekben. Noha az egyikben 2020-ig legalább egy féloldalt szántak neki és az a féloldal releváns volt – mint kiderült, nem minden féloldalas portréval díjazott alkotó járt jól –, 2020-tól már annyit sem. Mindeközben reménysugár is csillant, hiszen Kolozsi Orsolya kidolgozott egy módszertani tervet, amely során tizenkettedikes diákok foglalkozhatnak majd Grendel Lajos Szemérmes beszámoló egy álom közepéről című kisprózájával.
Meggyőződésem, hogy némiképp sikerült törlesztenem a szlovákiai magyar irodalommal szembeni tartozásomat, de a személyes vonatkozástól sokkal fontosabb az a kérdés, amelyre csak közösségben gondolkodva – ahogy Grendel is gondolkodott – lehet választ adni. Mit tehetünk azért, hogy Grendel Lajos elfoglalhassa méltó helyét nemcsak a regionális, hanem a Kárpát-medencei irodalomban és azon túl?
Az emlékkonferencia kellőképp fajsúlyos állomása volt ennek az útnak, amely még a következő lépések kijelölésére is alkalmasnak bizonyulhat. Amire még mindenképpen szükség lesz, az a minél szélesebb olvasóközönség… Kezdetnek talán megajándékozhatjuk ismerőseinket, barátainkat, családtagjainkat vagy akár önmagunkat egy-egy Grendel-kötettel!
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. októberi számában)
