2023. március 13., 08:32
A gazdasági válság hatásai miatt a színházak már csökkentett számú bemutatóval jelentették be a soron következő évadot. Az utóbbi három évben többnyire olyan dolgok történtek, amelyek nem tettek jót a színházaknak sem, ezért a nehézségekről, túlélésről, tervekről kérdeztük a kassai Thália Színház igazgatóját, Czajlik Józsefet.
Sipos Sándor: Abszurd színház (rajz, színes tinták, aranyfesték papíron, 50 × 70 cm, 1985)
– Milyen volt a Thália Színház számára a 2022-es év?
– A terv szerint haladtunk, az első félév gyötrelmes volt. Tudvalévő, hogy márciusban oldották fel a pandémia okán ránk rótt szankciókat, és mire rendesen elkezdtek volna az emberek színházba járni, jött a nyár, és csak a második félévben kezdtek szép számban visszatérni a nézők. Mi a 2022/2023-as évadban két színházi produkció helyett csak egyet abszolváltunk, és bemutattuk még a pandémia idejéből magunkkal hurcolt Karantén című előadást is. Erre a megemelkedett rezsiköltségek miatt kényszerültünk, mert láttuk előre, milyen hatalmas léptékben növekszik a kiadásunk. Nem tudtuk, mi vár ránk, így egy darabbal eleve kevesebbet terveztünk be. Az egyik legtöbbet játszott Shakespeare vígjáték, a Szentivánéji álom nagyszerűen sikerült Matusek Attila rendezésében a második félévben, majd az év végén tartottunk egy háromhetes leállást, hogy mérsékeljük a kiadásainkat az energiafogyasztás terén. A nézők érdeklődése biztató volt, bár soha nem érte még el a pandémia előtti szintet. Sajnos közrejátszik ebben a háború, az energiaköltségek, a háztartási kiadások növekedése. Most kezdtünk el próbálni egy új darabot, és nemcsak kíváncsian, de bizakodva is várjuk a folytatást.
– A 2023-as évtől mit vártok?
– Nagyon remélem, hogy a kitűzött terveinket meg tudjuk valósítani. Most kellett volna próbálnunk egy közös koprodukciót a Jókai Színházzal, de a gazdasági helyzetre való tekintettel erről lemondtunk. A bérletes nézőinknek felajánlunk helyette egy vendégjátékot, a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház előadásában. A nézők így nem érzik a csökkenést, csak éppen nem mi állítjuk színpadra a darabot. Vár ránk az Angyal álma című zenés darab Ábrahám Pál életéről, aki nagyon híres operett- és filmzeneszerző volt. Az ő életéről szól majd a darab, beleszőjük az operetteknek a részleteit is, a dalait, valamint a hátterét annak, hogy hogyan alakult az élete. Tervezünk egy négyszemélyes Broadway-musicalt, és az Ájlávjú – I love you zárja majd az évadot, amelyben mindenképpen olyan irányt választottunk, hogy visszahúzzuk a nézőket a színházba. Olyan darabokat kínálunk nekik, amelyekkel könnyebben kimozdíthatóak a bezártságból.
– Hogyan látjátok, a mostani nehéz helyzetben sikerül a túlélés?
– A mostani helyzet nagyon rányomja a bélyegét a színházakra is, hiszen a huszonvalahány ezres rezsiköltség helyett már most a kilencvenezres tételnél tartunk éves szinten. Minden eszközzel azon vagyunk, hogy a kiadásokat mérsékelni tudjuk, vagyis próbálunk felszínen maradni, kifizetni a számlákat és megkeresni a nézői igényeket. A téli időszakban a művelődési házak is bezártak, vagy minimális üzemmódba váltottak, így nem fogadják a színházak ajánlatait. Magyarországon sem jó a helyzet, márciusig a színházak nagy része bezárt, vagy csak a saját produkcióikat játsszák, szintén minimálisan. Ebben az időszakban szoktunk mi is Budapesten megjelenni valamelyik darabunkkal, most ez is elmarad. Tervezünk előadásokat, kölcsönös fellépéseket, csak ehhez a magyarországi színházaknak előbb nyitniuk kell.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. februári számában)
