

A Szlovákia Magyar Írók Társasága folyamatosan építi a kapcsolatot az oktatási intézményekkel, író-olvasó találkozókat szervez, hogy ezzel is közelebb vigye az irodalmat a fiatalokhoz. Október 31-én a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában megrendezte az irodalomnépszerűsítés lehetőségeit boncolgató szimpóziumát, közösen a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületével. A 2017 óta megvalósuló eseménysorozat idei rendezvényét Hodossy Gyula, a SZMÍT elnöke nyitotta meg, és a közelmúltban zajló belgrádi könyvfesztiválon szerzett tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. Elmondta, hogy az ottani kormányzat vásárlási utalvánnyal járul hozzá ahhoz, hogy a könyvtárosok, pedagógusok, diákok közeli kapcsolatba kerüljenek a kortárs szerzőkkel. A Felvidéken körülbelül 300 könyvtárral rendelkező község van, és ha csupán negyedévenként hívnának meg egy-egy kortárs szerzőt, akkor akár 1200 találkozó is létrejöhetne évente a szerző és olvasó között.
A szimpózium előadói az idén is értékes témákat dolgoztak fel. Szalai Zsolt, az Ambroozia webfolyóirat szerkesztője, a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum osztályvezetője, a tehetséggondozással összekapcsolt irodalomnépszerűsítő tevékenységről beszélt. Az online folyóirat más szerkesztőségekkel is jó kapcsolatot ápol, és a Kárpát-medence egész területéről közöl szerzőket, a pályakezdő szerzőik számára iskolai vagy kávézókba szervezett kis létszámú foglalkozásokon pedig személyes kapcsolatépítésre, ismeretátadásra is alkalom nyílik a kortárs irodalom területén. A Rómer Múzeumban látható Petőfi és kortársai Győrben című kiállítás kapcsán elmondta, hogy a hagyományos tablószövegek helyett a dramatizált, párbeszédes, a képregénytechnika eszközeit alkalmazó vizuális megjelenéssel a fiatalabb generáció által könnyebben befogadható, érdeklődésüket felkeltő tárlatot kívántak rendezni, amelyek mellé különböző korosztályokat célzó programokat szerveztek, így irodalmi stand up, vagy nyári tábor is segítette a kiállítás hasznosulását, az irodalom népszerűsítését.
Katona Nikolas író, költő, tanár előadásának témája a drámatechnikai módszerek alkalmazása volt az irodalomórákon. Fontosnak tartja, hogy az irodalmat a mai kor technológiai vívmányai mellett is szeressék a diákok. Úgy véli, elavult a régi frontális módszer, ezért innovatív/alternatív módokat kell keresni a pedagógusnak. Az előadása bemutatta a drámapedagógia előnyeit, valamint konkrét technikákat kínált, hogy az irodalmi szövegek játékos, ám tanító jelleggel megmaradjanak a diákokban.
Kocskovics Reczai Lilla, a komáromi Szinnyei József Könyvtár munkatársa a 2022 novemberétől működő a SZIKK (Szinnyei Könyvklub) mozaikszóra hallgató könyves klub fontosságáról tartott előadást. A klub azért jött létre, hogy magába szívja a könyvmolyokat, a könyveket szerető embereket, akik szeretnék megosztani más könyvkedvelő olvasókkal a véleményüket, élményeiket. Fontos számukra a közösségépítés és a valahová való tartozás érzésének kialakulása. Céljaik között szerepel, hogy a klasszikus irodalom mellett minél több kortárs irodalmi művet ismerjenek meg, illetve olvasásnépszerűsítő programokba kapcsolódjanak be.
Lacza Ilona, a Csallóközi Könyvtár igazgatója újdonságokat osztott meg a jelenlévőkkel. Olyan újdonságokat, melyek az irodalom népszerűsítését szolgálják. A legkisebbeknek Meseföldrajz címmel tartanak foglalkozásokat, egyegy ország jellegzetességeinek földrajzi leírásával, szokásaival, népmeséivel, táncaival, ételeivel, de mesetorna is van, amikor a gyerekek zenei kísérettel tornázzák el a meghallgatott mese történetét. A papírszínház is izgalmas oktatási-nevelési eszköz, egyszerre vizuális, audiális és kinetikus, vagyis jól ötvözi a színházat az irodalommal. A szöveg nélküli könyvek „olvasása” a kisebb és nagyobb gyerekek körében egyaránt népszerű. Ez a tevékenység megmozgatja a képzeletet, fejleszti a szókincset. A középiskolásoknak zenés irodalomnépszerűsítést tartanak, a filmes irodalomórán pedig többek között Madách Imre Az ember tragédiájának Jankovics Marcell általi animációs filmváltozatával foglalkoznak. Az idősebb generációról sem feledkeznek meg, számukra könyvbemutatókat tartanak közös énekléssel.
Kecskés Ildikó, a SZMKE egykori elnöke levélben üdvözölte, hogy „a SZMÍT az idén is megszervezte a szimpóziumot. Szlovákiában nem volt rá példa, hogy bármely kulturális intézmény, szervezet, vagy arra hivatott szerv érdemben figyelmet fordított volna a szlovákiai magyarlakta falvak könyvtárosainak tevékenységére, és elismerésben részesítette volna az arra érdemeseket. Sajnálatos módon a kilencvenes években megalakult SZMKE mindenkori elnöksége sem tette ezt meg. Ugyanakkor fontos elmondani, hogy a SZMKE elnöksége az egyesület fennállásának 20. jubileumi Tudás tárháza: könyvtár a neved? elnevezésű, 2019 őszén Érsekújvárban tartott országos, határokon átnyúló konferenciáján az egész ország területéről érkező könyvtárosok, az egyesület volt és akkori tagjai közül többeket elismerésben részesített. A 2017 őszétől megrendezésre kerülő szimpózium minden alkalommal hasznos tartalommal bírt, rendszeresen, méltó módon és közegben került sor az olvasásra nevelésre, ezen belül a fiatalok kritikus gondolkodási képességének, ismeretszerzési készségeinek fejlesztésére, javítására, az irodalomnépszerűsítés szükségességével való foglalatosságra. Azon felül, hogy a szervezők közös térben igyekeztek teret adni az irodalmároknak, pedagógusoknak, könyvtárosoknak, a kultúra területén tevékenykedők figyelemreméltó előadásainak, eszme- és tapasztalatcserének, minden alkalommal fontos mozzanat volt az arra érdemesek irodalomnépszerűsítés terén végzett kiemelkedő munkájának elismerése.”
A SZMÍT kitüntetésben részesítette a losonci Nógrádi Könyvtár munkatársát, Nagy Zorát és a Párkányi Városi Könyvtár igazgatónőjét, Csiffári Zsuzsannát, az irodalomnépszerűsítés terén végzett munkájukért. Mindkettőjük számára fontos, hogy az olvasás élményszerű történés legyen mindenki számára.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. decemberi számában)
Túl nagy az ökológiai lábnyomod. Te egy baromi nagy ökológiai lábnyom vagy, agyontaposod a szeretteidet.
- Na, jól van, széndioxidot lélegzek ki, azt is hagyjam abba? Az lenne az abszolút „zero waste”.
- Ha jól látom, Magyarországról posztolsz. Akkor fehér vagy, ráadásul profilképed alapján férfi is - tehát a legbűnösebb lény a Földön. Szóval nem lenne kár érted.
…Ha Bori Imréről beszélünk, mi a legfontosabb? Írt egy külön könyvet rólunk. Számba vett bennünket, rendszerezett bennünket, öntudatossá tett bennünket. De ha nem lennénk ennyire szubjektívek, akkor láthatnánk, ennél sokkal többet tett. Olyan művet épített, amely a mi városunk is, bennünket is befogadott, de olyan város, amely továbbépíthető, amelynek utcái többfelé nyílnak, és helyet adnak újabb épületeknek is. Szinte kínálják a továbbépítés lehetőségét.
A XVIII. században emelt, egykori Lénárd-féle magánház helyén épült palotában kapott helyet a Magyar Szó szabadkai szerkesztősége, akkor már ötvennél is több éve. A nehéz vaskapun belépve mindig hűvösség fogadott, a négyszögletes belső udvartól kétszárnyú ajtó választotta el a szárazkapu-bejáratot, amelyben balra fordulva lehetett feljutni az épületbe.
Több korban is ismertem Bori Imrét. Talán pontosabb leszek, ha hozzáteszem, hogy e korok között akadtak olyanok is, melyekben inkább tudtam róla, mint ismertem. Így például gimnazista koromban, Becskereken. Egy ideig Vigh István volt a magyartanárom (és osztályfőnököm is). Ő többször említette Bori Imrét – főiskolai évfolyamtársát.
Dr. Bori Imre Tanár Úrral való személyes ismeretségem a Magyar Tanszékre való beiratkozásommal kezdődött. Így nekem is – mint ahogy a nagyszámú, szűkebb és tágabb pátriánkban szorgoskodó magyartanárnak, újságírónak, írónak, költőnek, irodalom- és színházkritikusnak, művészet- és művelődéstörténeti szakembernek – a tanárom lett.
„…Jókai írófejedelemmé tudott válni: megvolt hozzá a népszerűsége és a közönsége, s nagyon körültekintően vigyázott is magára, hogy megalapozza és növelje ezt a popularitást” – meséli Jókai Mórról Szilágyi Márton magyar irodalomtörténész. A reformkor közkedvelt szerzőjének írásai ma is kihatnak, meghatározzák irodalmunkat. Szilágyi Mártonnal együtt emlékeztünk a 120 éve elhunyt íróra: beszélgettünk a költészetéről, az írói karrierjéről, de még a Petőfivel ápolt barátsága is szóba került.
Egyszer aztán Bori tanár úr azzal jött be az órára, hogy mindenki kerítsen egy papírlapot, majd firkantsa rá, mi jut eszébe arról, hogy: HÍD. Különben ha valakinek nincs kedve hozzá, nem muszáj. Úgy emlékszem, mindenkinek volt kedve. Gondom, azt mindenki tudta, ha nem is olvasta folyton, hogy létezik ezzel a névvel Újvidéken egy folyóirat, amelyiket a két világháború közt alapítottak, elhamvadt a második világégésben, hogy később újrainduljon. Felröppenjen vörös főnixként a felszabadulás után.
Az ún. szlovenszkói magyar irodalom egyik első halottja volt Mihályi Ödön. Négy év után követte a még a nagy háborúban tüdőlövést kapott Merényi Gyulát, s majd őt is négy évre rá követi Jarnó József (róla majd májusban). Mindhárman szorosan kötődtek Kassához, köteteik java is itt jelent meg.
Egy nyáron apósom-anyósom gyógyfürdőbe utazott, ránk hagyták a házat, amelyet Klebersberg Kunó kultuszminisztersége idején a falusi tanítóknak építettek. Feleségem tervbe vette, hogy kimeszeljük a konyhát. A szomszéd parasztasszonyhoz fordultunk mészért. „Mesz köll? Adok, amennyi köll” – mondta, bizonyítva jó szándékát és a nyelvjárásgyűjtők igazságát is: a mész főnév szerte az országban mesz alakban él.
Ezelőtt húsz évvel – de harminccal végképp – semmi esélyét nem láttam annak, hogy legyen majd egy egész Kárpát-medencét átfogó irodalmi lap, amely magyar nyelven, magyar kortársakat fog közölni és olykor személyesen – de virtuálisan gyakrabban – szorosabbra fűzi annak a szövetnek a szálait, amit magyar irodalomnak nevezünk. Persze, nemcsak irodalomnak, hanem kortárs magyar kultúrának is. 50 lapszám a bizonyítéka ma, hogy ez nem csak az én vágyam volt, hanem sokunké: és be is teljesült.