

A szejkefürdői Mini Erdély Park szomszédságában, egy felújított épület négy termében kapott helyet a látogatóközpont. Fazakas Szabolcs, a Székelyföld Legendárium ötletgazdája szerint régóta szükség volt erre: „Orbán Balázst mint a legnagyobb székelyt szoktuk emlegetni, szobrokat emeltek a tiszteletére, iskolát, utcát neveztek el róla, a lengyelfalvi szülőházában emlékszobát rendeztek be, de külön múzeuma nem volt. Ezért ígéretet tettünk a csapatunkkal néhány évvel ezelőtt, hogy Orbán Balázsnak lesz egy méltó emlékháza. A szejkefürdői Orbán Balázs-sír zarándokhely, sokan ellátogatnak ide, akár iskoláscsoportok is, de nem mindenki ismeri behatóbban az életét. Amíg zajlottak a Mini Erdély Park építkezései, sok látogató érdeklődött, hogy mit lehet még tudni róla. Igény volt erre az emlékházra, és azért pontosan itt, mert ő virágoztatta fel annak idején a Szejkét”.
Páratlan összefogás
Fazakas Szabolcs elmondta, óriási csapatmunka eredménye a látogatóközpont megvalósulása. A kiállítás anyagát – a Székelyföldi Legendárium csapatával együtt dolgozva – Gidó Csaba és Kápolnási Zsolt történészek állították össze, de segítette őket a Kováts fényképészet, valamint a Haáz Rezső Múzeum munkatársai is. „Néhány éve a múzeummal közösen készítettünk Orbán Balázs keleti utazásairól egy kiállítást Szász Hunor történész vezetésével, az az anyag is bekerült ide. De kaptunk fotókat a leszármazottaktól, jószándékú emberektől, dokumentumokat erdélyi és magyarországi levéltáraktól, Balázs Árpádtól, valamint sokat segített Balázs Ádám budapesti történész is. A sírjánál található bronzplaketten van két évszám és közte egy vonalka. Mi ezt a vonalkát mutatjuk be a múzeumban, a 69 évet, de nem csak. Összefoglaljuk az életét, a látogatók megismerhetik a családját, de az elhunyta utáni történéseket is. Ismert, hogy négyszer temették újra, 1969. október 26-án avatták fel a negyedik és egyben utolsó sírhelyét a Szejkefürdőn.” Nem lehet arról sem megfeledkezni, hogy a kiállítás létrejöttét a Bethlen Gábor Alap támogatta.
Hologram, animációk, párbajok
A kiállítótermeket végigjárva tematikus tagolásban követhető a „legnagyobb székely” életútja és munkássága. Az első teremben az életrajzát és az Orbán-család történetét mutatják be, látható itt a családfa, de vicces anekdotákat, pikáns történeteket is megismerhetünk. Egy érintőképernyőn korabeli lapokban megjelent karikatúrákat nézegethetünk.
A második terem a politikai pályafutását, korának politikai viszonyait ismerteti. Egy háromdimenziós hologram és animáció alkalmazásával Orbán Balázsnak az előadásában hallgathatjuk meg a magyar parlamentben elhangzott beszédét. Orbán Balázs hologramjához az animációkat a Legendárium rajzfilmstúdió csapata készítette – technikai újításként hanggal –, a mozgást Barabás Árpád színész, a hangot Fülöp Zoltán színész kölcsönözte hozzá. De ugyanitt a párbajozásairól is többet tudhatunk meg.
Az utazó, a néprajzos és a fényképész
A harmadik teremben Orbán Balázs keleti utazásait mutatják be, a gyerekeket rovás- és hieroglifa-nyomtató várja, és egy piramis belsejébe is beléphetünk. „Fiatalkorában elutazik a szüleivel Isztambulba, hogy a nagymama vagyonát szerezzék vissza, amelyet aztán elkoboz az iszlám egyház. Bejárja Görögországot, a Közel-Keletet. Ez nagy hatással volt rá, valószínűleg akkor alakul ki benne az, ismervén a görög és az egyiptomi mitológiát, hogy ugyanígy a székely legendavilágot is be lehet mutatni” – mondta Fazakas Szabolcs. Ebben a teremben mutatják be az európai utazásait is, a terem egyik fő látványossága egy korabeli fényképezőgép, amelyhez hasonlót használt Orbán Balázs is. De ugyanitt látható az élethű viaszszobra is.


A negyedik teremben Orbán Balázs fotográfusi tevékenységéről tudhatunk meg többet, egy korabeli – Victor Hugo-féle – előhívó kamrát és az akkori fényképelőhívó eljárást is bemutatnak. A kiállításon látható továbbá a Geofolk székelyruha-fotógyűjtemény, mellette Orbán Balázs hajdani népviseletfotói.
A teraszon található a korabeli Szejke makettje. „A 450 helyes üdülőközpontot 1876-ban építette ki, és itt meg lehet nézni, milyen volt a Szejke az ő korában. Minden érdekes pillanatot próbáltunk kiemelni az életéből. Szeretnénk, ha az idelátogatók kalandos életútját, óriási hatású munkásságát, és őt magát, az embert is megismernék” – hangsúlyozta az ötletgazda.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. novemberi számában)
Túl nagy az ökológiai lábnyomod. Te egy baromi nagy ökológiai lábnyom vagy, agyontaposod a szeretteidet.
- Na, jól van, széndioxidot lélegzek ki, azt is hagyjam abba? Az lenne az abszolút „zero waste”.
- Ha jól látom, Magyarországról posztolsz. Akkor fehér vagy, ráadásul profilképed alapján férfi is - tehát a legbűnösebb lény a Földön. Szóval nem lenne kár érted.
…Ha Bori Imréről beszélünk, mi a legfontosabb? Írt egy külön könyvet rólunk. Számba vett bennünket, rendszerezett bennünket, öntudatossá tett bennünket. De ha nem lennénk ennyire szubjektívek, akkor láthatnánk, ennél sokkal többet tett. Olyan művet épített, amely a mi városunk is, bennünket is befogadott, de olyan város, amely továbbépíthető, amelynek utcái többfelé nyílnak, és helyet adnak újabb épületeknek is. Szinte kínálják a továbbépítés lehetőségét.
A XVIII. században emelt, egykori Lénárd-féle magánház helyén épült palotában kapott helyet a Magyar Szó szabadkai szerkesztősége, akkor már ötvennél is több éve. A nehéz vaskapun belépve mindig hűvösség fogadott, a négyszögletes belső udvartól kétszárnyú ajtó választotta el a szárazkapu-bejáratot, amelyben balra fordulva lehetett feljutni az épületbe.
Több korban is ismertem Bori Imrét. Talán pontosabb leszek, ha hozzáteszem, hogy e korok között akadtak olyanok is, melyekben inkább tudtam róla, mint ismertem. Így például gimnazista koromban, Becskereken. Egy ideig Vigh István volt a magyartanárom (és osztályfőnököm is). Ő többször említette Bori Imrét – főiskolai évfolyamtársát.
Dr. Bori Imre Tanár Úrral való személyes ismeretségem a Magyar Tanszékre való beiratkozásommal kezdődött. Így nekem is – mint ahogy a nagyszámú, szűkebb és tágabb pátriánkban szorgoskodó magyartanárnak, újságírónak, írónak, költőnek, irodalom- és színházkritikusnak, művészet- és művelődéstörténeti szakembernek – a tanárom lett.
„…Jókai írófejedelemmé tudott válni: megvolt hozzá a népszerűsége és a közönsége, s nagyon körültekintően vigyázott is magára, hogy megalapozza és növelje ezt a popularitást” – meséli Jókai Mórról Szilágyi Márton magyar irodalomtörténész. A reformkor közkedvelt szerzőjének írásai ma is kihatnak, meghatározzák irodalmunkat. Szilágyi Mártonnal együtt emlékeztünk a 120 éve elhunyt íróra: beszélgettünk a költészetéről, az írói karrierjéről, de még a Petőfivel ápolt barátsága is szóba került.
Egyszer aztán Bori tanár úr azzal jött be az órára, hogy mindenki kerítsen egy papírlapot, majd firkantsa rá, mi jut eszébe arról, hogy: HÍD. Különben ha valakinek nincs kedve hozzá, nem muszáj. Úgy emlékszem, mindenkinek volt kedve. Gondom, azt mindenki tudta, ha nem is olvasta folyton, hogy létezik ezzel a névvel Újvidéken egy folyóirat, amelyiket a két világháború közt alapítottak, elhamvadt a második világégésben, hogy később újrainduljon. Felröppenjen vörös főnixként a felszabadulás után.
Az ún. szlovenszkói magyar irodalom egyik első halottja volt Mihályi Ödön. Négy év után követte a még a nagy háborúban tüdőlövést kapott Merényi Gyulát, s majd őt is négy évre rá követi Jarnó József (róla majd májusban). Mindhárman szorosan kötődtek Kassához, köteteik java is itt jelent meg.
Egy nyáron apósom-anyósom gyógyfürdőbe utazott, ránk hagyták a házat, amelyet Klebersberg Kunó kultuszminisztersége idején a falusi tanítóknak építettek. Feleségem tervbe vette, hogy kimeszeljük a konyhát. A szomszéd parasztasszonyhoz fordultunk mészért. „Mesz köll? Adok, amennyi köll” – mondta, bizonyítva jó szándékát és a nyelvjárásgyűjtők igazságát is: a mész főnév szerte az országban mesz alakban él.
Ezelőtt húsz évvel – de harminccal végképp – semmi esélyét nem láttam annak, hogy legyen majd egy egész Kárpát-medencét átfogó irodalmi lap, amely magyar nyelven, magyar kortársakat fog közölni és olykor személyesen – de virtuálisan gyakrabban – szorosabbra fűzi annak a szövetnek a szálait, amit magyar irodalomnak nevezünk. Persze, nemcsak irodalomnak, hanem kortárs magyar kultúrának is. 50 lapszám a bizonyítéka ma, hogy ez nem csak az én vágyam volt, hanem sokunké: és be is teljesült.