

A Márton Áron Múzeum a csíkszentdomokosi katolikus templom mellett található, az egykori egyházi iskola épületében. A három teremben a püspök életútját, munkásságát mutatják be a huszadik századi Erdély változó történelmének (ellen)fényében. A kiállítás huszadik századi időutazásra, elmélkedésre és kérdésfelvetésre invitálja a látogatót, körüljárva Márton Áron életének „titkát”: miként válhatott egy egyszerű parasztfiú korának éleslátású, nyitott szívű és csalhatatlan igazságérzetű szellemi, lelki vezetőjévé, sokak számára egyedüli tájékozódási ponttá a homály évtizedeiben – olvasható a múzeum honlapján.
Lázár Csilla, a múzeum megálmodója és vezetője kalauzolt végig a kiállításon, és egyben elmondta, fiatalként ő sem volt tisztában a Márton Áron által képviselt életszemlélet mibenlétével, fontosságával:
– Középiskolás korom óta olvasgattam Márton Áronról, de az megint más volt, mint amikor módszeresen kezdtem olvasni később az életrajzokat, és főleg az életrajzok függelékeként kiadott szövegeket. Mai napig számomra az hat a legerősebben, amit a püspök írt, és nem, amit róla írtak. Amikor elkezdtem olvasni az életéről, felötlött bennem, hogy ahogyan én nem tudtam sokat a munkásságáról, ugyanúgy sok ember számára szintén ismeretlen a műve. A fiataloknak egy panel, egy kiüresedett név. Az idősek még találkoztak vele, nekik egész más a viszonyulásuk. Itt, Domokoson is megvolt az ő tisztelete, a plébániatemplom, a köztéri szobrok, az iskola az ő nevét viseli stb., de szerettem volna, hogy legyen egy olyan hely, ahová ha valaki eljön, meg tudja érteni valamennyire, hogy miért volt ő nagyon fontos. Voltak ugyan pragmatikus kétkedők, hogy ezt vajon hogyan lehet majd fenntartani, de nagyon sokan mellém álltak, kezdve a helyi közbirtokosságtól (amely az első finanszírozásokat adta) a plébánián át (az épület egyházi ingatlan) az önkormányzatig (amely az akkori felújításokba besegített). Jelentős segítség volt a magyar kormány támogatása, amellyel el lehetett indítani a múzeumot.


A kiállítás elején a XX. század eleji Csíkszentdomokos hangulatát idézik meg korabeli fotók által, köztük néhány Márton Áron családjáról készült. Itt kap helyet egy makett a Márton-portáról, valamint a plakátokon a gyerekkorához, szülőfalujához kapcsolódó visszaemlékezéseit olvashatjuk.
Az első terem a gyermek- és fiatalkori éveket, Márton Áron tanulóéveit mutatja be, azt, hogy miként formálódik a váratlanul lesújtó háború és impériumváltás okozta új történelmi helyzetben a fiatal pap egyénisége, és miféle élethelyzetek készítik fel a püspöki feladatokra, melyekkel mindössze negyvenhárom évesen kell megbirkóznia. A második terem a szocializmus időszakát, míg a pincében lévő a börtönévek borzalmait idézi.
A 2012 óta minden évben megszervezett Márton Áron-konferenciának köszönhetően, valamint a püspök boldoggá avatási folyamata kapcsán a kutatók és gyűjtők jóvoltából sok új információ és képanyag került napvilágra a főpapról, ezért a kiállítást 2018-ban teljesen felújították, átalakították.
Ekkor került be a gyűjteménybe az a négyperces kisfilm, amely Márton Áron püspökről készült 1972-ben. Ennek a története, ahogy a székely mondaná, nem semmi
– Évekig azt mondtuk, hogy Márton Áron püspök a film évszázadát élte végig, de mégsincs róla mozgókép. Aztán felbukkantak töredékek, egy amatőr felvétel egy borszéki bérmálásról, aztán Zágoni Balázs filmjében egy rövid snitt a püspökszentelésről. 2018-ban került elő ez a film, amelyet egy málnási születésű fiatalember, Zsigmond Zsolt készített a málnásfürdői kápolnamegáldásról és a mikóújfalusi vizitációról – mesélte a múzeum vezetője.
Megtekintettük az iskoláiról szóló fotókat és szövegrészleteket, az első világháborús képeket és különböző tárgyakat. Egy asztalon Márton Áron Erika márkájú írógépe van kiállítva, előtte egy interaktív tábla, amelyen egy Szörényvárból írt, Majláth Gusztáv Károly püspöknek címzett levele olvasható. A szöveget Bogdán Zsolt színész tolmácsolásában meg is lehet hallgatni. Egy interaktív térképen azt lehet végigkövetni, hogy hol teljesített papi szolgálatot, vele szemben a kolozsvári éveket idézik meg, öntött kerítésdarabbal és korabeli fotókkal. Látható itt egy felvétel Dsida Jenő esküvőjéről is, amelyen Márton Áron volt az esketőpap.
Tovább haladva a püspökszenteléssel kapcsolatos anyagokat ismerhetjük meg, megnézhetjük a kiállított püspöki ornátust, majd a második világháború időszakát megidéző részek következnek. Itt állítottak ki egy valós nagyságú képet is a püspökről, amely előtt fotózkodhatunk (szelfizhetünk) is.
A második terembe szintén a felújításkor került bele az a szekrény, amelynek ajtajait nyitogatva a püspökhöz kapcsolódó tárgyakat, és ezeken keresztül történeteket ismerhetünk meg.
– Eredetileg nagyon kevés tárgyunk volt, mert a végrendeletében ő kérte, hogy a személyes tárgyait a papok és a papnövendékek között osszák szét. Ezekből a tárgyakból érkeztek be hozzánk, például a cipője vagy egy gyertyatartó, amelyik a ravatalnál a lábánál volt, ezt egy temesvári pap bácsi hozta nekünk. A karóráját Zetelakáról kaptuk. Próbáltunk itt mikrotörténeteket összeállítani, például a Kányádival vagy a Domokos Pál Péterrel való barátságát, a Tamási Áronnal vagy a szociális testvérekkel kapcsolatos történetet
A kiállítás egyik részén a Securitate Irattárát Tanulmányozó Országos Tanács (CNSAS) Isten szolgája, Márton Áron 1896. augusztus 28-án született Csíkszentdomokoson, a Gyulafehérvári (Erdélyi) Római Katolikus Egyházmegye püspöke volt 1939-től 1980-ig. Szülőfalujában a püspök iránti tisztelet jeléül múzeumot hoztak létre 2010-ben, halálának harmincadik évfordulóján. levéltárában található megfigyelési anyag, illetve az ebből készült, részben digitális, részben nyomtatott dokumentumok tekinthetők meg, Vatikánból küldött, a püspökhöz soha meg nem érkezett levél, besúgói jelentések, lehallgatási jegyzőkönyvek.
A börtönéveket idéző pincében interaktív elemként egy dobozt helyeztek el, amelyen egy apró lyukon lehet bekukucskálni, mintha egy börtöncellába néznénk be: Márton Áron letartóztatásakor készített képet tettek ide.
– A kiállításba még bekerült a koporsófedője. 2016-ban vették ki a kriptából a koporsót, akkor készítettek egy kőszarkofágot, és ezt nem tették vissza. Ez alatt a koporsófedél alatt nyugodott 36 évig a püspök, és ezt megkaptuk ajándékba – mondta el a tárlatvezetés végén Lázár Csilla.
A Márton Áron Múzeumot a Márton Áron Egyesület Csíkszentdomokosért, Csíkszentdomokos Önkormányzata és a csíkszentdomokosi Római Katolikus Plébánia közösen hozta létre nagylelkű támogatók és készséges közreműködők segítségével.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. októberi lapszámában)
Túl nagy az ökológiai lábnyomod. Te egy baromi nagy ökológiai lábnyom vagy, agyontaposod a szeretteidet.
- Na, jól van, széndioxidot lélegzek ki, azt is hagyjam abba? Az lenne az abszolút „zero waste”.
- Ha jól látom, Magyarországról posztolsz. Akkor fehér vagy, ráadásul profilképed alapján férfi is - tehát a legbűnösebb lény a Földön. Szóval nem lenne kár érted.
…Ha Bori Imréről beszélünk, mi a legfontosabb? Írt egy külön könyvet rólunk. Számba vett bennünket, rendszerezett bennünket, öntudatossá tett bennünket. De ha nem lennénk ennyire szubjektívek, akkor láthatnánk, ennél sokkal többet tett. Olyan művet épített, amely a mi városunk is, bennünket is befogadott, de olyan város, amely továbbépíthető, amelynek utcái többfelé nyílnak, és helyet adnak újabb épületeknek is. Szinte kínálják a továbbépítés lehetőségét.
A XVIII. században emelt, egykori Lénárd-féle magánház helyén épült palotában kapott helyet a Magyar Szó szabadkai szerkesztősége, akkor már ötvennél is több éve. A nehéz vaskapun belépve mindig hűvösség fogadott, a négyszögletes belső udvartól kétszárnyú ajtó választotta el a szárazkapu-bejáratot, amelyben balra fordulva lehetett feljutni az épületbe.
Több korban is ismertem Bori Imrét. Talán pontosabb leszek, ha hozzáteszem, hogy e korok között akadtak olyanok is, melyekben inkább tudtam róla, mint ismertem. Így például gimnazista koromban, Becskereken. Egy ideig Vigh István volt a magyartanárom (és osztályfőnököm is). Ő többször említette Bori Imrét – főiskolai évfolyamtársát.
Dr. Bori Imre Tanár Úrral való személyes ismeretségem a Magyar Tanszékre való beiratkozásommal kezdődött. Így nekem is – mint ahogy a nagyszámú, szűkebb és tágabb pátriánkban szorgoskodó magyartanárnak, újságírónak, írónak, költőnek, irodalom- és színházkritikusnak, művészet- és művelődéstörténeti szakembernek – a tanárom lett.
„…Jókai írófejedelemmé tudott válni: megvolt hozzá a népszerűsége és a közönsége, s nagyon körültekintően vigyázott is magára, hogy megalapozza és növelje ezt a popularitást” – meséli Jókai Mórról Szilágyi Márton magyar irodalomtörténész. A reformkor közkedvelt szerzőjének írásai ma is kihatnak, meghatározzák irodalmunkat. Szilágyi Mártonnal együtt emlékeztünk a 120 éve elhunyt íróra: beszélgettünk a költészetéről, az írói karrierjéről, de még a Petőfivel ápolt barátsága is szóba került.
Egyszer aztán Bori tanár úr azzal jött be az órára, hogy mindenki kerítsen egy papírlapot, majd firkantsa rá, mi jut eszébe arról, hogy: HÍD. Különben ha valakinek nincs kedve hozzá, nem muszáj. Úgy emlékszem, mindenkinek volt kedve. Gondom, azt mindenki tudta, ha nem is olvasta folyton, hogy létezik ezzel a névvel Újvidéken egy folyóirat, amelyiket a két világháború közt alapítottak, elhamvadt a második világégésben, hogy később újrainduljon. Felröppenjen vörös főnixként a felszabadulás után.
Az ún. szlovenszkói magyar irodalom egyik első halottja volt Mihályi Ödön. Négy év után követte a még a nagy háborúban tüdőlövést kapott Merényi Gyulát, s majd őt is négy évre rá követi Jarnó József (róla majd májusban). Mindhárman szorosan kötődtek Kassához, köteteik java is itt jelent meg.
Egy nyáron apósom-anyósom gyógyfürdőbe utazott, ránk hagyták a házat, amelyet Klebersberg Kunó kultuszminisztersége idején a falusi tanítóknak építettek. Feleségem tervbe vette, hogy kimeszeljük a konyhát. A szomszéd parasztasszonyhoz fordultunk mészért. „Mesz köll? Adok, amennyi köll” – mondta, bizonyítva jó szándékát és a nyelvjárásgyűjtők igazságát is: a mész főnév szerte az országban mesz alakban él.
Ezelőtt húsz évvel – de harminccal végképp – semmi esélyét nem láttam annak, hogy legyen majd egy egész Kárpát-medencét átfogó irodalmi lap, amely magyar nyelven, magyar kortársakat fog közölni és olykor személyesen – de virtuálisan gyakrabban – szorosabbra fűzi annak a szövetnek a szálait, amit magyar irodalomnak nevezünk. Persze, nemcsak irodalomnak, hanem kortárs magyar kultúrának is. 50 lapszám a bizonyítéka ma, hogy ez nem csak az én vágyam volt, hanem sokunké: és be is teljesült.