

A felvidéki Előretolt Helyőrség szerkesztősége a lapkészítés mellett további tevékenységeket is megvalósított. A múlt hónapban fejeződött be irodalmi mellékletünk, az EHF szakmai projektje, amely 2022 márciusától 2023 februárjáig tartott és két részből állt. Az egyikben a mellékletünk hasábjain megjelent irodalmi művek szerzői felolvasására, a másikban pedig az EH magyar tannyelvű középiskolákon történő lapbemutatóira került sor. A programot a Magyar Kultúráért Alapítvány és a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatta.
Szerzői felolvasások
Az író, költő számára mindig egyfajta megmérettetés, ha fel kell olvasnia a saját alkotásait, hiszen az írás magányos, „befelé-fordulós” tevékenység. Általában profi előadók, színészek adják elő a mások által megírt novellákat, verseket. Tájainkon még nincs nagy hagyománya a szerzői felolvasásoknak, bár szerencsére az utóbbi időben az író-olvasó találkozók egyre gyakoribb programpontjává váltak. A felvidéki Előretolt Helyőrség szerzőgárdája nagy lelkesedéssel és izgalommal vágott bele a videós projektbe. Sokan könnyedén vették a feladatot, mások számára nagyobb kihívást jelentett a kamera előtti szereplés. A végeredmény azonban önmagáért beszél. Sőt a projekt folytatásában bízva már most biztosak lehetünk abban, hogy amennyiben sor kerül egy újabb szerzői felolvasási sorozatra, egyre jobb videókkal jelentkezünk majd. A szerzői felolvasás keretében készült 50 videó a Vámbéry Polgári Társulás (PT Vámbéry) youtube-csatornáján, a Magyar7 internetes oldala (ma7.k) Múzsa rovatában, valamint lapunk facebook-oldalán nézhető vissza. Célunk az volt, hogy minél szélesebb körhöz juttassuk el a felvidéki kortárs magyar irodalmat.
Lapbemutatók a középiskolákon
Szintén izgalmas kihívásnak indult a középiskolákra fókuszáló program, melynek lapunk és a felvidéki magyar irodalom bemutatásán kívül nem titkolt célja volt az ifjú tehetségek felkutatása is. A projekt 23 magyar tanítási nyelvű középiskolán zajlott, felölelve a magyarlakta vidékek tanintézményeit kelettől nyugatig. A megvalósításban partnerünk volt a Tollforgatók Polgári Társulás, amely „előszobája” a Szlovákiai Magyar Írók Társasága által indított Grendel Lajos Mentorprogramnak. Ugyanis a Tollforgatókhoz csatlakozó fiatalok közül a legtehetségesebbek átkerülnek a Mentorprogramba, ahol neves mentorok segítségével fejleszthetik tovább tehetségüket.
A középiskolákon zajló projekt lapunk részletes bemutatása mellett ismertette a diákokkal a SZMÍT által kiadott Opus irodalmi és művészeti folyóiratot, a felvidéki magyar kortárs irodalmárok, valamint a fiatal írók antológiáit. A találkozók alkalmával szóba kerültek az olvasásélmények, a kedvenc írók és könyvek témája, sőt mindig kiderült az is, kik foglalkoznak a diákok közül írással. Ők természetesen csatlakoztak is a Tollforgatókhoz. A projekt ideje alatt az is világossá vált, hogy sok feladat vár az Írótársaságra, hiszen tevékenységeit és kiadványait kevés diák ismerte, sőt hiányosságok mutatkoztak a felvidéki magyar kortárs írók ismertségében is.
Valamennyi tanintézményben aktív, jó hangulatú beszélgetések zajlottak, az egyes eseményeket vezető munkatársak mindig megtalálták a közös hangot a diákokkal, és sikerült felkelteni az érdeklődésüket a lap, a jelenlegi irodalmi élet, valamint az alkotás iránt. A projekt megmutatta azt is, milyen rendkívül fontos, hogy a SZMÍT keresse és megtalálja az utat a fiatalabb generációkhoz, hiszen köztük vannak a jövő írói, költői, művészei, akiknek tehetségét gondozni kell, arra az útra kell terelni őket, hogy ki tudják bontakoztatni a bennük rejlő tehetséget, amely a felvidéki magyar irodalmat értékesebbé, gazdagabbá teheti.
A projektet a következő munkatársak vezették: Gyurkovics Anikó, Hodossy Gyula, Jankus Zsolt, Morva Mátyás, Nagy Erika, Póda Erzsébet, Virsinszky Tamás.
A programban résztvevő 23 középiskola listája: Királyhelmeci Gimnázium, Tőketerebesi Gimnázium, Kassai Ipari Szakközépiskola, Rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnázium, Füleki Gimnázium, Rimaszombati Magán Szakközépiskola, Zselízi Comenius Gimnázium, Ipolysági Gimnázium, Párkányi Gimnázium, Komáromi Ipari Szakközépiskola, Komáromi Selye János Gimnázium, Gútai Magán Szakközépiskola, Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia, Dunaszerdahelyen a Magán Gimnázium, a Vámbéry Ármin Gimnázium, a Szabó Gyula 21 Szakközépiskola, az Egészségügyi Szakközépiskola, a Neratovice téri Magán Szakközépiskola, az Érsekújvári Gimnázium, a Diószegi Magán Szakközépiskola, a Galántai Kodály Zoltán Gimnázium, a Somorjai Madách Imre Gimnázium és a Pozsonyi Gimnázium. Valamennyi intézmény vezetőjének ezúton köszönjük az együttműködési lehetőséget!
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. márciusi számában)
Túl nagy az ökológiai lábnyomod. Te egy baromi nagy ökológiai lábnyom vagy, agyontaposod a szeretteidet.
- Na, jól van, széndioxidot lélegzek ki, azt is hagyjam abba? Az lenne az abszolút „zero waste”.
- Ha jól látom, Magyarországról posztolsz. Akkor fehér vagy, ráadásul profilképed alapján férfi is - tehát a legbűnösebb lény a Földön. Szóval nem lenne kár érted.
…Ha Bori Imréről beszélünk, mi a legfontosabb? Írt egy külön könyvet rólunk. Számba vett bennünket, rendszerezett bennünket, öntudatossá tett bennünket. De ha nem lennénk ennyire szubjektívek, akkor láthatnánk, ennél sokkal többet tett. Olyan művet épített, amely a mi városunk is, bennünket is befogadott, de olyan város, amely továbbépíthető, amelynek utcái többfelé nyílnak, és helyet adnak újabb épületeknek is. Szinte kínálják a továbbépítés lehetőségét.
A XVIII. században emelt, egykori Lénárd-féle magánház helyén épült palotában kapott helyet a Magyar Szó szabadkai szerkesztősége, akkor már ötvennél is több éve. A nehéz vaskapun belépve mindig hűvösség fogadott, a négyszögletes belső udvartól kétszárnyú ajtó választotta el a szárazkapu-bejáratot, amelyben balra fordulva lehetett feljutni az épületbe.
Több korban is ismertem Bori Imrét. Talán pontosabb leszek, ha hozzáteszem, hogy e korok között akadtak olyanok is, melyekben inkább tudtam róla, mint ismertem. Így például gimnazista koromban, Becskereken. Egy ideig Vigh István volt a magyartanárom (és osztályfőnököm is). Ő többször említette Bori Imrét – főiskolai évfolyamtársát.
Dr. Bori Imre Tanár Úrral való személyes ismeretségem a Magyar Tanszékre való beiratkozásommal kezdődött. Így nekem is – mint ahogy a nagyszámú, szűkebb és tágabb pátriánkban szorgoskodó magyartanárnak, újságírónak, írónak, költőnek, irodalom- és színházkritikusnak, művészet- és művelődéstörténeti szakembernek – a tanárom lett.
„…Jókai írófejedelemmé tudott válni: megvolt hozzá a népszerűsége és a közönsége, s nagyon körültekintően vigyázott is magára, hogy megalapozza és növelje ezt a popularitást” – meséli Jókai Mórról Szilágyi Márton magyar irodalomtörténész. A reformkor közkedvelt szerzőjének írásai ma is kihatnak, meghatározzák irodalmunkat. Szilágyi Mártonnal együtt emlékeztünk a 120 éve elhunyt íróra: beszélgettünk a költészetéről, az írói karrierjéről, de még a Petőfivel ápolt barátsága is szóba került.
Egyszer aztán Bori tanár úr azzal jött be az órára, hogy mindenki kerítsen egy papírlapot, majd firkantsa rá, mi jut eszébe arról, hogy: HÍD. Különben ha valakinek nincs kedve hozzá, nem muszáj. Úgy emlékszem, mindenkinek volt kedve. Gondom, azt mindenki tudta, ha nem is olvasta folyton, hogy létezik ezzel a névvel Újvidéken egy folyóirat, amelyiket a két világháború közt alapítottak, elhamvadt a második világégésben, hogy később újrainduljon. Felröppenjen vörös főnixként a felszabadulás után.
Az ún. szlovenszkói magyar irodalom egyik első halottja volt Mihályi Ödön. Négy év után követte a még a nagy háborúban tüdőlövést kapott Merényi Gyulát, s majd őt is négy évre rá követi Jarnó József (róla majd májusban). Mindhárman szorosan kötődtek Kassához, köteteik java is itt jelent meg.
Egy nyáron apósom-anyósom gyógyfürdőbe utazott, ránk hagyták a házat, amelyet Klebersberg Kunó kultuszminisztersége idején a falusi tanítóknak építettek. Feleségem tervbe vette, hogy kimeszeljük a konyhát. A szomszéd parasztasszonyhoz fordultunk mészért. „Mesz köll? Adok, amennyi köll” – mondta, bizonyítva jó szándékát és a nyelvjárásgyűjtők igazságát is: a mész főnév szerte az országban mesz alakban él.
Ezelőtt húsz évvel – de harminccal végképp – semmi esélyét nem láttam annak, hogy legyen majd egy egész Kárpát-medencét átfogó irodalmi lap, amely magyar nyelven, magyar kortársakat fog közölni és olykor személyesen – de virtuálisan gyakrabban – szorosabbra fűzi annak a szövetnek a szálait, amit magyar irodalomnak nevezünk. Persze, nemcsak irodalomnak, hanem kortárs magyar kultúrának is. 50 lapszám a bizonyítéka ma, hogy ez nem csak az én vágyam volt, hanem sokunké: és be is teljesült.