

Immár 24. alkalommal került sor a Fiatal Írók Táborára, amelyet ismét a Csallóközben, a nagyszegpusztai Villa Filiában rendezett meg augusztusban a Szlovákiai Magyar Írók Társasága. A csöndes, idilli környezet éppen megfelelő arra, hogy megmozgassa az irodalom művelése iránt érdeklődők fantáziáját, felébressze kreativitásukat, és inspirálja őket az alkotásra.


Az ötnapos rendezvény minden esetben érdekes műsoros esttel indít. Ezúttal az első napon Petőcz András költő, író hivatalos tábornyitóját egy érdekes beszélgetős-zenés program követte. A Budapestről érkezett Szabó Zoltán Attila írót és Farkas Izsák hegedűművészt Nagy Erika faggatta. Az író A Tabán a világ közepe című legújabb könyvét mutatta be, a zenész pedig csodálatos népzenei feldolgozásaival nyűgözte le a közönséget.


A második napon délelőtt az Irodalmi Karaván vajdasági vendégei, Bíró Tímea, Benedek Miklós és Beszédes István látogattak el a táborba, és beavatták a hallgatóságot az igazán gazdagnak és pezsgőnek nevezhető délvidéki irodalmi élet részleteibe. Megosztották velük azt is, hogyan zajlik náluk az alkotói folyamat, és felolvastak a műveikből. Ezután a Kortárs Hangon kreatív írásművészeti műhely Magyarországról érkezett nyertesei kaptak teret, akik bemutatták a programot és az ott született műveiket is. Délután a Komáromban megjelenő Levél Kedvesemnek elnevezésű irodalmi kiadványt ismertette Z. Németh István, a kiadvány szerzőivel közösen. A harmadik napon délelőtt Petőcz András József Attila-díjas költő Az öregasszony, aki valamikor kislány volt című kötetéről mesélt. Délután pedig a SzMÍT mentorprogramjának ünnepélyes átnevezésére került sor. Ezentúl a program Grendel Lajos író nevét viseli majd. A meghitt névadó ünnepségen a mentorprogram vezetője, Z. Németh István beszélt az ezzel kapcsolatos jövőbeli tervekről és feladatokról. Ugyanezen a napon este került kihirdetésre, szintén ünnepélyes keretek közt, a 2022-es Pegazus Alkotópályázat eredménye. A beérkezett pályaműveket Bolemant László költő, Gál Éva irodalomtörténész és Petőcz András költő, író értékelte. Bolemant László az írások pozitív értékelését vállalta magára. Gál Éva hangsúlyozta, korunk nem kedvez a lírának, ezért is sikerültek erősebbre a prózai művek. A világunkat felforgató események mindent és mindenkit érintenek, és ennek kifejezésére inkább az utóbbi „kézenfekvőbb”. Petőcz András problémaként jelölte meg az olvasottság hiányát. Kiemelte, fontos szempont lenne, hogy megértsük, részei, részesei vagyunk a „mindenségnek”, vagyis gondolataink, érzéseink nem a „semmiből”, és nem csupán önmagunkból fakadnak. A 2022-es év Pegazus-díjazottjai próza kategóriában: 1. helyezett Balogh Ildikó, 2. helyezett Finta Viktória, 3. helyezett Gubó Mária. Líra kategóriában: 1. helyezett Nagy Erzsébet, 2. helyezett Szőcs László, 3. helyezett Bittera Sophie Iman.


A negyedik nap délelőttjén az Irodalmi Karaván Kárpátaljáról érkező vendégei, Dupka György, Shrek Tímea és Sz. Kárpáthy Kata keresték fel a tábort, akik a kárpátaljai irodalom helyzetén kívül természetesen az aktuális politikai helyzetről is beszámoltak. A helyenként megrázó történetek mélyen elgondolkodtatták a résztvevő fiatalokat, és a téma a beszélgetés után is ott motoszkált a fejekben. Ezután Bordás Sándor pszichológus érdekes előadása következett, amely a történelmi traumáink hatásait vizsgálta a jelenünkhöz kapcsolódóan. Majd egy lendületes, már-már interaktív jelleggel bíró programpontra került sor, melynek keretében Fűzfa Balázs irodalomtörténész posztmodern költészetről szóló élvezetes előadásán vehettek részt a táborlakók.


A táborozás minden napján több alkalommal is sor került műhelymunkára, melyen a fiatal „írópalánták” különböző kreatív írásfeladatokat kaptak a mentoraiktól. Rengeteg újszerű, ötletes, és kivételesen üde alkotás született – prózai művek és versek is. És ami a mentoroknak a legnagyobb örömöt szerezte: a fiatal írók nagyszerűen alkalmazták szövegeikben a szellemes és humoros megoldásokat.
A tábor programjainak felelőse és a beszélgetések vezetője Nagy Erika volt. A műhelymunkákat Bódi Péter, Petőcz András, Póda Erzsébet és Z. Németh István mentorok vezették.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. szeptemberi számában)
Túl nagy az ökológiai lábnyomod. Te egy baromi nagy ökológiai lábnyom vagy, agyontaposod a szeretteidet.
- Na, jól van, széndioxidot lélegzek ki, azt is hagyjam abba? Az lenne az abszolút „zero waste”.
- Ha jól látom, Magyarországról posztolsz. Akkor fehér vagy, ráadásul profilképed alapján férfi is - tehát a legbűnösebb lény a Földön. Szóval nem lenne kár érted.
…Ha Bori Imréről beszélünk, mi a legfontosabb? Írt egy külön könyvet rólunk. Számba vett bennünket, rendszerezett bennünket, öntudatossá tett bennünket. De ha nem lennénk ennyire szubjektívek, akkor láthatnánk, ennél sokkal többet tett. Olyan művet épített, amely a mi városunk is, bennünket is befogadott, de olyan város, amely továbbépíthető, amelynek utcái többfelé nyílnak, és helyet adnak újabb épületeknek is. Szinte kínálják a továbbépítés lehetőségét.
A XVIII. században emelt, egykori Lénárd-féle magánház helyén épült palotában kapott helyet a Magyar Szó szabadkai szerkesztősége, akkor már ötvennél is több éve. A nehéz vaskapun belépve mindig hűvösség fogadott, a négyszögletes belső udvartól kétszárnyú ajtó választotta el a szárazkapu-bejáratot, amelyben balra fordulva lehetett feljutni az épületbe.
Több korban is ismertem Bori Imrét. Talán pontosabb leszek, ha hozzáteszem, hogy e korok között akadtak olyanok is, melyekben inkább tudtam róla, mint ismertem. Így például gimnazista koromban, Becskereken. Egy ideig Vigh István volt a magyartanárom (és osztályfőnököm is). Ő többször említette Bori Imrét – főiskolai évfolyamtársát.
Dr. Bori Imre Tanár Úrral való személyes ismeretségem a Magyar Tanszékre való beiratkozásommal kezdődött. Így nekem is – mint ahogy a nagyszámú, szűkebb és tágabb pátriánkban szorgoskodó magyartanárnak, újságírónak, írónak, költőnek, irodalom- és színházkritikusnak, művészet- és művelődéstörténeti szakembernek – a tanárom lett.
„…Jókai írófejedelemmé tudott válni: megvolt hozzá a népszerűsége és a közönsége, s nagyon körültekintően vigyázott is magára, hogy megalapozza és növelje ezt a popularitást” – meséli Jókai Mórról Szilágyi Márton magyar irodalomtörténész. A reformkor közkedvelt szerzőjének írásai ma is kihatnak, meghatározzák irodalmunkat. Szilágyi Mártonnal együtt emlékeztünk a 120 éve elhunyt íróra: beszélgettünk a költészetéről, az írói karrierjéről, de még a Petőfivel ápolt barátsága is szóba került.
Egyszer aztán Bori tanár úr azzal jött be az órára, hogy mindenki kerítsen egy papírlapot, majd firkantsa rá, mi jut eszébe arról, hogy: HÍD. Különben ha valakinek nincs kedve hozzá, nem muszáj. Úgy emlékszem, mindenkinek volt kedve. Gondom, azt mindenki tudta, ha nem is olvasta folyton, hogy létezik ezzel a névvel Újvidéken egy folyóirat, amelyiket a két világháború közt alapítottak, elhamvadt a második világégésben, hogy később újrainduljon. Felröppenjen vörös főnixként a felszabadulás után.
Az ún. szlovenszkói magyar irodalom egyik első halottja volt Mihályi Ödön. Négy év után követte a még a nagy háborúban tüdőlövést kapott Merényi Gyulát, s majd őt is négy évre rá követi Jarnó József (róla majd májusban). Mindhárman szorosan kötődtek Kassához, köteteik java is itt jelent meg.
Egy nyáron apósom-anyósom gyógyfürdőbe utazott, ránk hagyták a házat, amelyet Klebersberg Kunó kultuszminisztersége idején a falusi tanítóknak építettek. Feleségem tervbe vette, hogy kimeszeljük a konyhát. A szomszéd parasztasszonyhoz fordultunk mészért. „Mesz köll? Adok, amennyi köll” – mondta, bizonyítva jó szándékát és a nyelvjárásgyűjtők igazságát is: a mész főnév szerte az országban mesz alakban él.
Ezelőtt húsz évvel – de harminccal végképp – semmi esélyét nem láttam annak, hogy legyen majd egy egész Kárpát-medencét átfogó irodalmi lap, amely magyar nyelven, magyar kortársakat fog közölni és olykor személyesen – de virtuálisan gyakrabban – szorosabbra fűzi annak a szövetnek a szálait, amit magyar irodalomnak nevezünk. Persze, nemcsak irodalomnak, hanem kortárs magyar kultúrának is. 50 lapszám a bizonyítéka ma, hogy ez nem csak az én vágyam volt, hanem sokunké: és be is teljesült.