A Rácz Sándor életéről szóló legendák a következő útvonalon maradtak fenn: a gyermektelen Rácz 1913-as halála előtt mesél a házánál gyermekeskedő Máthé Samunak (1904–1993). Máthé Samu úgy kerül képbe, hogy ő és testvérei 1907-ben árván maradtak: testvérét, Verát (sz. 1900) a módos Rácz Sándor bácsi és felesége, Judit, Rebeka nagymamájuk nővére vették örökbe. Samu ugyan nem hozzájuk, hanem egy nagynénjéhez kerül, de a lehető legtöbb időt tölti az öreg, jószívű, sokat mesélő Rácznál. Máthé Samu az 1930-as évektől kezdve feleségével, Berecz Lujzával a Rácz-házban, a bölöni Bodor utcában élt haláláig.
Mindazt, amit Máthé Samu Rácz Sándor bácsitól hallott, továbbadta unokájának, Bedő Áronnak, aki azt velünk közölte.
A szibériai fogság legendája
Bedő Áron szerint a forradalom bukása után
„Rácz Sándor tíz évig volt orosz hadifogságban. Magyar onnan nem szabadulhat, üzente Ferenc Jóska az orosz cárnak. Egy orosz viszont megsúgta Rácznak, hogy a lengyeleknek van esélyük hazatérni. Tíz év volt az ára és a lengyel nyelvtudás, hogy végül Rácz lengyel negyvennyolcasként hazajöhetett.”
Nézzük, mennyire hozható ez szinkronba azzal, amit Rácz életéről tudunk. Nem nagyon: mind Bona Gábor, mind nyomában Demeter Lajos és Demeter László azt állítják, hogy „1849. aug. 27. Aradon besorozzák a 18. gyalogezredhez. 1851. nov. 30. elbocsátják” – azaz Ráczot nem vihették el a forradalom után az oroszok.
Ezek után mindenképp látni akartuk azt a dokumentumot, amelyre Bona Gábor hivatkozik, mikor azt állítja, hogy Ráczot Aradon besorozzák, és onnan 1851-ben bocsájtják el. A KAW (Kriegsarchiv Wien): Gb. 18.LIR 1851–1860. 14/103. jelzetű dokumentum másolatának megszerzésében Hermann Róbert, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese volt segítségünkre, köszönet érte. Ebből az derül ki, hogy az 1823-ban, Angyaloson, Háromszéken született, nőtlen („ledig”) Alexander Ratz-ot besorozzák a 18. gyalogezredhez. Megjegyzésként azt is leírják, hogy a felkelők hadseregében a 135. honvédzászlóaljban szolgált alhadnagyként. Más kézírással az áll, hogy 1851. november 30-án leszerelik. A dokumentum minden adata a mi Bölöni Rácz Sándorunkra illik, kivéve az 1823-as születési évet, amit írnoki hibának kell felfognunk.
Ennek ellenére érdemes követni, mi történt Rácz hadtestével a világosi fegyverletétel idején. 2017-ben közli Lenkefi Ferenc a „137. zászlóalj” (igazából a 135. zászlóalj) [1] egyik hadnagyának, Szalay Eleknek az emlékiratát, ebből kiderül, Máriaradnáról elindulnak Világos felé, de ott Görgey már letette a fegyvert:
„Útközben többekkel találkoztunk, kik már menekültek a fegyverletétel elől, hogy legalább ne essenek fogságba, s meghallva tőlök a történteket, mi is »Isten hozzád«-ot mondtunk a legénységnek, s ki merre lehetett, igyekezett menekülni.” [2]
Miután feloszlik a hadtest, Szalayék Nagyváradra mennek, ahol még mindig veszélyes a terep a honvédeknek, az oroszok Aradra akarják vinni őket. Szalaynak végül sikerül hazajutnia.
Hogy Ráczcal pontosan mi történt, nem tudjuk: bizonyára ugyanúgy elindult hazafelé, mint Szalay, ám kevesebb szerencsével járt.
Eszerint az a legenda, hogy a forradalom után Oroszországba vitték volna, nem felel meg a valóságnak.
Az első feleség öngyilkossága
Volt Rácz Sándornak egy első felesége is, de nevét nem tartotta számon a család emlékezete, csak egy vele megesett pikáns esetet:
„Mikor egyszer a brassói Hosszú utcai házában hitvesét Rácz rajtakapta egy katonával, megkérdezte a vendégtől: – Szereted a feleségemet? Az kínjában aligha sajtolhatott volna ki magából egyebet, mint „Igen!”-t. Rácz erre ezt mondta: – Tiéd a ház és az asszony, de én róla többet hallani sem akarok!”
Kocs János genealógus szolgáltat eddig ismeretlen adatokat Rácz első feleségéről. Miután elmeséltük neki a fenti történetet, kiderítette, hogy honvédünk első feleségének neve Dónát Teréz, és 1865. augusztusában, Bölönben, 32 éves korában öngyilkosságot követett el, halálának oka: kloroform. Házasságkötésük idejét és helyét még nem sikerült beazonosítani. Rácz Dónát Terézt legkorábban 1851. november 30-a, azaz leszerelése után vehette feleségül.
Szerelem a második feleséggel
Rácznak nagyobb szerencséje volt második feleségével, akivel együtt öregedett meg. A húsz évvel fiatalabb Héczei Judittal való találkozásáról a család mesébe illő történetet ápol.
Egy alkalommal az Udvarhely környéki szőlőjét ment szüretelni, mikor Árvátfalván a pataknál megállt lovait itatni. Ott mosott egy anya a lányával. Sándor bácsi addig-addig itatta a lovait, és nézegette a lányt, hogy mire végzett az itatással, ajánlatot tett: mikor visszafelé jön, elvenné a lányt, megbecsülné, tejben-vajban fürösztené. Úgy is lett: visszafelé magával hozta Héczei Juditot Bölönbe, s nagy lakodalmat csaptak. Gyermekük nem lett, öregkorukra épp az árvaságra jutott Máthé gyermekek egyikét, Verát fogadta örökbe felesége rokonságából.
Az adatok szerint a Héczei lányok közül nem Judit jött elsőként férjhez Bölönbe, hanem húga, Rebeka: „Budai István 25 éves földbirtokos feleségül vette az árvátfalvi, 21 éves Héczei Rebekát. 1869. február 2-án esküdtek meg. Míg Rátz (!) Sándor esküvője Hétzei (!) Juliánna Judith-tal 1875. dec. 4-én volt. A vőlegény 49 éves öz vegy, a menyasszony 30 éves hajadon, árvátfalvi születésű, bölöni lakos, református (eltérően a halotti bejegyzésétől, ahol róm. kath.-ként jelenti be unokahúga, Pál Jánosné.” (Ifj. Tana Gyula gyűjtése).
Ennyi, amit Rácz Sándorról sikerült megtudnunk. Életében Bölön faluközösségének megbecsült tagja volt, a róla fennmaradt legendák tovább színesítik a róla fennmaradt képet.
1 Hiba, Szalay Elek ugyanúgy a 135-ös zászlóaljban szolgált, mint Rácz Sándor. Egy 1849. július 28-ai listában Szalay és Rácz neve egymás mellett szerepel (MOL: Hm.Ált.1849. 26271).
2 Lenkefi Ferenc: Az „obsitos” hazatér – Szalay Elek visszaemlékezésének vége. Hadtörténelmi Közlemények 130. évf. 3. sz. (2017.), 816-826, 818.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. júliusi számában)
