2021. január 11., 00:35
Bábosként nem elég távolról játszani a gyermekeknek, hanem oda kell hajolni hozzájuk, még ha paraván választja is el az előadót a kis nézőktől. A gyermekekkel együtt kell lélegezni, meg kell érezni az összetartozást a közös játékban – tartja Bereczky Gyula. A járvány kitörése óta gyári munkás.
– A rendszerváltás után az elsők között voltál, aki kipróbálta a független bábos létet. Honnan indultál? Mesélnél egy kicsit a kezdetekről?
– Désen nőttem fel, a legvadabb szórványban, és (azt hiszem) ez teljesen megszabta a gondolkodásmódomat. Felnőttként Kolozsvárra kerültem, ahol az elején a Maszkura csoportban játszottam, ahol Béres Laci volt a rendező. Őt aztán felvették a Puck Bábszínházhoz, és meghívott engem is a bemutatójára. Akkor láttam életemben először nagy bábszínházi előadást, rácsodálkoztam erre a világra, és nagyon tetszett. Ezért beálltam én is a Puckhoz, ahonnan aztán egy év után ki is szálltam, de úgy, hogy csinálok egy magánprodukciót. Ugyanebben az évben, tehát 1998-ban létrehoztam az 1001 Mese Bábszínházat.
– Milyen volt a fogadtatásod szabadúszó bábosként? Akkoriban még nem nagyon volt senki ezen a pályán…
– Meg akartak fojtani. A Puck magyar vezetősége egészen az inspektorátusig ment, hogy tiltsák le az óvodáknál és az iskoláknál az előadásaimat. Meg akarták tartani a monopolhelyzetüket a gyermekelőadások terén. Addig nem volt konkurenciájuk, aztán megjelentünk mi, és ez nagyon nem tetszett nekik. Pedig az előadásaimat sem látták, nem vették a fáradságot, hogy megnézzék, és mégis azonnal elítéltek. Én annak örülök, hogy azok a szakmai elképzeléseim, amikkel elindultam, hogy majd másképp és jobban fogom csinálni ezt a műfajt, nálam végig megmaradtak.
– A turnéiddal sikerült egész Erdélyt lefedned?
– Nagyjából igen, de olyan helyeken is megfordultam Temesvártól Bukarestig, ahol úgy veszik, hogy nincsenek is magyarok, pedig vannak. Az egyik célom az volt, hogy járjam a szórványt és játsszak az ottani kevés gyermeknek, mert én is a szórványban nőttem fel, és tudom, hogy mennyire szükségük van a kultúrára.
– Az utazó színházad sofőrje is te voltál?
– Igen. de az elején még nem volt autóm, tehát vonatoztam, stoppoltam és gyalogoltam, még szekéren is utaztam. Nyilván az alapgondolattól a megvalósításig minden az enyém volt. Én írtam a darabokat, én játszottam el, de én menedzseltem a fellépéseket is.
– Milyen témákat dolgoztál fel, milyen üzeneteket fogalmaztál meg az előadásaidban?
– Sokszor egészen komolyakat. Az egyik mesémben például a megmaradni itthon, nem elvándorolni témát is feldolgoztam.
– Mi volt a legszebb ebben az életmódban?
– Minden. Szerettem játszani, szabad lenni, magam eldönteni, hogy mit akarok csinálni, improvizálni… és adni a gyermekeknek…
– Három gyermek édesapja vagy. Hogy tudtad összeegyeztetni ezt az utazós életmódot a gyermekneveléssel?
– Nem volt könnyű megszervezni az életünket, mert a feleségem, Varga Csilla is színésznő, neki is nagyon változatos a programja. Sokszor bébiszitter vigyázott a gyermekeinkre. A feleségem azt mondta, hogy ő nem tudná csinálni azt, amit én. Mert túl kockázatos ez az életmód, sok benne a bizonytalanság, a veszély… nincs lehetőség soha megpihenni… és anyagilag sem kifizetődő. Nem is beszélve az örökös utazások során felbukkanó veszélyekről, hogy elromlik az autód és egyedül maradsz az úton…
– Most, hogy nem tudsz játszani, bevételed nincs szabadúszóként. Támogatást sem kapsz, húsz év kemény szolgálat után. Hogy élitek túl ezt a nehéz időszakot?
– Úgy, hogy elmentem egy gyárba dolgozni. Több munkát is kipróbáltam, de egy sem volt jó. Nem számomra, hanem én nem voltam jó a munkáltatónak: mert nem vagyok nő, mert idős vagyok, meg mindenféle kifogásokkal jöttek. Nagyon nehéz volt munkát találnom. A családért viszont az ember mindent megtesz. Most ez van, így kell élnünk.
BERECZKY GYULA 1969-ben született, gyermekkora Déshez kötődik, 1997–1998 között a kolozsvári Puck bábszínház tagja. 1998-ban megalapítja az 1001 Mese Bábszínházat. Előadásai: Két gyűrű, Morgó Marci, Ügyes Tamás, Farkaskirály, Vízi Sándor, Szekrénymese, Borsóci, Napsugár, Nagymama meséje, Árvácska, A kígyónyelvű sárkány. Évi több száz előadást tart(ott) Erdély-szerte. Nyaranta gyermektáborokat szervez.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. decemberi számában)
