2021. szeptember 11., 08:59
Az Aradi Kamaraszínház a nyári szünidő alatt sem állt le, hanem teljes bedobással próbálta bepótolni a karantén ideje alatt elmaradt előadásait. Két előadás között, éppen egy próba szünetében a társulat vezetőjét, Tapasztó Ernőt kérdeztük.
– Mint Erdély egyik függetlenként indult, utólag önkormányzati támogatásban részesülő magyar színházának vezetője hogyan látod, sikerült-e kibontakoznia nálunk a független színházi létmódnak?
– Volt egyfajta kibontakozás a romániai függetleneknél, de utána jött a leépülés, hiszen ezt csak komoly pályázati rendszerrel lehetne működtetni. Kellene egy megoldás arra, hogy az olyan magánszínházak, amelyek már bizonyítottak, éves támogatásban részesüljenek. Minősítsék őket, és kapjanak ugyanúgy támogatást, mint az állami vagy mint az önkormányzati színházak. Amíg ez nincs, addig a színházi szakma megújulása teljesen el fog maradni, mivel a nagyszínházak mindig ugyanazokkal a rendezőkkel és színészekkel dolgoztatnak, tehát mindig ugyanazok a színházi emberek forognak ebben a nagyon is belterjes színházi szakmában. A fiatalok leginkább független társulatoknál tudnának gyakorlatozni. Nevetséges, hogy itt, nálunk a fiatal színész azért lobbizik, hogy bekerüljön bármelyik kőszínházba, mindegy hova és hogyan…
– A magyarországi színházi világ jobb lábakon áll szerinted?
– Strukturálisan messze jobb, Európában is egyedülálló. Gondolj arra a rengeteg pályázatra, ami létezik. Gondolj bele, hogy egy egymilliárd forint költségvetésű Déryné Program született, melynek segítségével az előadások rengeteg vidéki helyre eljuthatnak. Ezzel szemben Romániában egyes helyeken óriási baj van a színházi menedzsmenttel. Az önkormányzatok adják a pénzt a saját színházuknak, de nem érdekli a nézőszám, a minőség vagy az, hogy a színház hová jutott el szakmailag. Ismerek eseteket, ahol a menedzser akkor jó, ha nem konfliktusos, ha nem kér több pénzt, mert akkor maradhat, s így szépen egy nagy posványba kerülünk.
– Arad közel van a magyarországi határhoz. A színház létrehozásánál ezt belekalkuláltad valamilyen szempontból?
– Igen, már az indulásnál a két ország közötti együttműködésre alapoztunk. 2007 óta határon átívelő produkciókban gondolkodunk, a békéscsabai, szegedi színházak rendszeres partnereink. Azt is mondhatom, hogy testvérszínházak vagyunk.
– Olvastam, hogy a gyulai színházzal is együttműködtetek, és ennek a programnak az egyik része az ottani román ajkú közönség kiszolgálása volt.
– Igen, ez egy oda-vissza kapcsolat, mert Arad és Gyula testvérváros. A megvalósításban támogatott a gyulai és az aradi önkormányzat is. A koprodukciók jók, mert mindkét színház érdeke a jó előadás, nem is beszélve arról, hogy így a költségek is osztódnak.
Bábáskodtak a Déryné-programnál
– Modellértékűek vagytok a független szférában. Hogyan, mitől tudtok jól működni.
– Azért, mert úgy találtuk ki, hogy nem lesznek úgymond állandó, alkalmazott státuszú színészeink, akikről mindig gondoskodni kell, hogy legyen elég szerepük, vagy olyan repertoárt kialakítani számukra, hogy az mindenkinek jó legyen. Mi csak szerepekre szerződtetünk le, ezért rugalmasabbak tudunk lenni. A színházunknak az a titka, hogy nagyon jó színészekkel dolgozunk, akik nagyon szeretik a színházat: színházat esznek reggelire, ebédre, és színházat vacsoráznak. Ezért tudjuk létrehozni ezeket a produkciókat, mert rettentően élvezzük azt, amit csinálunk.
– Úgy tudom, közötök van a 2020-ban beindult Déryné-program létrejöttéhez, amely azt célozza meg, hogy a színház eljusson azokra a területekre is, ahol a kultúrához való hozzáférés lehetősége korlátozott.
– Ez a Déryné-program nagyon jó kezdeményezés. Kicsit talán mi, vagyis a Kamaraszínház is hozzájárultunk a létrejöttéhez. Történt, hogy megkaptuk a Nemzetpolitikai Államtitkárságtól a magyarországi támogatást, és akkor kitaláltunk egy Kamara Karaván programsorozatot, ami abból állt, hogy reggel lementünk egy magyarlakta faluba Arad megyében, és tartottunk egy gyermekelőadást, majd utána azonnal egy gyermekfoglalkozást, délután pedig egy felnőtt előadást, ami átcsapott táncházba. Ez a költséghatékony szervezési módszer a Bethlen Gábor Alapnak nagyon tetszett, úgyhogy mintaprogramnak választották, azt mondták, hogy ez szenzációs. Mondok egy példát: idén nyáron kéthetes magyarországi turnéra indult az Aradi Kamaraszínház a Déryné-program támogatásával: 16 nap alatt a társulat 16 településen 27-szer lépett színpadra A kolozsvári bíró és A Zördög című produkciókkal. A turné pont most ért véget, de kezdődik a következő Kamara Karaván. És ezen kívül műsoron van a Déryné-programban a Karnyóné és a Vitéz László is. Ebben a pillanatban pedig Shakespeare-t próbálunk. Szeretem.
TAPASZTÓ ERNŐ 1975-ben született Aradon. Élt Békéscsabán, Budapesten, Bukarestben. Társalapítója, mai napig művészeti igazgatója az Aradi Kamaraszínháznak. Számos jelentős nemzetközi színházi fesztiválon láthatta rendezéseit a közönség. Legutóbb a 2021-es nagybányai Atelier Nemzetközi Színházi Fesztiválon a Legjobb Rendező Díját érdemelte ki a Karnyóné rendezéséért. Vezetésével az Aradi Kamaraszínház mintegy hatvan díjat nyert. Két fiú és egy kislány édesapja, felesége Tapasztó G. Alexandra színésznő.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. augusztusi számában)
