2023. szeptember 02., 00:42
Siklódy Ferenc: Boldog idők II.
Nem tudom, figyelted-e meg, hogy az emberek nagy többsége nem boldog. Illetve, hogy is mondjam, nehéz megfigyelni, mert van egy ilyen maszkunk, ami szépen elrejti a tényleges állapotunkat. Olyannyira, hogy legtöbbször mi magunk is elhisszük, hogy minden rendben van. Mint egy vékony kéreg a fortyogó láva fölött, szilárdnak mutatja magát, elpalástolja a rettenetes hőséget, ami alul van. Látszólag – mondom – minden oké. De elég egy banális dolog, s reped a kéreg, fortyog elő a láva, s elárasztja a felszínt, oda a biztonság. Ezt a kérget nevezzük hétköznapiságnak, a rutinnak, ami szerint élünk, s amiről úgy gondoljuk, hogy stabil, pedig nem az. Akkor derül ki, hogy mennyire nem az, amikor valamilyen baj ér. Megbetegszünk, vagy valamelyik közeli személy betegszik meg, gyász ér, kudarcot vallunk, megbántanak. S ekkor aztán szétreped a nagy biztonság. Ám a csalafintaság a dologban az, hogy a baj ritkán jön egyedül. Így az erősnek hitt bizonyosság széthull, s felszínre kerül valódi állapotunk. Elbizonytalanodunk, szűkölünk, mint egy beteg kutya, menekülnénk, de hová mehetnénk, hiszen ez a mi életünk.
Persze, vannak kivételek. Olyan emberek, akik végveszélyben is nyugodtak maradnak, kedélyüket nem veszítik el. Ismertem olyant is, aki, bár kórházban kezelték, elég komoly bajjal, maga nyugtatta a látogatóit, bátorította őket, hogy ne keseredjenek el, mert minden rendben lesz. Vannak ilyen emberek, meg olvashatunk hasonlókról, de szerintem ők a kivétel. Sőt, ha elég ilyen sztorit olvasunk, elhisszük, hogy mi is ugyanígy fogunk viszonyulni, hogy erősek maradunk, bátrak, magabiztosak és derűsek. De félek, hogy ez nem így van. Tapasztalatom szerint inkább az szokott történni, hogy az ember összetöttyen, mint egy colstok, s eszeveszetten kapálózik, hogy valahogy meneküljön ki a bajból. Jönnek a klasszikus lépések: tagad, perel, magába roskad, vádol satöbbi.
Pedig másfelöl pont a korábban mondott emberek – a nem összetöttyenők – puszta léte mutatja, hogy valahogy mégis meg lehet őrizni a higgadtságot a legnehezebb helyzetekben is. De vajon mi a titkuk? Hogy csinálják, s mért nem mondják el nekünk, gyengéknek?
Rácz Norbert Zsolt | Játék és csalás
Az idén ezt a mondatot egy roppant huncut, szőke, zöldes-barnás szemű fiúcska adta nekem. A tábor elején történt még, hogy egy játék előtt elém állt, s ravaszkás mosolyával elmondta nekem, hogy ő nem akar játszani. Kérdem tőle, miért nem? Erre meg azt mondja, azért, mert ő csal. Nagyot kacagtam a válasz hallatán, s mondtam neki, hogy hát inkább ne csaljon. „De nem tudom megállni” – válaszolta, s már fordult is, ült le a többi közé, hogy játsszon.
Eddigi életem során azt tapasztaltam, hogy nagyon kevés olyan dolog van, amit az ember nem tud fejleszteni magán. Nyilván vannak tehetségeink és adottságaink, amik bizonyos területeken kiemelnek, de azért még ott is, ahol nagyon alulteljesítünk, létezik lehetőség arra, hogy fejlesszük magunkat. Én például katasztrofálisan rajzolok. A kezem olyan buta, hogy egyszerűen képtelen vagyok pálcikaemberen túlit alkotni, de biztos vagyok benne, hogy sok munkával képes lennék decensen rajzolni. Sose leszek egy Munkácsy, de ha ez fontos lenne számomra, fejleszthetném a rajzkészségemet. S azt hiszem, hogy erre a belső tartásra is igaz ez. Akármilyen gyengének érezzük magunkat, bizonyos fokig mindenkinek lehetősége van arra, hogy boldogságát szolgálja, munkálja, s azt a kérget, ami elfedi a lávát, vastagítsa. Sőt, még tovább is megy ezen, nemcsak erősíti a sminket, hanem boldoggá tesz, mert azt hiszem, hogy ennek rengeteg köze van a boldogsághoz.
Tudom, hogy ez most nagyon kriptikus így. Sok fogalmat kitettem az asztalra: boldogság, derű, nyugalom meg válságok, betegségek, szétesés. Látszólag ellentmondásos dolgok, de azt hiszem, hogy mégis a két csoport ugyanannak az éremnek a két oldala, egy tőről fakadnak. Azaz, ha az ember tényleg és igazán boldog, kiegyensúlyozott, nyugodt, akkor nehezebben esik szét a válságok idején.
Sőt, továbbmegyek, azt állítom, hogy maga a boldogság is tanulható állapot, amit az ember ugyanúgy tud fejleszteni, mint az állóképességét a szaladásban. Más eszközökkel, de fejleszthető. És azt hiszem, hogy ráleltem néhány gyakorlatra is e tekintetben, amit itt hétről-hétre meg fogok osztani. Sulikezdés ideje van, nyíljon hát meg a boldogságiskola!
